Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-407
264 W7. országos ülés 1909 január 29-én, pénteken. tetni a néppel, mert ők nem a nép érdekeit akarják védeni, hanem saját érdekükben és politikai czélok kedvéért lázítani akarnak. (Elénk helyeslés és taps.) Sándor Pál: Szám szerint be fogom bizonyítani, hogy nem áll. Tessék azután czáfolni. Buza Barna : Sándor Pál vezére az országban ennek a mozgalomnak, mint egyik generálisa a kereskedőknek, és itt is vezérszónoka volt épen ennek az iránynak. Sándor Pál iránt őszinte nagyrabecsüléssel vagyok, nagyrabecsüléssel vagyok egyénisége iránt, de ki kell jelentenem, hogy felszólalásában itt a házban is ép oly rosszhiszemű volt, mint a mily rosszhiszemüek társai odakint az országban az izgatásoknál. (Ugy van !) Méltóztassanak megengedni, hogy ezt egy-két példával igazoljam. (Halljuk!) Sándor Pál barátom felhozta, vérlázító színekkel ecsetelte, hogy a kataszterben mily rettenetes igazságtalanságok vannak ma Magyarországon. Jól tette, hogy felhozta. De ha jóhiszeműen járt volna el, hozzá kellett volna tennie, hogy e gonosz igazságtalanságokat évtizedekig tűrték azok a kormányok, a melyeket tüzön-vizen keresztül támogatott, és ez a mostam kormány az, a mely az igazságtalanságok kiigazítására javaslatot tesz. (Ugy van!) Sándor Pál t. barátom lelke, az ő nemesen érző lelke, kiszállott a Lipótváros palotasorai közül, elröpült a távol magyar falvakba, a hol egyszerű magyar kisgazdák verejtékes munkával termelik azt a gabonát, a mely milliókat hoz aztán a gabonával spekulálóknak, (Igaz ! ügy van ! Taps a jobboldalon.) És az ő szive megnyílt a kisgazdák számára. (Mozgás.) Igen szép, megható szavakban ecsetelte a kisgazdák rettenetesen súlyos terheit, felolvasta Szeremlei könyvéből, hogy Kiss András és Nagy Péter hány száz meg száz koronát fizetnek a néhány holdnyi birtokuk után. Ez nagyon szép, nagyon nemes, nagyon gyöngéd lélekre valló eljárása Sándor Pálnak, de ha jóhiszemű lett volna, kötelessége lett volna megmondani azt is, hogy az ő általa támogatott kormányok évtizedekig tűrték, hogy a szegény magyar kisgazda ily vérlázitóan sok adót fizessen és kötelessége lett volna azt is megmondani, hogy e javaslat folytán pedig, ha ki sem igazitják a katasztert, akkor is az a kisgazda legalább 30%-kal kevesebb adót fog fizetni, mint eddig. De nem tette meg, mert nem volt annyi jóhiszeműsége, hogy az igazságot teljesen elismerje. Es Sándor Pál, hogy a kisgazdákat még jobban megnyerje a maga ügyének, még tovább magyarázta a kisgazdák szenvedéseit és igen helyesen mutatott rá e közben arra is. hogy mily helytelen Magyarországon a földbirtok eloszlása, hogy mily aránytalan Magyarországon a nagybirtokoknak, a latifundiumoknak a kisbirtokhoz való aránya, viszoiwa. Ez igen szép. helyes, hog3 r elmondta, de ha jóhiszemű lett volna, talán először is arra kellett volna gondolnia, hogy az ingó vagyon sincs valami arányosan elosztva Magyarországon. (Igaz / Ugy van !) Hogy az ingó tőkének épugy vannak latifundiumai és törpebirtokai, (Igaz! Ugy van !) Sándor Pál: Nem tagadom. Buza Barna: De nemcsak azt kellett volna elmondania, ha jóhiszemű lett volna, de köteles lojalitással el kellett volna ismernie, hogy mig azok a kormányok, a melyeket ő támogatott, ennek a helytelen birtokeloszlásnak javítására semmit sem tettek, addig ez a kormány törvényt készített a birtokparczellázásról; ez a kormány a múlt évben is 90.000 hold kötött birtokot parczellázott a kisgazdák közt, és ez a kormány az idei költségvetésbe is, az ezutáni költségvetésekbe is e törvény alapján évenként 10 milliót vett és vesz fel e czélra, hogy a helytelen birtokelosztást javítsa, a kisgazdák javára a birtok eloszlást egészségesebbé tegye. (Ugy van !) Mindazokból, a miket Sándor Pál elmondott, jóhiszeműleg csak azt a konzekvencziát lehet levonni, hogy miután eddig minden kormány elhanyagolta ezen bajok orvoslását és miután ez az első kormány, mely ezeken a bajokon, a mennyire a körülmények engedik és lehetséges, segíteni igyekszik, tehát ő a többi kormányokat elitélve, ezen korinamat támogatja. (Felkiáltások: Isten ments !) Sándor Pál: Jut eszembe ! Buza Barna : Sándor Pál barátomnak ezt nem lehetett elmondani, különösen egy okból. Ö ma a kereskedőknek, Magyarország hadi rendbe állított kereskedőinek a generálisa. De ez olyan hadsereg, a melynek csak akkor van szüksége generálisra, mikor harczol. Sándor Pálnak tehát, hogy a generálisi méltóságot megtartsa, szüksége van arra, hogy a kereskedők hadserege folytonos harczban álljon. Ezért kell neki igy izgatni, ezért kell neki igy elferdíteni a tényeket, hogy ő azután a kereskedők mentőangyalaként, mint harczbavivő generálisa szerepeljen az ország előtt. Pedig mondom, hogy senki a magyar kereskedőknek és a magyar iparosoknak rosszabb szolgálatot nem tesz, mint a mit tesz Sándor Pál akkor, mikor őket a földbirtok ellen való harczra izgatja. Senki nem tesz rosszabb szolgálatot a magyar iparnak és kereskedelemnek és a magyar gazdasági élet fejlődésének, mint Sándor Pál és társai, mikor szerte az országban elterjesztik azt a hitet, hogy ez a kormány és ez a parlament kereskedelemellenes irányzatú. Sándor Pál : Ezt bizonyítani kell! Buza Barna: Majd jövök a bizonyítékokra is. Csak azt akarom közbeszólólag megjegyezni, hogy ügyes taktika az Sándor Páltól, hogy a kereskedők mellé az iparosokat is csoportosítani akarja és mindenáron azt lűrdeti országszerte, hogy a kereskedelem és ipar érdekei egyek, hogy azoknak tömörülni kell a földmiveléssel szemben érdekeik védelmére. Sándor Pál: Sohasem mondtam ! Molnár Jenő: Ilyet csak nem lehet mondani. Nem is mondta! Sándor Pál: Ujjból szopott dolog !
