Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

33u íiO. országos ülés 1U09 február 4-en, csütörtökön. ság és méltányosság alapján adóztassuk meg a népet. De még sok másféle dolgok miatt is haragusz­nak rám és támadnak. Simkó József: Senki sem haragszik! Sándor Pál: így megtámadtak azért, mert meg mertem gyanúsítani az annak idején való adó­kivetést. Én beszédemben háromszor hivatkoztam, de most újra hivatkozom arra, hogy Beksics Gusztáv és Jókai Mór irták ezeket, én onnan tanul­tam. Ha Beksics Gusztáv és Jókai Mór nem magyar emberek, akkor méltóztassék engem is elitélni : Jókaival és Beksicscsel együtt vállalom a felelősséget abban a tekintetben, hogy az igazsá­got mondottam. Hódy Gyula: Mind a kettő meghalt! Sucill János : De megmarad az Írásuk örökre ! Sándor Pál : Sajnos, hogy meghaltak. Hódy Gyula : Bizony sajnos ! Sándor Pál : De azért ők élnek velünk, azokról tudja egész Magyarország, hogy élnek, Hódy Gyula barátomról és rólam nem tudja. (Derült­ség. Zaj.) De hogy az adókivetéssel mennyire igazam volt, legyen szabad Lukács László pénzügyminis­ter 10 évi működéséről 1905-ben megjelent ela­boratum néhány sorát felolvasni. Ez a következő­ket mondja 1905-ről, én pedig beszéltem a 70-es évekről (olvassa) : »Az adókivető közegek közül igen sokan nem jártak el az adókivetések és át­vezetések körül, s kellő gondossággal, ennek foly­tán igen sok község földadókivetésénél és pedig igen gyakran, jelentékeny és egyes birtokosokat anyagilag súlyosan terhelő hibák csúsztak be a kataszterbe.« Tehát 1905-ben a 10 évi működésé­ről szóló jelentésben egy pénzügyminister hivat­kozik arra, hony még most is léteznek azok a hibák és nemcsak 1870-ben léteztek. Már jaedig akkor nekem jogom volt itt felemliteni azt, hogy meg kell találnunk az igazságot, s ha már a múltba tévedéseket követtek is el, ki kell igazitanunk azokat a hibákat, melyeket a múlt rezsimek elkö­vettek. Hivatkozom Muacsevics horvát képvise'ő­társam beszédére, egy kedves képviselőtársam szivességéből megkaptam annak fordítását, a hol azt mondja, hogy Horvátországban a nagybirtok 70 fillért, a mellette levő paraszt pedig 11 koronát fizet (Zaj.) Ha ez remedurára nem szorul, — én a horvátországi viszonyokat nem ismerem — akkor igazán nincs igazság ebben az országban. Különösen Holló Lajos t. képviselőtársam támad meg engem igen erősen, még pedig szemé­lyesen azzal, hogy én a törvényjavaslatnak csak az árnyoldalait adtam elő és nem egyúttal annak előnyeit is. A következőket mondja én reám (olvassa): »Hát, t. képviselőtársam, a politikai küzdelmet mégis komolyabban kell venni. Nem lehet feltárni csak azokat a momentumokat, a melyek csak kedvezőtlenek, azokat a föltételeket és mozzanatokat pedig, a melyek a valóságnak, a való állapotnak teljes szinben való elhelyezésére szükségesek, egyszerűen elhagyni. Sehol az egész világon nem tartják ezt méltányos küzdelemnek, és be nem számíthatók azok az argumentumok akkor, a melyeket felhoznak és komoly mérlege­lésre nem is tarthatnak számot, a melyek csak arra számítanak, hogy külső hatást érjenek el és nem tarthatnak számot kellő mérlegelésre sehol az ilyen, csupán politikai tendencziával eszközölt sakkhuzások.>> Hát, t. képviselőház, (Halljuk f Halljuk /) meg­lehet, hogy egyoldalulag beszéltem. Itt olyan kicsiny az ellenzék, és én bizony igazán nem törekedtem arra, hogy a kormánynak, vagy a többségnek szé­peket mondjak, bár azt hiszem, hogy tárgyilagos voltam, mert még azt is konczedáltam, a mit többen tagadásba vettek, hogy t. i. a kisbirtokoson könnyítve lesz ezen törvényjavaslat által. Én csak azt vettem tagadásba, hogy a kisbirtokoson na­gyobb mértékben lesz könnyítve, mint a nagybir­tokoson, a mennyibe a kataszter igazságtalan. Én tehát elismertem a törvényjavaslatnak bizo­nyos előnyét. Ha pedig Holló Lajos t. képviselő­társam azt mondja, hogy az én viselkedésem nem méltányos, (Halljuk! Halljuk I) akkor azt kér­dezem a t. volt ellenzéktől, a mai kormánypárttól, vájjon miből éltek önök 30 évig ? Nem az örökös oppoziczióból-e ? (Zaj.) Volt-e csak egyetlenegy törvényjavaslat, — akármilyen kormány terjesz­tette is azt be — a melyet önök elfogadtak volna, a melyet nem kritizáltak volna meg a legbor­zasztóbb módon % (Zaj.) Ez a jogom nekem is is megvan. Buza Barna : De nekünk igazunk volt! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pá! : Bocsánatot kérek, volt-e csak egyetlenegy törvényjavaslat is tárgyalás alatt, a melyet önök nem akartak volna felhasználni arra, hogy az illető kormányt megbuktassák % Posgay Miklós : A jó törvényjavaslatokat nem bántottuk! Sándor Pál: A miből tehát önök 30 évig éltek, azt most nem akarják másnak konczedálni ? Hátha én irgalmatlanul kritizáltam volna és nem hagytam volna ezen a törvényjavaslaton semmi jót sem % Hiszen ehhez is jogom lett volna azon nagyszerű iskola után, a melybe én önöknél jártam. (Zaj.) En most nem vagyok kormánypárti, nem vagyok önökhöz tartozó, hanem ellenzék vagyok, t. uraim. (Derültség.) legyenek tehát kegyesek az én jogaimat ugy méltányolni, a mint méltá­nyolták e tekintetben önök a maguk jogát a múltban. Buza Barna : Szekundát kap, nem jó tanuló ! (Derültség.) Sándor Pál: Én, t. ház, . . . (Csanak János a terembe lép. Éljenzés a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál: ... a kiigazítás eüen meglehet, hogy igen hevesen fakadtam ki, azért, mert abból indultam ki, hogy ezen kiigazítás által ismét a kisbirtok fog szenvedni és a nagybirtok az ő befolyása révén meg fogja tartani régi, csak­nem teljes adómentességét. Ezt, t. képviselőház,

Next

/
Thumbnails
Contents