Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-410
33u íiO. országos ülés 1U09 február 4-en, csütörtökön. ság és méltányosság alapján adóztassuk meg a népet. De még sok másféle dolgok miatt is haragusznak rám és támadnak. Simkó József: Senki sem haragszik! Sándor Pál: így megtámadtak azért, mert meg mertem gyanúsítani az annak idején való adókivetést. Én beszédemben háromszor hivatkoztam, de most újra hivatkozom arra, hogy Beksics Gusztáv és Jókai Mór irták ezeket, én onnan tanultam. Ha Beksics Gusztáv és Jókai Mór nem magyar emberek, akkor méltóztassék engem is elitélni : Jókaival és Beksicscsel együtt vállalom a felelősséget abban a tekintetben, hogy az igazságot mondottam. Hódy Gyula: Mind a kettő meghalt! Sucill János : De megmarad az Írásuk örökre ! Sándor Pál : Sajnos, hogy meghaltak. Hódy Gyula : Bizony sajnos ! Sándor Pál : De azért ők élnek velünk, azokról tudja egész Magyarország, hogy élnek, Hódy Gyula barátomról és rólam nem tudja. (Derültség. Zaj.) De hogy az adókivetéssel mennyire igazam volt, legyen szabad Lukács László pénzügyminister 10 évi működéséről 1905-ben megjelent elaboratum néhány sorát felolvasni. Ez a következőket mondja 1905-ről, én pedig beszéltem a 70-es évekről (olvassa) : »Az adókivető közegek közül igen sokan nem jártak el az adókivetések és átvezetések körül, s kellő gondossággal, ennek folytán igen sok község földadókivetésénél és pedig igen gyakran, jelentékeny és egyes birtokosokat anyagilag súlyosan terhelő hibák csúsztak be a kataszterbe.« Tehát 1905-ben a 10 évi működéséről szóló jelentésben egy pénzügyminister hivatkozik arra, hony még most is léteznek azok a hibák és nemcsak 1870-ben léteztek. Már jaedig akkor nekem jogom volt itt felemliteni azt, hogy meg kell találnunk az igazságot, s ha már a múltba tévedéseket követtek is el, ki kell igazitanunk azokat a hibákat, melyeket a múlt rezsimek elkövettek. Hivatkozom Muacsevics horvát képvise'őtársam beszédére, egy kedves képviselőtársam szivességéből megkaptam annak fordítását, a hol azt mondja, hogy Horvátországban a nagybirtok 70 fillért, a mellette levő paraszt pedig 11 koronát fizet (Zaj.) Ha ez remedurára nem szorul, — én a horvátországi viszonyokat nem ismerem — akkor igazán nincs igazság ebben az országban. Különösen Holló Lajos t. képviselőtársam támad meg engem igen erősen, még pedig személyesen azzal, hogy én a törvényjavaslatnak csak az árnyoldalait adtam elő és nem egyúttal annak előnyeit is. A következőket mondja én reám (olvassa): »Hát, t. képviselőtársam, a politikai küzdelmet mégis komolyabban kell venni. Nem lehet feltárni csak azokat a momentumokat, a melyek csak kedvezőtlenek, azokat a föltételeket és mozzanatokat pedig, a melyek a valóságnak, a való állapotnak teljes szinben való elhelyezésére szükségesek, egyszerűen elhagyni. Sehol az egész világon nem tartják ezt méltányos küzdelemnek, és be nem számíthatók azok az argumentumok akkor, a melyeket felhoznak és komoly mérlegelésre nem is tarthatnak számot, a melyek csak arra számítanak, hogy külső hatást érjenek el és nem tarthatnak számot kellő mérlegelésre sehol az ilyen, csupán politikai tendencziával eszközölt sakkhuzások.>> Hát, t. képviselőház, (Halljuk f Halljuk /) meglehet, hogy egyoldalulag beszéltem. Itt olyan kicsiny az ellenzék, és én bizony igazán nem törekedtem arra, hogy a kormánynak, vagy a többségnek szépeket mondjak, bár azt hiszem, hogy tárgyilagos voltam, mert még azt is konczedáltam, a mit többen tagadásba vettek, hogy t. i. a kisbirtokoson könnyítve lesz ezen törvényjavaslat által. Én csak azt vettem tagadásba, hogy a kisbirtokoson nagyobb mértékben lesz könnyítve, mint a nagybirtokoson, a mennyibe a kataszter igazságtalan. Én tehát elismertem a törvényjavaslatnak bizonyos előnyét. Ha pedig Holló Lajos t. képviselőtársam azt mondja, hogy az én viselkedésem nem méltányos, (Halljuk! Halljuk I) akkor azt kérdezem a t. volt ellenzéktől, a mai kormánypárttól, vájjon miből éltek önök 30 évig ? Nem az örökös oppoziczióból-e ? (Zaj.) Volt-e csak egyetlenegy törvényjavaslat, — akármilyen kormány terjesztette is azt be — a melyet önök elfogadtak volna, a melyet nem kritizáltak volna meg a legborzasztóbb módon % (Zaj.) Ez a jogom nekem is is megvan. Buza Barna : De nekünk igazunk volt! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pá! : Bocsánatot kérek, volt-e csak egyetlenegy törvényjavaslat is tárgyalás alatt, a melyet önök nem akartak volna felhasználni arra, hogy az illető kormányt megbuktassák % Posgay Miklós : A jó törvényjavaslatokat nem bántottuk! Sándor Pál: A miből tehát önök 30 évig éltek, azt most nem akarják másnak konczedálni ? Hátha én irgalmatlanul kritizáltam volna és nem hagytam volna ezen a törvényjavaslaton semmi jót sem % Hiszen ehhez is jogom lett volna azon nagyszerű iskola után, a melybe én önöknél jártam. (Zaj.) En most nem vagyok kormánypárti, nem vagyok önökhöz tartozó, hanem ellenzék vagyok, t. uraim. (Derültség.) legyenek tehát kegyesek az én jogaimat ugy méltányolni, a mint méltányolták e tekintetben önök a maguk jogát a múltban. Buza Barna : Szekundát kap, nem jó tanuló ! (Derültség.) Sándor Pál: Én, t. ház, . . . (Csanak János a terembe lép. Éljenzés a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál: ... a kiigazítás eüen meglehet, hogy igen hevesen fakadtam ki, azért, mert abból indultam ki, hogy ezen kiigazítás által ismét a kisbirtok fog szenvedni és a nagybirtok az ő befolyása révén meg fogja tartani régi, csaknem teljes adómentességét. Ezt, t. képviselőház,