Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

284 í()8. országos ülés 1909 január 30-án, szombaton. Azt hiszem tehát, hogy az a 10 és %%, a melyet a minister ur Magyarország földjének átlagos adóteherként kimutatott, igen mérsékelt számitás, sőt azt vallom, hogy a föld 12—14% adót fizet. De még ez a 12—14% csak eltűnő összeg azon rettenetes járulékok mellett, a melyek ehhez kapcsolódnak. Ehhez jön a jövedelmi adó, a községi terhek, a megyei terhek, a vízszabályozási költségek, jönnek az egyházi adók, az útadók és mindazok a terhek, a melyek Magyarország földjére nézve oly végzetesek, hogy a közfelfogás szerint ezek tovább nem fokozhatok, hanem ellenkezőleg, elsősorban is ezeket kell enyhíteni. (Igaz ! Ugy van !) De én még egy bizonyítékot vagyok bátor a t. kéjwiselőtársanmak felajánlani. Mert ő még azt mondja, hogy a számbeli kalkulusokat nem respektálja, ő az életet akarja nézni. Hát én elvezetem őt egy turnéra az országban. Negyven év óta van a mostani földadó ebben az országban bevezetve. Negyven éven keresztül áll fenn a földnek ezen megterhelése. Nézzük az eredményeket, a melyeket ezen nagy adóteher az országban előidézett. Talán nem kizárólag ez, de bizonyára nagy mértékben hozzájárult ez is, mert lehet egy évben nagy adóterhet vetni a közönségre, lehet kettőben is, de állandóan, éveken, évtizedeken keresztül azt az adót folyton behajtani termés és nem termés idejében, rossz viszonyok között mindig behajtani: az olyan, mint mikor a kútba beállítom a szivattyút és először jön a tiszta viz, mikor azután leérünk a fenekére, akkor jön az iszap és sár. Ebben a kőrútban elvezetem t. képviselőtársamat, ha bizonyíték kell, lehet, hogy nem lesz olyan erős a bizonyíték, mint az övé, de majd meghallgatjuk azt is, valami értéke ennek a bizonyítéknak is lesz. A mi kőrútunkban majd meglátjuk, hogy ez az adóteher Magyarországon milyen hatást és eredményt idézett elő. Tegnap azt mondta Búza Barna t. kéjwiselő társam, hogy keletkeztek azóta tőkehitbizomán3'ok és tőkelatifundiumok is. Én azt nem veszem rossz néven. Helyes, keletkezzenek, sajnos, nem elég keletkezett. Bárcsak több keletkezett volna tőkében ily latifundium, de az volt az első eredmény. Negyven év óta ugyan uj latifundiumok keletkeztek, csakhogy nem Magyarország gazdasági erejét gyarapítva, hanem azok az uj latifundiumok idegen tőkék és idegen befektetések karjai között vannak. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Azok a nagy latifundiumok, a melyek vármegyeszerte, különösen Felsőmagyarországon kiestek az ország birtokából, nem azt bizonyítják, hogy Magyarország gazdasági élete oly erőteljes és veszélytelen volt a lefolyt nagyven év alatt, hogy ma semmiféle védekezésre nem volna szükség. De leszállok a latifundiumokról és elmegyek a közönséges országutakra t. barátommal. Sajnos, azt hiszem, nem sokáig mehet, mert óriási por fog a szemébe vágódni. És vájjon miért ? Mert az, a mit ingatlannak nevezünk, az Magyarországon ingóbirtokká vált (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és azok a röpködő záloglevelek, a melyek elviszik a föld értékét, azok nem engedik meg t. barátomnak, hogy két kilométer távolságra is ellásson. Azt fogja látni, hogy ez a föld ingatlan, de értéke nem itt, hanem a külföldön Wertheim-szekrényekbe van bezárva. Ez azt jelenti, hogy a középbirtokos osztály, a mely Magyarország földjét tartja, roskadozik a terhek alatt, a földbirtok másnak tulajdonába megy át és már nem az az érintetlen erőforrás többé, nem azé a földbirtokos osztályé többé, a mely 40 évvel ezelőtt, ezen reformok keletkezése előtt a gazdálkodást ebben az országban még tudta folytatni. De menjünk lejebb a turnéban. Noha itt élünk a fővárosban, talán nem fog derogálni a képviselőtársamnak, ha lemegyünk a kisbirtokos közönség soraiba. Igaz, hogy a magyar parasztságnál, — ha szabad ugyan ezen kifejezéssel élnem, a melyet egyik t. képviselőtársam szerint, a mint én is jogosultnak tartom, nem helyes használni, — a magyar kisbirtokos-osztálynál tehát látjuk még sok helyen a makacs megállást azon a kis területen, a melyet bir, látjuk, hogy nem enged. De mellékesen megjegyezve : milyen eszközök árán nem enged ? Olyan eszközök árán, hogy magától és családjától a kulturális igényeknek, sőt a testi szükségleteknek megfelelő kielégítését is megtagadja. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Oly mértékre szorítja le táplálkozásának minőségét, oly mértékre szorítja le kulturális igényeinek kielégittetését, hogy az már ellentétben van egy fejlődő nemzet kulturális igényeivel. (Igaz I Ugy van !) Ez már nem is helyes, mivel csak ugy lehetséges a fejlődés, ha annak a népnek olyan igényei keletkeznek és elégíttetnek ki, a melyek egyuttal az egész országnak kulturális és ipari fejlődését is előmozdítani hivatottak. De hát ezt csak mellékesen jegyzem meg. Ez a magyar kisbirtokos-osztály azonban még sok helyen áll. De találkozni fogunk mi azon a körúton, a melyet együtt teszünk meg t. barátomnak automobilján, mert nekem, sajnos, nincs, (Derültség.) találkozni fogunk mi egész falvakkal, a hol bezárt ajtók és kilincsek fogadnak bennünket és a hol egyetlen őre lesz a falunak, az a falusi korcsmáros, a kinek tábláján fel vannak jegyezv« rovásként a még fenmaradt tartozások. Az emberek azonban már Amerikába mentek vagy másfelé vándoroltak. Ez nem azt mutatja, hogy:az a társadalmi osztály annyira érintetlenül állana a föld birtokában, mint a minőben t. barátom hiszi, hogy itt mindenki csak a földbirtokot védelmezi, hogy itt van egy feudális, agrár-korszak, a mely megnyitja a bőség szaruját és ebből kizárólag a földbirtokosoknak juttat. Az élet az ellenkezőjét igazolja. Találni fogja lerombolását a gazdasági erőknek, a melyek a legnagyobb mértékben sújtották Magyarország gazdatársadalmát, a földbirtokos-osztályt. (Igaz ! Ugy van!)