Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

MO. országos ülés 1909 február k-én, csütörtökön. 331 gyanúsításnak mondták. Hát én csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, kogy ka önök a kiigazítás tekintetében ezen törvényjavaslatot meg fogják változtatni ugy, kogy abban a kisember meg­találja a maga jogait; ha a kisember megfelelő adókivetésben részesül, ép ugy, mint a nagy­birtokos, akkor önök meg fogják látni, liogy én a harmadik olvasásnál ezt a törvényjavaslatot örömmel fogom megszavazni, eltekintve a többi javaslatoktól. Hogy azonban ez bekövetkezzék, elsősorban is vagy a Holló-féle indítványba — a mely szerin­tem még mindig nem megy elég messze — kogy t. i. száz községbeli tagnak joga legyen a kiigazí­tást követelni, vagy egy ennél még messzebbmenő indítványba kell belemennie a t. háznak. (Zaj.) Egy ilyen indítványt kell elfogadni, ha azt akar­ják önök. hogy tényleg segítsék a kisgazdát. Ha egy ilyen indítvány elfogadtatok, akkor megmél­tóztatnak látni, hogy én teljesen lojálisán, nem ugy, mint önök, meg fogom szavazni ezt a tör­vényjavaslatot. T. képviselőház ! Most ismét egy személyes természetű kérdésre térek át. Engemet a legtöb­ben, különösen azon szónokok közül, a kik a vita kezdetén beszéltek, ismételten azzal gyanúsítot­tak meg, mintha én a szabadelvű pártot képvisel­ném itt. (Halljuk ; Halljuk !) Hát, t. képviselőház, én ez ellen nagyon nehezen védekezketem. Csak azt mondkatom, kogy a szabadelvű párt megkalt és a szabadelvű párt nem fog többé feltámadni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Posgay Miklós : Eequiesoat in pace ! Sándor Pál: Az a félelem, a mely önöket annyira izgatja, hogy a darabontok, vagy a sza­badelvűpárt talál jönni ismét, alaptalan. Ha önök megszavaznak törvényjavaslatokat, mindig oda­állítják mumusnak azt a szabadelvű pártot, vagy azokat a darabontokat. . . Egy hang (a baloldalon) ; Igen, mert utáljuk őket! Sándor Pál : ... a mi önökhöz, ilyen nagy párthoz, ilyen öntudatos párthoz, nem méltó. Ezektől a fantomoktól önöknek félniök nem sza­bad, nem kell. Nem azoktól kell önöknek félniök, hanem saját maguktól, a sajátmaguk struktúrájá­tól. Attól óvakodjanak, hogy ott ne legyen baj. A szabadelvűek és a darabontok, azok jók talán gyermekmesébe való rémképeknek, de komoly ember azt nem fogja állitani, hogy ma önöknek a szabadelvű párt vagy a darabontok valamiképen kárt okozkatnak. Ne méltóztassanak tékát engem ugy odaállítani, mint exponensét ennek a nem létező iránynak; sőt vagyok bátor — nem akarom a kázat ebben a tekintetben feltartóztatni — a kázat ebben a tekintetben beszédemnek több passzusára figyelmeztetni, a melyekben kértem önöket, hogy ne engem tegyenek felelőssé a szabad­elvű pártért, hanem azokat, a kik az önök köré­ben helyet foglalnak. Legyenek tehát kegyesek nekem elhinni ugy, a mint beszédemben állítottam, hogy sohasem védelmeztem a törvényjavaslatok tekintetében a szabadelvű pártot, sőt elitéltem, kogy ilyen törvényjavaslatokat hozott a parlament elé ; s ne tessék olyasmit nekem tulajdonítani, a mit én beszédemben nem mondottam és a mit a beszé­dem semmiképen sem árult el. A mi pedig illeti Búza Barna t. barátom megjegyzését, hogy kivittük a közönség elé ezt a kérdést, s ott agitácziót fejtünk ki, hát bocsánatot kérek, azt még sem leket állítani, hogy ez az agitáczió politikai czélokat szolgált. Be fogom később egy alkalommal bizonyítani, hogy semmi­képen sincsen politika szolgálatában ez a kérdés. Meg fognak győződni arról, hogy abban a pilla­natban, a mikor az adóügy el van intézve, (Hall­juk !) megszűnik minden agitáczió azok részéről, a kik igen jogosan agitáltak. Csakhogy Búza Barna t. képviselőtársam, a kivel, sajnos, még többször kell foglalkoznom, a következő sorokkal vezette be az ő igen kevés és, merem mondani, általam meg nem érdemelt beszédét. Ő azt állítja : a bujtogató én vagyok. Ebben a bujtogatásban t. barátom igen jelentős szerepet játszik, a mely az adóreform] avaslat ellen, — de nem is kelyesen mondom így, — hanem az adójavaslat ötletéből a kormány és a mai rendszer ellen folyik Magyar­országon, mert azt a sajnos jelenséget látjuk, hogy a midőn ezzel a javaslattal szemben az objektív kritikának volna kelye, akkor Magyar­ország területén nemcsak agitáczió, hanem valót­lanságokkal, czélzatos ferdítésekkel dolgozó való­ságos népíázitás folyik.« T. barátom e beszédét ugy egész egyszerűen el nem fogadkatom. A bujtogatás vádját katáro­zottan visszautasítom. De tartozom a t. káznak azzal, hogy e visszautasítással ne elégedjen meg, hanem hű képét adjam annak, hogy mi történik és mi történt az országban. Azt méltóztatik gondolni, hogy Magyarország­összes városainak polgármesterei odaadják magu­kat arra, kogy politikailag a mostani koaliczió ellen bujtogassanak ? Azt méltóztatik kinni, hogy ka ezek a városok egyhangú határozatot hoznak és ezen egyhangú határozat alapján felírnak a képviselőházhoz, kogy akkor ez leket bujtogatás műve és kogy én képes volnék Magyarország összes városait összehozni arra, kogy politikailag bujtogassanak ? (Mozgás.) Vagy kérdem önöktől, hogy a kereskedelmi és iparkamarák, a melyekről Búza Barna t. barátom nagyon rosszul tudja, hogy szubvencziót kapnak, mert tudnia kellene neki is, kogy ezek szubvencziót nem kapnak és nem kaphatnak . . . Buza Barna : A költségvetésben van ! Sándor Pál: ... a költségvetésben, az egészen más ; de szubvencziókat nem kapnak, — kogy ezek a kamarák, mondom, a melyek rá vannak utalva minden egyes kormánynak a jóindulatára, képesek elaborátumaikban olyan ideákat terjesz­teni, a melyek politikai bujtogatásra kasználka­tók ? Ildomos-e és szép-e az az én t. barátomtól (Halljuk !) az én személyemtől egészen eltekintve, kogy ő ezeket az elaborátumokat, a melyeket 42*

Next

/
Thumbnails
Contents