Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

382 412. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. csak szűk korlátok közé szabott számú községekben vannak hivei, s ott is legtöbbnyire elenyésző mértékben, ugy ezt a statisztikát összehasonlítva az egész ország viszonyaival, körülbelül arra az eredményre lehet jutni, hogy a nagybirtok óriási többsége igenis megfelel a maga feladatainak, hogy azzal szemben a nép részéről nincs meg az az antagonizmus, melyet a lipótvárosi és egyéb városi agráriusok és honmentők a legújabban nagy szeretettel kivannak demonstrálni, hanem, hogy az ország legnagyobb részében a nagy- és a kisbirtok közt a legnagyobb egyetértés áll fenn, melyet sem az Áchim Andrások, sem a Mezőíiek nem tudnak az egész vonalon megbontani, pedig Isten látja lelküket, hogy arra minden tőlük telhetőt elkövetnek. (Igaz! Ugy van! balfelől. Mozgás. Valaki közbeszól: Itt a vádlott!) Én Mezőfi Vilmos képviselő úrral nem akarok mint vádlottal beszélni, hanem mint elvtársammal; t. i. annyiban elvtársammal, mert a képviselő ur és társai tévednek, midőn velünk szemben azzal állanak elő, hogy mi elhanyagoljuk a kisgazdák érdekeit és istápolunk bizonyos igazságtalanságokat az adózás terén. A kérdés megfordítva áll. Mezőfi ur és mások is évek során át agitácziójuk bőséges táplálékát nyerték épen az önálló pusztáknak adott kedvezményben, a mely ellen az urak velem együtt igen sokszor agitáltak. Az ujvárosházi népgyűlés szereplői negyven évig voltak a kormányon, ott ültek a ministeri székekben és akkor nekik soha eszükbe nem jutott, hogy ezt az igazságtalan kedvezményt el kell törölni. (Igaz! Ugy van!) És ime jött az önök által rettentőn leszólt és lekicsinyelt koalicziós uralom és ez adó javaslatába rögtön belevette az önálló puszták kedvezményének megszüntetését. Mezőfi képviselő ur és mások is azonkivül még az önálló uradalmi községekre vonatkozólag megtették szerintem teljesen igazságos és méltányos észrevételeiket, a mennyiben velük együtt teljesen egyetértve kijelentem, hogy ezen uradalmi községek intézménye tarthatatlan állapot, a melyet meg kell szüntetni. Ennek a helye azonban nem az adóreform (Igaz! Ugy van!) ez egészen más közigazgatási ágba tartozik, hanem kijelentem a magam részéről, hogy azt megszüntetendőnek tartom. (Helyeslés.) De tovább megyek, mig az igen t. képviselő ur csak szóval, én Mosón vármegye ez idő szerinti függetlenségi főispánjával gr. Dezasse Jánossal együtt több év előtt az akkori szabadelvű ministeriumnak majdnem akarata ellenére, de végre kapaczitálni tudtuk, a Mosón vármegyében fennállott egyetlen uradalmi község megszüntetését keresztül is vittük. Királyudvarnak hivták és ezt a községi területet átszoritottuk a Császárkőbánya szegény községhez, miáltal ezen község pótadóját, nem emlékszem, de legalább is 80 vagy 90%-kal egyszerre lejebb szállítottuk. (Élénk helyeslés.) Tehát non verba, sed facta, mi nemcsak hirdettük, de a gyakorlatban meg is valósitottuk ezt a tervünket. (Élénk helyeslés balfelől.) Hódy Gyula (közbeszól). Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon szivesen lemegyek Torontálba, mihelyt ott is jogom van hozzá, hogy ott is agitáljak, ,de ha t. barátom akarja, hivatkozhatik reá, hogy a függetlenségi párt, a midőn ezeket hangoztattam, egyhangúlag helyeselte álláspontomat. (Helyeslés balfelől.) T. ház ! Még tovább megyek. Az önálló puszták és az uradalmi községek intézményének megszüntetésével kapcsolatosan egy kérést intézek a t. pénzügyminister úrhoz, egyáltalában a kormány tagjaihoz és ez az, hogy a midőn ezek az önálló községi szervek vagy területek megszűnnek és besoroztatnak a községekhez, ne méltóztassanak egyszerűen azoknak tetszés szerinti beosztását megengedni, hanem méltóztassanak elővenni a körülfekvő községeknek anyagi helyzetét és ezeket a nagy területeket azután akkép felosztani, hogy az. egyes községek bizonyos arányban jussanak igy az uradalmi terület pótadójához. (Helyeslés.) Ezen az utón méltóztassanak azokat a községeket az egész vonalon segiteni. (Élénk helyeslés.) Nagyon szerettem volna a hitbizomány kérdéséről is nyilatkozni. (Halljuk I Halljuk !) Nem kivánok azonban visszaélni a helyzettel. Ezért csupán két momentumot emlitek fel. Az egyik az, hogy én a magam részéről határozottan ellene vagyok a nagy hitbizományoknak, különösen ott, a hol a nagy hitbizomány tulajdonosában nincs még az érzék, hogy a kisgazdákat legalább olcsón bérlettel segitse. Egyébként azokat a t. urakat, a kik a hitbizomány intézménye ellen elvi magaslatról argumentálnak, csak emlékeztetem Istenben boldogult képviselőtársunk, Beksics Gusztáv pályafutására. Beksics Gusztáv, a kinek a pur-sang liberalizmusát ép ugy, mint igaz nemzeti érzületét senki nem vonhatja kétségbe, megkezdett egy akcziót a hitbizományok ellen a sajtóban, a napilapokban, a folyóiratokban, brosüröket adott ki, belemélyedt ennek a kérdésnek tanulmányozásába és végső kenzénkvencziája az volt, hogy ő is követelt hitbizományokat, de azzal a különbséggel, hogy ne a sikföldön, hanem az erdőségekben és a nem magyar ajkú vidékeken állitsuk fel azokat. (Helyeslés.) A gyakorlati életben ugy egyszerűen pure et simple a nagy princzipiumok alapján dolgozni nem lehet. A princzipiumok helyesek és szépek, de át kell vinni őket az életbe és az élethez, a korszellemhez kell simitani az intézményeket. Mindenekelőtt azonban egyre kell gondolni, — legalább én arra gondolok — hogy mi használ az én hazámnak, mi kell a magyar nemzetnek (Élénk helyeslés és taps.) és csak a mi ennek használ, csak azt fogom alkalmazni, legyen az azután a jelszavak szerint liberális vagy konzervatív, az nekem teljesen mindegy. (Élénk helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Igen sokat hallottam itt fejtegetni azt, hogy a kisbirtok aránytalanul jobban volna megadóztatva mint a nagybirtok.