Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

380 ki% országos ülés 1900 a szive, ha végighallgatja azon t. uraknak a jeremiádjait, siralmait, hogy miként vérzik a szivük a miatt a rossz bánásmód miatt, melyben a szegény kisgazdáknak részük van. (Zaj.) Most egyszerre úgyszólván főfeladatul tűzik ki, hogy a kisgazdák sorsán lenditsenek, és ugyanakkor az állami tisztviselőket, s az állami üzemeknek alkalmazottjait mindenáron községi adóztatás alá akarják vonni. A köteles tárgyilagosság megkivánja, hogy kijelentsem és elismerjem azt, miszerint ezen probléma felett lehet pro és kontra argumentálni. Lehet pro különösen azzal, a mivel, ha jól emlékszem, Polónyi Géza t. képviselőtársam argumentált, hogy az általános adókötelezettség elvének ez felel meg. Csakhogy én nagyon ajánlom, hogy a t. városi elemek ne méltóztassanak a tisztviselőknek községi pótadóval való megterheltetése érdekében ezen argumentummal dolgozni, mert ha az általános adózási kötelezettség elve alapján ujabb terheket méltóztatnak a tisztviselőkre kiróni akarni, akkor ennek az előzménye, hogy el kellene törülnünk a törvénykönyvből mindazon kedvezményeket, a melyeket a nagyiparnak és, a háztulajdonos-latifundiumoknak épen csak legutóbb is a törvényhozás megadott; mert quod uni justum, alteri aequum. (Ugy van!) Ha itt azzal argumentálnak, hogy az állami tisztviselő az általános adókötelezettség elve alapján be kell hogy vonassék a községi adóztatásba, akkor ezen elvből le kell vonni azt a konzekvencziát, hogy azon százezrek és milliók tulajdonosaitól, a kiknek az állam, szerintem egész helyesen és igazoltan, pl. a Belvárosban adókedvezményeket ad, hogy olcsóbban éjnithessenek palotákat és bérházakat, akkor azon elv szerint ő tőlük ezen kedvezményeket előbb meg kellene vonni. De eltekintve ettől, én állami adminisztratív szempontból is a legnagyobb hibának tartanám, hogyha egyszerűen méltóztatnának kimondani és törvénybe iktatni azt az elvet, hogy az állami alkalmazottak kötelesek községi pótadót fizetni. Mi lenne ennek a következménye 1 Hogy az igen t. minister urakat agyonsanyargatnák a tisztviselők, mert azok, a kik olyan helyeken vannak, a hol nagy a pótadó, arra kérnék a ministeriumot, helyezné őket olyan helyre, a hol nincs vagy a hol kevesebb a pótadó. Polónyi Géza : Maximális pótadó ! Gr. Batthyány Tivadar: Majd erre is rátérek. A mai kormányról tudom, hogy azt feltenni nem lehet, de jöhetnek más idők, a midőn megtörténhetnék az, hogy egy tisztviselőt, a ki politikailag nem ugy viselkedik, mint annak a ministernek tetszik, egyszerűen a szolgálat érdekéből áthelyeznének olyan helyre, a hol teszem, 120% a pótadó. Tehát adminisztratív és politikai szempontból is ennek igen nagy akadálya van. És itt Polónyi Gréza képviselő ur közbeszólására is reflektálok, a ki a maximális községi pótadóra utalt. Itt megint eltérünk attól az általános elvtől, hogy mindenkit egyenlően kell megadózfebraár 6-án, szombaton, tatni, mert ugyebár, olyan városban, a hol a maximális pótadó 30%, az a tisztviselő mégis kevesebbet fog fizetni, mint a többi városban, a-hol 50—100% a pótadó. Nem érnők el tehát azt, a mit elérni akarunk, az ideális általános elv megvalósítását. Másfelől mit csinálnánk ? Ott, a hol kevesebb a pótadó, kevesebbet fizettetnénk, a hol pedig több, ott limitálnánk ? Mi itt mindig a közigazgatás egyszerűsítéséről beszélünk és mégis, s igy összekomplikálni a közigazgatást ityen dolgokkal, igazán nem érdemelné meg a fáradságot. De tovább megyek : azt is panaszolják a városi memorandumban annak támogatói, hogy még sem járja, hogy a városok kénytelenek utczanyitásokkal, vízvezetékek szolgáltatásával, világítási berendezésekkel, stb. (Zaj.) — ityen zajban nem lehet beszélni (Halljuk ! Halljuk !) — magukat megterhelni csak azért, vagy jelentékeny mértékben azért is, mert az állami tisztviselők ott letelepszenek, ott laknak és igényeik vannak a várossal szemben. Teljesen igaz. De mégis azt hiszem, sőt nemcsak hiszem, hanem határozottan tudom, hogy ámbár az állami tisztviselők eddig nem voltak kénytelenek községi pótadót fizetni : valahányszor a törvényhozás felállított vagy felállítani akart valamely uj hivatalt, mind a főváros, mind a vidéki városok versenyt futottak utána, hogy megkapják azt a hivatalt; utalok arra, hogy ilyen hivatal összehoz egy sereg tisztviselői családot, ezek a családok pedig óriási mértékben emelik annak a városnak haladását, fejlődését, üzleti forgalmát. Én azt hiszem : ha a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a városok eddig, a mikor a tisztviselők nem voltak kötelezve pótadó fizetésére, egészen jogosan és méltán arra törekedtek, hogy minél több állami hivatalt hozzanak falaik közé, hogy akkor nem lehet káros az a tisztviselő az illető városra, (Ugy van!) sőt ellenkezőleg, még ha nem is fizet pótadót, akkor is arra a városra nézve előny, hogy ott van, ott él és ott költekezik. (Ugy van !) Még egy más körülmény is van, a melyre kénytelen vagyok utalni, és ez az: csak legutóbb sikerült a törvényhozásnak a kormány és elsősorban a ministerelnök ur szocziális érzékéből folyólag elérni és keresztülvinni azt, hogy az állami tisztviselők és alkalmazottak karának illetményei megjavíttassanak. Megjavíttattak részint a fizetés emelésével, például a vasutasoknál, részint az állami tisztviselőknél különösen a lakáspénzek emelésével, és megjavíttattak egyébként is a státusrendezésekkel, a melyek nagyobb előléptetési esélyeket adnak. Különösen jelentékeny volt végösszegében a lakáspénz javítása. De mit látunk ? Azt, hogy alig emeltük fel valamivel a lakáspénzeket a városokban, a t. háziurak sok helyen rögtön felemelték a lakbéreket és igy áthárították saját zsebükbe legalább is egy részét azon előnynek, a melyet itt a tisztviselőknek adtunk. (Igaz ! Ugy van !) A városoknak módjukban van, hogy azokat a háziurakat