Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

íí2. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. 391 záros határidőre nézve, minden egyes község hivatalból felhivatik, hogy ezen idő alatt, ezen három hónap alatt érvényesítheti azon jogát, hogy a kataszter revizóit követelje. Erre a hivatalos felhívásra a községek felelni tartoznak. Nem fordulhat elő tehát az, hogy elsikkasztják és elodázzák ezt a felhívást, hogy ne kérhessék a revíziót. Ezután ugyanezek a hirdetmények még külön is közhírré tétetnek, és pedig nemcsak abban a községben, hanem a szomszédos községekben is, közhírré tétetnek a szokásos módon, tehát, a hol hirdetmények vannak szokásban, hirdetmények utján, a hol pedig nincsenek hirdetmények, vagy nem függeszthetők ki hirdetmények, ott a szokásos módon. Egy hang (a középen) : Dobszóval! Wekerle Sándor ministereinök és pénziigyminister; A dobszóra nézve külön megjegyzem, hogy vásárokon, hetivásárokon, egyéb gyülekezéseken és vasárnap az istentisztelet után a templomok előtt dobszóval közhírré kell tenni a hirdetményt, ugy abban, mint a szomszédos községben. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, t. ház, hogy ilyen széleskörű intézkedés a hirdetmények tekintetében teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy jogát mindenki érvényesítheti ugy, hogy abban a tekintetben, hogy itt nem kellő mértékben fog keresztülvitetni ez a revízió, aggodalom fenn nem foroghat. Mégis, miért tartanám helytelennek azt, hogy keresztülvigyük ezt az arányosítást kivétel nélkül az ország egész területére nézve ? Helytelennek tartanám azért, mert ezzel egy meddő és czéltalan munkát végeznénk, mert az országnak, azt merem mondani, egyharmadrésze területileg olyan, hogy semmi szükség ilyen revíziókra nincs. A többiekre nézve pedig keresztülvitetik, keresztül vitetik pedig ugy, hogy nemcsak azon községre nézve, hanem a határos földterületekre nézve is követelhető az arányosítás. Aggályok merültek fel még abban a tekintetben is, hogy azok a vármegyei bizottságok és az országos bizottság, a mely alakittatik, nem tárgyilagosan fognak eljárni, hanem vagy a középbirtoknak, vagy a nagybirtoknak érdekeit fogják képviselni. (Halljuk!) Engedelmet kérek, sok vád hozatott fel a nagybirtok ellen. Kétségbeesném és semmiféle törvényes intézkedésekkel az arányosítást keresztülvinni nem merném, ha erkölcsi felfogása nemcsak a mi törvényhatósági bizottságainknak, de a képviselőháznak és a főrendiháznak, a melyek kiküldik a tagokat és annak a ministernek, a ki szintén kiküld tagokat és a ki a törvényhozás ellenőrzése alatt áll, mondom, ha ezeknek eljárása olyan volna, hogy ugy alakíttatnának meg a bizottságok, hogy azok egyes osztályok érdekeinek erősítésére vállalkozzanak, vagy egyes osztályok érdekei ott túlsúlyra jutnának. Ke tegyünk le az erkölcsi momentumokról. Akkor, a mikor Magyarország nagy közvéleménye és ennek kifejezője, e képviselőház határozottan kívánja az aránytalanságok kiküszöbölését, mikor átmegy ez a közszellembe, mikor látjuk, hogy a leginkább érdekelt birtokosok, a kik talán leginkább fogják érezni az adó emelkedését, nem hogy demonstrálnának, de szótlanul, készségesen mennek bele a revízióba: akkor, nemzetem közvéleményét és érdekelt osztályait nem hagyom ugy feltüntetni oly erkölcsi színben, mintha nem elég érett, morális és határozott lenne, (Ugy van !) hogy az igazságot nem érvényesiti akkor, a mikor ez esetleg a saját érdekét is érinti. Egyébként ha megnyugtatásra szolgál, méltóztassanak bevenni a törvénybe, hogy a bizottságok ugy alakitandók, hogy azokban a különböző birtokososztályok arányosan képviselve legyenek. (Helyeslés.) Ennyi elég, számszerűen ezt meghatározni nem ajánlatos, mert a megyék különbözősége folytán az arányok is különbözők, s ha nem arányosan alakulnának meg a bizottságok, akkor meg volna így is a joga a ministernek, hogy az illető választásokat megsemmisítse és az elv keresztülvitelét érvényre juttassa. (Helyeslés.) Sokan ugy tüntették fel a dolgot, mintha ez a javaslat a nagybirtok érdekeit akarná érvényesíteni. T. ház ! Agitálni ilyenekkel lehet. Az alsóbb néposztályokkal elhitetni, hogy aránylag nagy terhet viselnek, és hogy újra kísérlet történik, hogy terheik nagyobbodjanak, és mások megint boldogan adófizetés nélkül éljenek, igen könnyű. Igen könnyű a terhelt alsó néposztályokban ily dolgot lanszirozni, de bízom abban, hogy azokban elég érettség van, hogy igaz világításban ítéljék meg a dolgot. Részemről sem a nagybirtok, sem más birtok képviselője nem vagyok különlegesen. Én itt tulaj donképen, a mint látom, a sokoldalú követelésekből- leginkább a kincstár érdekeinek képviseletére lehetek hivatva, mert daczára annak, hogy könnyítésre irányuló javaslatokkal léptem fel, mindinkább mód nélkül és messzemenő követelésekkel találkozom, a melyeket a közérdek veszélyeztetése nélkül érvényre juttatni, legalább ez idő szerint, képes nem vagyok. (Igaz! Ugy van !) T. képviselőház ! Utalok arra, hogy 9,300.000 koronát tesz ki az az összeg, a melyet a folyó évben már leírattunk. Tíz millió koronát tesz ki az a II. osztályú kereseti adó, a melynek leírását ajánlja ez a javaslat. Három millió koronát az az I. osztályú kereseti adó, a melyet ez a javaslat meg fog szüntetni, a mely 3 millió koronát részletesen kimutattam, és a melynek egy részéről megengedem, hogy behajthatatlan volt, de másik, túlnyomó részről, mint voltam bátor a múltkor kimutatni, a legrigorózusabb számítás szerint 2 miihót meghaladó részről merem mondani, hogy az behajtható volt, mert részint realitásokkal volt kapcsolatos, részint pedig olyanok voltak kötelezve a fizetésére, a kik egyéni és dologi kezesség alapján alkalmasak voltak a fizetésre.