Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-412
lt-12. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. 387 Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni; a gyorsírók nem tudnak jegyezni. Szabó István (nagyatádi): Örömmel konstatálom, hogy az a régi jobbágyvilágból, a jobbágyszázadokból átmaradt dolog, hogy a földmivelő nép majdnem olyan viszonyban állt a magasabb osztályokkal szemben a társadalomban, mint mondhatnám az őstermészettel szemben az ö állatvilága, a mikor is a természet a maga átalakulásaiban soha sem alkalmazkodott az ő teremtményeihez, hanem mindig a teremtményeknek kellett alkalmazkodniuk a természethez, és a ki ezt az alkalmazkodást megtenni nem tudta, azt a természet könyörtelenül elhagyta pusztulni. A magyar jobbágyságnak ilyen volt a sora a társadalomban és ez átszármazott a kisgazdaosztályra. Örömmel konstatálom, hogy az uj idők jele azt mutatja, hogy ez végleg meg fog szűnni. Ez nagyon is helyes. Az a kisgazdatársadalom, a mely daczára annak, hogy magára volt hagyva, mégis óriási erőfeszítéssel, kitartó, szakadatlan munkával megállotta helyét, dolgozott kitartással, nélkülözött és megőrizte fajunknak, nyelvünknek tisztaságát; (Ugy van!) az a kisgazdaosztály, a melynek legtöbb érdeme van abban, hogy a haza földjének értéke a jobbágyság elmulta után megtízszereződött, az a kisgazdaosztály megérdemli, hogy őt mint tényezőt elismerjék és az őt megillető jogokat neki megadják. (Elénh helyeslés.) Nekem, mint a kisgazdák képviselőjének, a felszólalásom abban az irányban mozog, hogy a kisgazdáknak csak jogos követeléseit kívánjam. Soha nem törtem a máséra, soha a nagyobbaknak leszorítására nem igyekeztem és nem fogok a jövőben sem igyekezni. (Elénk helyeslés.) El akarom oszlatni azokat az előítéleteket, a melyek azt mondják rám, hogy a nagyok ellen török. Ez nem áll. Nem ezért jöttem én ide, hanem azért, hogy az uj időkben, mikor egy uj szellem lengi át az egész országot, nevezetesen a kisemberek felsegélyezésének az eszméje, szószólója legyek a kisembereknek, hogy a magasabb osztályoknak legalább tudomására adjam, hogy mik a kívánságaink, mik a jogaink, hogyan lehetne azokon segíteni és még mondhatom, azzal a szándékkal jöttem ide, hogy a kicsinyeknek és nagyoknak érdekeit igyekezzem összehozni, ha lehet, hogy együtt munkáljunk a haza javára. (Elénh helyeslés.) Ha azok a módosítások és kívánságok, a melyeket én a kisemberek, a kisgazdatársadalom érdekében előhoztam, csak részben is teljesíttetnek, akkor készséggel elfogadom a törvényjavaslatot. (Elénh helyeslés és éljemés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! A tárgyalás során a javaslat ellen felhozottak tulajdonképen mind annak bizonyítékát szolgáltatják, hogy erre a javaslatra feltétlen szükség van. (Halljuk! Halljuk!) Az itt elhangzott beszédek három negyedrésze annak kimutatására irányul, hogy milyen aránytalanság van minálunk a földadóban. En ezt sohasem tagadtam, csak azt nem szeretném, ha ugy tüntetnék fel ezt a dolgot, mintha itt jutnánk erre a felfedezésre. Hiszen az egész javaslat előterjesztése abban leli indokát, hogy épen ezen aránytalanságot kívánnám a javaslat elfogadása által kiküszöbölni. (Helyeslés.) Nagyon természetes, hogy minden ilyen példa . felhozásánál azután egyesek túlzásba mennek; felhozzák a legextrémebb példákat. Elismerem, hogy óriási aránytalanságok fordulnak elő helylyel-közzel a kataszterben, sőt általánosságban azt mondom, hogy az aránytalanságok az országnak majd minden vidékén nagyobb mérveket is öltenek ; de annyira azután még sem mehetek, hogy az időközben beállott változásokat ugy hagyjam feltüntetni, mintha itt szándékos, félrevezetésre irányuló egész kataszteri munkálatnak következménye lenne az, hogy a kataszterbe aránytalanságok jöttek be. Még kevésbbé mehetek annyira, mint ment itt Mezőfi képviselő ur, a ki, midőn feltünteti ezt, nemcsak erkölcstelen manipulácziőkéj) és annak következésekép óhajtja ezt odaállítani, hanem az egész pénzügyi adminisztráczíót ugy kívánja bemutatni, mintha az nem emberségesen járna el, különösen a kisemberekkel. Én azokkal a példákkal szemben, a miket felhozott, utalok arra, hogy midőn az exlex után átvettük a kormányzatot, a legmesszebbmenő kedvezményieket és halasztásokat engedélyeztem a törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján az adótartozások lefizetésére. (Elénk helyeslés.) Eltem azzal a joggal, a melylyel fel méltóztattak ruházni, ugy hogy akkor, midőn rombolólag hatott volna ezeknek az adótartozásoknak az érvényesítése, a kamatoktól is eltekintettem. (Ugy van! Helyeslés.) A legmesszebbmenőén igyekeztem ennek megfelelni, sőt annyira mentem, hogy daczára annak, hogy az ingatlanok elleni árverések engedélyezése a közigazgatási bizottságok hatáskörébe tartozik, én ezen törvényen alapuló intézkedést, mely a közigazgatási bizottsághoz utalja az ingatlanra való árverésnek elrendelését, revizionális jogomnál fogva felfüggesztettem, s a legújabb időig valamennyi, az országban árverés alá kerülő ingatlan ügyét magam bíráltam felül, (Elénk helyeslés.) hogy csak olyan esetekben történjék meg az árverés, midőn valóban nem a viszonyok mostoha alakulása, hanem az illetőknek mulasztása okozta az adótartozás behajtatlanságát, s midőn nincs is remény, hogy a kincstár követelése máskép érvényesíthető legyen. (Helyeslés és tetszés.) Azt hiszem, oly messzire mentem e téren, 49*
