Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

388 M%. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. mint, merem mondani, soka pénzügyi adminisz­tráczió nem ment, s ha a külállamokat méltóz­tatnak megnézni, azt fogják találni, hogy ott sem mentek távolról sem oly messzire, mint én mentem! (Helyeslés.) A méltányos eljárás bizo­nyítványát tehát bátran vagyok jogosítva ki­kérni a pénzügyi adminisztráczió részére. (Igaz! Ugy van!) A t. képviselő ur és Bozóky Árpád kép­viselő ur is mint alkotmányjogi sérelmet tün­tették fel azt, mintha én azt mondottam volna, hogy itt egyesek nincsenek jogositva felszólalni a kisemberek érdekében, hanem szólaljanak fel maguk az érdekeltek. Engedelmet kérek, én ily közjogi abszurditásokba nem megyek bele. Mikor itt javaslatot terjesztettünk elő, mely egyrészt az arányosítást a legmesszebbmenőkig keresztül akarja vinni, másrészt épen a közadózás terén akar igen nagy mértékben könnyíteni, akkor nincsen ok arra, hogy egyesek mint a kisembe­rek különleges védői szerepeljenek itt (Elénk helyeslés) és ugy tüntessék fel a dolgot, mintha nem az országgyűlés egészének lenne a törek­vése, hogy az aránytalanságok kiegyenlítessenek és a könnyítések megadassanak, hanem mintha ez csak egyesek saját inicziativájából eredne. (Elénk helyeslés.) A t. képviselő ur hivatkozik arra, hogy ő bejárta az ő választóit és nem tudom micsoda párthiveit, és megkérdezte őket az adóreformra vonatkozólag, és miután bizony elégedetlenek voltak, ennélfogva ő itt különleges mandátum­mal léphet fel. De a mikor megkérdezte őket, megmondta-o azt, hogy én és társaim, a kik bizony nem valami szerény jövedelemmel birunk, mennyi adót fizetünk; megmondta-e nekik saját adóját, a mit fizet; megmondta-e azt, hogy mit fizetnek hasonló keresettel bíró, hasonló irányban dolgozó társai ? (Helyeslés.) Előadta-e azt, hogy szintén oly véres verejtékkel jutnak ahhoz a jövedelemhez, (Elénk helyeslés.) mint azok, kik 10 hold föld után fizetik azt az adót? (Helyes­lés.) Ha pedig ezt nem mondotta, akkor külön mandátumra e tekintetben nem hivatkozhatik. (Helyeslés.) De mig napirendre tér a felett, mikor az adó arányosításáról van szó, hogy mit fizetnek egyesek és mások, és csak a legexotiku­sabb példákkal adja elő a legtragikusabb színe­zetben, hogy mennyire van a föld népe terhelve, addig nem ismerhetem el azt az ő külön jogo­sultságát. (Élénk helyeslés.) Áttérek most a tulajdonképeni tárgyra, a földadójavaslatra. Kénytelen vagyok az ezzel kapcsolatban felhozottakra is kiterjeszkedni, a mennyiben a községek megterhelését többen elő­hozták. Ma Polónyi képviselő ur tiltakozott az illojalitás vádja ellen,^ a mellyel nem tudom ki­csoda akarta illetni. Én készséggel helyezkedem arra az álláspontra, hogy a t. képviselő urnak az volt a szándéka, hogy lojálisán járjon el a belügyminister ur irányában, (Derültség.) és azt gondolom, hogy a mint én elhiszem ezt a kép­viselő urnak, ugy mások is elhiszik. De azt mái­nem ismerhetem el, hogy akkor, a mikor azt kívánja tudni, hogy a kormánynak mi az állás­pontja a községi háztartások rendben tartására nézve, akkor jogositva lenne azt követelni, hogy a belügyminister ur tegyen specziális nyilatko­zatot. Bocsánatot kérek, a kormány képvisele­tét, a kormány nevében tett nyilatkozatokat magunknak kell fenntartanunk; tehát én vindi­kálom magamnak azt a jogot és kötelezettséget, hogy a kormány nevében és a belügyminister ur nevében is, minthogy egyetértőleg járunk el, felvilágosításokat adhassak, s ebben szives kész­séggel rendelkezésére is állok a képviselő urnak és a t. képviselőháznak is. (Helyeslés.) A városokkal tartott bizottsági tanácskozá­sok során elmondottam már a mi álláspontun­kat. A községek háztartási ügyeinek rendezésével régi idő óta foglalkozik a kormány. Azok a tapasztalatok, a melyeket szereztünk minálunk, a melyek a községi pótlékok folytonos növeke­désében nyilvánultak, s azok a még szomorúbb jelenségek, a melyeket láttunk külföldön, hogy a száz és száz perczentekre emelkedő községi pótadók terhelték ott az egyenesadókat, ezek bennünket arra az eredményre juttattak, hogy a községek háztartásának rendezésével alaposan foglalkoznunk kell, és pedig előbb kell foglal­koznunk, mintsem előállanak azok a hátrányos jelenségek, a melyek mellett a külföldi tapaszta­latok szólnak. (Helyeslés a baloldalon.) Továbbá arra a második eredményre juttattak bennünket, hogy a körülbelül 200 millió koronát kitevő egyenesadók nem szolgálhatnak egyedüli alapul arra, hogy az azok után szedett pótlókokkal tartassanak rendben a községi háztartások, és ezért, még mielőtt a városok beadták volna memorandumaikat, még mielőtt ezirányban meg­indult volna a közmozgalom, még mielőtt a most tárgyalás alatt lévő javaslatokat előterjesztettük volna, igenis foglalkoztunk a községek háztar­tásának rendezésével. Foglalkoztunk először annyiban, amennyi­ben azt az álláspontot foglaltuk el, hogy bizo­nyos terhektől debarraszirozni fogjuk a közsé­geket, így átvettünk bizonyos adminisztratív költségeket, segédjegyzők és más alkalmazottak (Felkiáltások: Körorvosi!) kiadását; így átvet­tük a folyó évi költségvetésbe a közegészségügyi kiadásokat, nevezetesen az orvosok és bábák 3,800.000 koronában előirányzott kiadását. De még ezen is túlinenőleg, még ezen törvényjavas­lat benyújtása előtt tanácskozások folytak a belügyminister urnái az én közreműködésemmel, a hol azt az álláspontot foglaltuk el, hogy ott, a hol túlságosan nagy a községi pótlék, ott direkte is segélyére kell a községeknek jönnünk, hogy ezen községi pótlék enyhíthető legyen. (Helyeslés.) Tudva van a t. képviselőház előtt, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents