Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

kiú. országos ülés 1909 február k-én, csütörtökön. 329 Összeülő törvényhozástól a kisbirtokosok érdekeinek és igényeinek jobban megfelelő reformalko tását remélem,. .. Hódy Gyula: Az nem áll! Vlád Aurél: ... azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot elfogadjam. Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Mezőfi Vilmos! (Nincs itt!) Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház! Az elnök ur szives engedelmét kérem arra, hogy beszédem keretében visszatérhessek ugy azokra a kérdésekre, a melyekben személyesen meg lettem támadva, valamint azokra is, a melyekben félremagyarázták szavaimat. Elnök : A képviselő urnak nem kell engedélyt kérnie arra, hogy azokra reflektálhasson, mert a házszabályok 215. §-a erre az engedélyt a képviselő urnak megadja. Csak konstatálom már most, hogy a képviselő ur beszéde elején a házszabályok 215. §-ának a) és b) pontjaira való hivatkozással személyes megtámadtatás és szavai értelmének helyreigazitása ozimén is szólni kivan. (Halljuk! Halljuk!) Sándor Pál: T. képviselőház! Mikor utolsó beszédemet tartottam, őszintén szólva, nem hihettem, hogy az ilyen erős reszenszust fog kelteni itt a házban. Tudtam ugyan, hogy élére fogok tapintani olyan kérdésben, a mely talán nem lesz kellemes, de hogy az oly nagy köröket fog vonni, azt valóban nem vártam, mert azt hittem, hogy ennek a parlamentnek, a mely magát mindig népparlamentnek nevezi, csak kellemes lehet, hogy ha a nép érdekeit ide hozzuk. (Folytonos közbeszólások és zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál: Én azt hittem, hogy ha számokkal fogom bebizonyítani azt, hogy a kisbirtok száma 99'3%-kal van képviselve Magyarországon és csak 0-7% a nagybirtok ; én azt hittem, hogy ha kimutatom, hogy 1800 tulajdonos több mint egyharmadát birja az országnak; én azt hittem, hogy ha kimutatom, — még pedig számokban a melyeket senki sem döntött meg még ebben a házban — bogy a kisbirtokosok borzasztóan meg vannak adóztatva, a nagybirtokosság pedig kevés kivétellel nem fizet adót; akkor ezzel önöket, a kik engem mindig csak merkantilistának szoktak nevezni, csak hálára fogom lekötelezni. (Zaj.) Sokszor azt hittem, hogy az urakházában vagyok, a hol a nagybirtok érdekeit védik, önök elismerték, hogy igaz, hogy a kisbirtok nagyon sok adót fizet, hogy már régen akaTJák ennek az orvoslását, hiszen ez programmjuk egyik pontját képezi. Ezt mind elismerték önök, de e mellett borzasztó vihart zúdítottak a fejemre csak azért, mert én mertem a kisbirtokosoknak érdekeit képviselni. Emődy József : Nem is illetékes reá ! Sándor Pál: Nem vagyok reá illetékes ? Hát vagyok oly illetékes legalább is, mint a t. kolleKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. gám. Vagyok olyan földbirtokos legalább is, mint a t. kollegám, vagyok olyan régen földbirtokos legalább is, mint t. kollegám és ha ő magának az agrárius czimet adja is, nekem mint képviselőnek, a ki sem mint merkantilista, sem mint agrárius nem beszélek itt, kötelességem az ország érdekében felszólalni. (Helyeslés.) Itt privilégiuma senkinek sincsen arra, hogy magát agráriusnak hivassa, ezt az 0. M. G. E.-ban fel lehet hozni t. képviselőtársam, de itt a képviselőházban ezt nem teheti. Egy hang (a baloldalon) : Ki mondta % Sándor Pál: Emődy József t. kollégám. Én azért tartottam szükségesnek, hogy ezt a kérdést ide hozzam a népparlament elé, mert abban a nézetbejt vagyok, hogyha azok a természeti erők, a melyek Messinát és Reggiot romba döntötték, megtalálták volna a föld alatt a kanálisokat az Aetnához és a Vezuvhoz, hogy ott törjenek ki az elemek, akkor nem kellett volna Messinának és Reggionak tönkremenni. Hogyha itt a képviselőházban tárgyaljuk a népnek keserveit, akkor nem fogjuk a népben felébreszteni azt a fogalmat, hogy el van hagyatva mindenképen, és hogy egyedül csak ő van megadóztatva, hisz a nép nem azon kesereg, hogy erősen, hanem azért, hogy igazságtalanul van megadóztatva. (Igaz ! Ugy van ! a balközépen.) Ezért szükséges, hogy a népparlament a nép bajaival foglalkozzék, hogy az ország azután abban a tudatban legyen, hogy mi a kisemberek érdekeit minden tekintetben megvédjük. Mutasson nekem valaki beszédemben csak egyetlenegy passzust is, a hol különbséget tettem a hitbizományos vagy milliomos között, a Lipótváros vagy bármely más gazdag ember között. Ezt azonban nem teheti senki, mert ugy állítottam fel a tételt, hogy a gazdag ember fizessen több adót, a szegény ember fizessen kevesebb adót. Az olyan ember pedig, a ki magyar és nem tud adót fizetni, legyen akár törpebirtokos, akár olyan, a ki ki tudja mutatni, hogy 800 koronánál nagyobb jövedelme nincsen, azt az embert mentesíteni kell az adótól, s meg kell neki a módot adni arra, hogy megerősödjék, mert ezáltal csak hazánk megizmosodását mozditjuk elő. (Helyeslés a balközépen.) Ez volt beszédem tartalma. Azokat a vádakat tehát, a melyeket ellenem emelnek oly értelemben, mintha a földet, mintha a hazát támadtam volna meg, kereken visszautasítom és beszédemet nem hagyon senki által sem kiiorgattatni. Egyszerűen odaállítom azt az axiómát, hogy a nagybirtok nálunk nincs kellően megadóztatva, hogy meg kell találni az arányt a földbirtokososztály és a többi osztályok közt, ez a mi kötelességünk, és ennek teljesítéséhez járultam én hozzá, a mikor felszólaltam. Én tehát nem izgattam a nagybirtok ellen, nem izgattam a hitbizomány ellen, nem izgattam a holtkéz ellen, senki ellen nem izgattam, csak azt követeltem, hogy az igazságos42