Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

302 il2. országos ülés Í9Ö9 február 6-án, szombaton. Nem ugy áll tehát a dolog, a mint Polónyi Géza t. képviselő ur feltünteti, hogy olyan nagylelkűséget tamisitunk, hogy azokat az adókat engedjük el, melyek ugy sem fognak befolyni. Lehet ezt komolyan mondani ? Hát arról a 10 millió K II. osztályú kereseti adóról, melyért nemcsak az illető adózó, hanem maga a realitás is szavatol, még pedig szavatol, mint itt felpanaszoltatott, nemcsak az illető tulajdonos, hanem még annak jogutóda és későbbi birtokosai is, lehet azt mondani, hogy az az adó be nem hajtható ? Vagy lehet arról az 1,300.000 K-át kitevő gazdasági cselédadóról azt mondani, hogy az be nem hajtható ? Azt merem mondani, hogy egy elenyésző kis százaléktól eltekintve ez az adó mind behajtható volt, és hogy ez nem egy odaállitott, hanem valóságos engedmény. Egyébként, hogy hogyan számitott a képviselő ur, mikor kimutatni igyekszik, hogy nem lesz itt 20 millió adómérséklés, ennek illusztrálására csak egyet hozok fel. Először azt állítja, hogy a földadónál az az 5 és Vi°/

0 adóelengedés nem ér semmit, mert hiszen a földadókataszter reviziója folytán ez az 5 és %%-kal felérő összeg be fog folyni, ugy hogy főösszegében a földadó összege ugyanaz marad. Másrészt mikor a községi háztartásokról szól, azt mondja hegy tetemes, 13—14 milliót kitevő adómérséklés lesz, a mely után a községi pótlék elesik. Hát ugyan kérem, ha nincs adóelengedés, akkor miből fog apadni a községi pótlék ? Vagy az egyik áll, vagy a másik. Hogy az egyiket a beszéd elején, a másikat a beszéd végén méltóztatik felhozni, nem, teszi mind a kettőt igazzá. (Élénk derültség és taps.) Polónyi Géza : A minister urnak mi az álláspontja ? Lesz adóelengedés, vagy nem ? Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Hogyne lenne. Ismétlem, én sohasem állitottam azt, hogy adóbevételeink a maguk egészében ajiadni fognak. En bizom a mi egyenesadó-forrásainknak produktivitásában, s épen arra alapítom az egész adóreformot, hogy az adóelengedések a növekedő adóalapok folytán kárpótolva lesznek és hogy egészben véve a kincstár érdeke itt veszélyeztetve nincs. De azt a részét javaslatomnak, hogy itt 20 milliót meghaladó könnyítések nyújtatnak és,pedig épen a kisemberek részére, változatlanul a maga igazságában és megdönthetetlenségében fen tartom. (Elénk helyeslés.) Ez kétségtelen, kérem. (Zaj.) Ennek a kormánynak a programmja nemcsak arra.szorítkozik, hogy itt adóelengedés utján oszszon kenyeret a népnek. Hiszen mi egy átgondolt szocziális programmot csináltunk, a melynek egyik kiadó része az, hogy épen a munkáskezek szajioritása, foglalkoztatása által vegyük elejét a fennálló szocziális bajoknak. Azt hiába mondja Suciu képviselő ur, hogy , elaprózódik a birtok. Nagyon természetes, hog}

r elaprózódik. A népesség szaporodásával a földbirtok mindig kisebb és kisebb parozellákra oszlik. Ha ezeket intenzív gazdasági művelés követi, ez nem is baj és ezt megakasztani merőben lehetetlen. Ezt a folyamatot azonban nem lehet tétlenül nézni, hanem egy kormánynak feladatát képezi, hogy a népességnek megfelelő kereseti források nyitása által igyekezzék segítségére sietni. Az az akczió, a melyet létesítettünk az iparfejlesztés terén és azon nagyobbmérvű akcziók. melyeket kifejtettünk, pl. a bányászat, a vasművek üzemének növekedése terén, mindmegannyi bizonyítékai annak, hogy igenis a népnek, a munkáskezeknek jövedelmező foglalkoztatása gondoskodásunk tárgyát képezi. Annyira azonban mégsem mehetek, hogy én azt ajánlanám, hogy progresszív földadót hozzunk be, vagy pedig, hogy a földadónál egy külön létminimumot állapítsunk meg. Én a progressziv adóra vonatkozó nézeteimet voltam bátor kifejteni. Ezen nézetem az, hogy ott, a hol egyéni összességében nyilvánul a jövedelem, a hol én a jövedelem nagyságától a fokozottabb adóképességre következtetést vonhatok, tehát a jövedelmi adónál igenis van helye ezen fokozottabb adóképesség nagyobbmérvű igénybevételének. De ott, a hol tárgyi momentumok forognak fenn, a hol a tárgyi momentumok, ha az adózó képességet meg akarom Ítélni, nem a tárgy nagyságával fokozódnak, — mert hisz a teherviselési képességnek a tárgy nagysága mellett még a birtok eloszlása, terheltetése, stb. szintén ismérveit képezik — ott ennek igazoltsága nincsen. Legkevesebb igazoltsága lenne pedig minálunk, mert mindenki tudja azt, hogy a mai általános jövedelmi pótadó épen a nagyobb földbirtokokat ott, a hol tehertételek voltak, úgyszólván egyáltalában nem érintette, holott most, midőn a valódi jövedelmet nyomozzuk ki, daczára annak, hogy nemcsak a bekebelezett, hanem egyúttal a másként igazolt terheknek leszámítását is megengedjük, épen ezen nagyobb jövedelmekből azokra a birtokokra nézve uj teher fog előállani. | Egyébként hivatkozom arra, hogy én a kincstár érdekeit vagyok hivatva képviselni. Talán nem járnánk el helyesen, ha ilyen minimumokat engedélyeznénk a földadónál, hiszen ez miihókra menő engedmény lenne. Méltóztassék szíves figyelmükbe venni, hogy a kataszteri jövedelmek nagyságáról előterjesztett kimutatások szerint, a melyek azon hivatalos statisztikai adatokban foglaltatnak, a melyeket előterjesztettünk, a földadót fizetőknek 87%-a azok közé esik, a kik 50 koronát meg nem haladó kataszteri jövedelemmel birnak, ugy hogy nem túlozok, ha azt hiszem, legalább 4 millió korona veszteséggel járna, ha nálunk akarnók érvényesíteni azt, hogy a 10 koronát meg nem haladó adót fizetők mentesüljenek a földadó alól, akarnánk érvényesíteni egy olyan elvet, a mely nem bir belső igazoltsággal, a mely sehol a világon érvényesítve nincs, egyetlen államban sem, pedig bizonynyal másutt is gondolnak a szegény ember sorsára és jólétére. Méltóztassanak meggondolni azt, hogy ha mi kimondunk ilyen mnimumot, nemcsak a földre