Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-412
'il2. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. 379 következtében, a községnek igen sok helyt nem a legérdemesebb emberei kerülnek abba, — azok, a kiket a tisztelet és bizalom helyezne oda — hanem olyanok, a kiket a községi jegyző, vagy a főszolgabíró, a ki megjelenik a választásra, kijelöl és egyben meg is választottaknak mond ki. Ezek mindig megtalálják a módját annak, hogyan kell a képviselőtestületbe bevinni azt, a ki nekik tetszik. Sok helyen a jegyző a környékbeli nagybirtokosok befolyása alatt áll, nem mer azokkal kikötni, a többi képviselőtestületi tagok is félnek és a jegyző szemöldökének mozdulatai után intézik állásfoglalásukat. Ha a jegyző valamit int, szólni sem mernek. Az ilyen képviselőtestület bizonyára nagyon fog himezni, hámozni, hogy vájjon megtegye-e azt az indítványt a földadókataszter kiigazítására vagy sem, pláne, a mikor annak a tudatlan parasztembernek előbb azt fogják mondani, hogy »vigyázz, mert ha kéred a kiigazítást, akkor a törvény értelmében a fuvarnak, a felméréshez szükséges napszámnak stb.-nek a költségei a község nyakán maradnak, azokat a községnek kell viselnie, a képviselőtestület pedig majd azt fogja mondani, hogy »ha ti bennünket a kiigazítás kérésére rákényszerittek, akkor mi a költségeket arra a néhány emberre fogjuk áthárítani és azokon fogjuk behajtani, a kik a kiigazítás kérését inditványozták«. Ennek az lesz a következménye, hogy az a szegény nép igen sok helyen abba fogná hagyni ezt a dolgot, az eddig fennállott igazságtalanság pedig csak szentesítve lesz az által, hogy a népnek, s általában azoknak, a kik panaszkodnak, majd azt fogják szemére vetni : »Módotok volt rá ; miért nem tettétek meg a kellő lépéseket a kiigazítás iránt ?« Épen azért azt tartom, hogy ezt a kiigazítási határidőt egyáltalában nem kellene megállapítani, hanem ki kellene mondani, hogy mindenkor lehessen a kiigazítást kérni, mert folytonosan fel fog merülni a művelési ágak változása szerint, az eddig művelhetlen volt földek művelhetőkké tétele folytán és egyéb módon is a földkataszter kiigazításának szüksége. Ennélfogva általában meg kell adni a módot arra, hogy a föld adókataszter kijavítását mindenkor kérhessék. Magam is elismerem, hogy nem lehet megadni egy-két embernek a jogot oly munkálat megindítására, a mely sok költséggel jár; a mely költségek, a mennyiben nem a kellő alappal intéztetett a kérelem, esetleg hiábavalóknak bizonyulnak, de azt tartom, hogy a mennyiben a község birtokosai egy */ 3 vagy 1 j i részének megadják a jogot, akkor már megvan e tekintetben a garanczia, mert a község birtokosainak egy negyedrészét nem lehet arra minden alap nélkül rávenni, hogy ily kérést terjeszszen elő. Hiszen az úrbéri ügyekben, a legelőelkülönitési ügyekben is megadta a törvény a birtokosok egy negyedrészének a jogot, hogy a legelők felosztását, arányosítását kérhessék. Azt tartom tehát, hogy e tekintetben is elég alaposnak lenne tekinthető a birtokosok egy negyedrészének kérelme ahhoz, hogy a kiigazítás elrendeltessék. De látom, t. ház, a türelmetlenséget, a melylyel ennek a tárgynak további vitatását kisérik, s azért beérve azokkal, a miket előterjesztettem, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot, bár egyes részeinek jó intenczióit elismerem, általánosságban sem fogadom el. Elnök: Ki következik szólásra 1 Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Tekintettel arra, hogy a födadóról szóló törvényjavaslat vitája már igen előrehaladt, (Felkiáltások oalfelől: Nem baj I) szinte félve intézem az igen t. képviselőházhoz és az igen t. elnök úrhoz a következő kérést: (Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselőtársam múltkori felszólalása alkalmával két izben is kiterjeszkedett egy olyan kérdésre, a melynek fejtegetésére én ezen vita során, akármelyikhez is szólaljak fel a hét törvényjavaslat közül, teret nem találok. Értem t. i. a tisztviselők községi megadóztatásának kérdését. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy a szőnyegen levő tárgyhoz tartva magamat, nyilatkozzam ezen kérdésről. Pedig azt hiszem, hogy mivel ugy az általános vita alkalmával, mint az ezen javaslat feletti vitában is ez a kérdés ismételten szóba hozatott, kötelességem nekem, a ki a tisztviselői mozgalmakkal foglalkozom, arra reflek tálni ; tisztelettel kérem tehát az elnök urat, kegyeskedjék a házat megkérdezni, megadja-e nekem az engedélyt arra, hogy ezen egy kérdésben eltérjek a tárgytól. ígérem, hogy igen röviden fognám a t. ház engedélyét igénybe venni. (Zaj. Helyeslés.) Elnök: A t. képviselő ur a házszabályok 207. §-a alapján azt a kérést terjeszti a ház elé : engedtessék meg neki, hogy eltérjen a tárgytól. Méltóztatnak megadni ezen engedélyt \ (Igen!) Kérem azokat, a kik megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség megadta. Gr. Batthyány Tivadar: Köszönöm a t. ház szíves engedélyét, Ígérem, hogy élni fogok vele, de visszaélni nem és semmi esetre sem fogok többórás beszédben ezen a tárgytól eltérő kérdéssel foglalkozni. Igen örülök, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam épen bejön, mert ő volt ki az utolsó napokban ezen kérdést, hogy t. i. az állami tisztviselők bevonassanak a községi adóztatásba, vagyis köteleztessenek arra, hogy a város és községi adót is fizessék, itt a házban több izben szorgalmazta. Polónyi Géza: Megfelelő állami kárpótlás mellett! Gr. Batthyány Tivadar: De szorgalmazták ezt, nem a képviselő úrra értem, azok a népboldogító urak is, a kik a parlament házában és egyebütt is legújabban oly rettentő szeretettel viseltetnek a kisgazdák iránt, hogy az embernek szinte sajog 48*
