Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-413

404 Í13. országos ülés 1909 február 8-án. héífőn. érdek. Ám legyen Wekerle Sándor a kincstár képviselője, de mi se feledkezzünk meg a mi hivatásunkról. A milyen lelkesen, fanatikusan képviseli " Wekerle Sándor a kincstár érdekét, olyan lelkesen és fanatikusan képviseljük mi a nemzet érdekét. És az a nagy különbség, hogy ennek a pörnek mi vagyunk a birái, mi fogjuk eldönteni ennek a pernek a sorsát, meghallgatjuk a kincstár képviselőjének argumentálását, meghallgatjuk, hogy milyen érveket tud felhozni igazságának bizonyitása mellett és ezzel szembeállítva a mi érveinket, a mi igazságunkat, a mely a nemzet igazsága, mint a nemzet választott birái döntjük el ennek a pernek a sorsát. Igazságosan akarunk Ítélni; ha nem helyezkedünk egyoldalulag a kincstár álláspontjára, csak azért, mert a kincstár képviselője egyszersmind a hatalom birtokosa is, ha nem a kincstár képviselőjének álláspontját fogadjuk el, akkor igazságos bíróság, a mely a nemzet érdekében a nfemzet javára hoz Ítéletet, a földadó javaslat tárgyalásánál feltétlenül ki kell, hogy mondja, hogy követeli a földadókataszternek az egész vonalon hivatalból való kiigazítását és a földadónál a progresszivitás behozatalát. Nekem, méltóztassék elhinni, ebben a házban gyakran felszólalni nem gyönyörűség; nem gyönyörűség azért sem, mert sokszor nagy a figyelmetlenség és a közöny, a minthogy most is igen kevesen vagyunk ; a házban az ember sokszor megcsügged, hogy vájjon érdemes-e dolgozni, fáradni, küzködni az igazság kivívásáért. És mégis fel kell gyakran szólalni, mert azzal kötelességet teljesítünk. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a mikor képviselőtársaink nagy része a maga szórakozását keresi, a minek jogosságát nem vonom kétségbe, hogy akkor mi néhányunkat, a kik fáradunk, küzdünk, tanulunk, egyéb vezetne, mint a nemzet iránt való kötelességérzet; ez buzdit bennünket arra a munkára, ez buzdit arra, hogy ezt a nagy, fárasztó munkát elvégezzük, ez tart bennünket erővel, ez késztet, ez parancsol, hogy daczára a közönynek, a kicsinylésnek, az elfásultságnak, hangoztassuk és megvédeni igyekezzünk a nemzet érdekét. (Helyeslés.) önök mint többség leszavazhatnak bennünket, ezzel nincs meghalva az igazság ; a jövendő nemzedékek a mi példánkon okulhatnak, hogy ha kevesen voltak is, hogy ha csak maroknyi kisebbség voltak is, ez a kisebbség becsületesen megtartotta zászlaját a kezében, a 48-as kisebbség híven, lelkesen teljesítette kötelességét. (Zaj.) Horváth József képviselőtársam közbeszólására csak azt jegyzem meg, hogy éjDen én elhanyagolva kenyérkereső kötelességemet, állandóan itt vagyok, hogy a magam érdekének mellőzésénél a nagyobb érdeket, a nemzeti érdeket képviselhessem. T. képviselőtársam legyen meggyőződve, hogy nekem is jobb lenne a magam szempontjából, ha nem a napnak és az éjjelnek minden óráját munkára fordítva, arra, hogy tanulmányozzam a törvényjavaslatokat, hogy azokhoz hozzászólhassak, egyszerűen követném legtöbb képviselőtársam példáját, és csak szavazni jönnék ide, a többi időt pedig a magam dolgainak elintézésére fordítanám. Engem és minket, a kik itt a nemzet érdekét, a nemzet igazságát képviseljük, az ebben a nagy igazságban rejlő erő késztet a további küzdelemre. Szeretném, ha a ministerelnök ur felállana és ő mondaná meg, hogy elfogadja a demokratikus indítványokat. Legyen meggyőződve a t. ministerelnök ur, hogy mi igazi függetlenségiek volnánk az elsők, a kik becsületes nyíltsággal üdvözölnők a ministerelnök urat, legyen meggyőződve, hogy senki sem csinál pártpolitikai kérdést a mi sorainkban az adókérdésből, hanem tisztán a nemzeti érdek szempontjából nézzük azt, és mi volnánk az elsők, a kik üdvözölnénk Wekerle Sándort, ha felállana és kijelentené, hogy a demokratikus eszméket szolgálja, és a kisgazdák, a kisemberek érdekeit előmozdítani kívánja, az erre vonatkozó indítványt elfogadja. A míg ez a felszólalás meg nem történik, a mig azt látom, hogy ebben a törvényjavaslatban szerencsétlen intézkedések vannak lefektetve, a melyek a legelhagyatottabb, a legsujtottabb osztályt, a kisgazdákat érintik, addig én a^földadótörvényj avaslatot nem fogadom el, szavazatommal annak törvényerőre emeléséhez nem járulhatok hozzá. (Helyeslés a baloldal felső padjain.) Elnök : Következik ? Raisz Aladár jegyző : Kecskeméti Ferencz ! Kecskeméti Ferencz: T. képviselőház! Kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Általánosságban kívánok ugyan felszólalni, de a törvényjavaslat részleteire vonatkozólag is kívánnék egynéhány megjegyzést tenni, és azokra vonatkozó kívánalmaimat előterjeszteni, (Halljuk! Halljuk!) Tehetem ezt annyival is inkább, mert előttem szóló t. képviselőtársam, valamint több más képviselőtársaim beszédéből, a kik a törvényjavaslat ellen felszólaltak, sok részt helyeseltem, nézeteim és kívánalmaim sok dologban egyezők voltak azokkal. Miért szavazom meg mégis a törvényjavaslatot % Erre a kérdésre kívánok, t. ház, felelni és szavazatomat kívánom megokolni. (Halljuk! Halljuk !) Nem azért szólalok fel, mintha a kormánynyal szemben bármi tekintetben is kötelezve érezném magamat erre, nem is azért, mintha a törvényjavaslat által valami túlságosan el volnék ragadtatva, hanem tisztán és kizárólag a törvényjavaslat előnyeire és hátrányaira rámutatva, fény- és árnyoldalainak összegezése folytán akarom álláspontomat megindokolni. Látón én is a törvényjavaslatnak hiánj^ait és fogyatkozásait, és elsősorban sajnálattal látom és tapasztalom azt, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalában nem valósítja meg a progresszivitás elvét a földadónál. Nem tudom, hogy a progresszivitás tekintetében a függetlenségi és 48-as párt tagjai közül kik hogyan vélekednek, de részemről a progresszivitást a földadóra