Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-406

406. országos ülés 1909 január 28-án, csütörtökön, 237 Mezőfi Vilmos: Ha becsületesen fogják csinálni ! (Nagy zaj,) Wekerle Sándor ministerelnök és pénziigyminister: T. képviselőház ! Én ugy látom, hogy igen téves nézetek merültek fel az uj kataszter készítése tekintetében (Halljuk! Halljuk!) Legyünk tisztában a dologgal. Én uj kataszter készítését nem javaslom, nem is tartom megengedhetőnek. Ezt mai viszonyaink közt lehetetlenségnek és kidobott pénznek tartanám, De általános revíziót igenis helyénvalónak tartok. Az uj kataszter azt hozná magával, hogy a tiszta jövedelmi fokozatokat is újból állapítsuk meg, vagyis mit tesz ez ? Először is be kellene osztani az országot járásokra, a földbirtok, a gazdálkodási viszonyok azonossága szerint, másodszor annak a járásnak leírását kellene elkészíteni, harmadszor adatokat ksllene gyűjteni az árak tekintetében a helyi viszonyokhoz képest, negyedszer termésadatokat, napszámosokat kellene gyűjteni és ezek alapján felállítani a tiszta jövedelmi fokozatokat. Csak mikor a tiszta jövedelmi fokozatokat megállapítottuk, az egész országban arányba hoztuk, akkor történhetnék azután az osztályba sorozás. Ez olyan hosszadalmas művelet, hogy ha az 1875ben megindult kataszteri munkálatokat veszem alapul, 1875-től 1881-ig tartott a tiszta jövedelmi fokozatok felállítása és 1881-től 1883-ig a tulajdonképeni osztályba sorozás, amely a tulaj donképeni arányosítást képezi. Én nem akarom abba belevinni az országot, hogy mi most öt esztendeig vagy nem tudom meddig, tiszta jövedelmi fokozatok felállításával foglalkozzunk és addig megmaradjanak a mai aránytalansági állajootok. A tiszta jövedelmi fokozatokat meghagyom ugy, a mint vannak; módot nyújtok ugyan, hogy a hol annyira változtak a viszonyok, hogy tarthatatlanok, azokat is meg lehessen változtatni, de ezt a hosszadalmas műveletet csak kivételképen akarom alkalmazni, ellenben a revíziót, az osztályba sorozást, hogy t. i. a ma is érvényben levő tiszta jövedelmi fokozatoknak megfelelőleg, minőségéhez képest osztály oztassék a földbirtok, ezt mindenütt végre akarom hajtani, a hol azt látom, hogy az adózásban ma aránytalanságok vannak. (Helyeslés.) Azt követelik, hogy általán történjék ez. Ezt megint nem fogadhatnám el. Ugyan kérem, mi keresetem nekem azon a hegyvidéken, a mely pedig az ország területének jelentékeny részét képezi és a parczellák számát tekintve, nem is kis munkát adna, a hol azonban a viszonyok nem változtak ? Mi keresetem nekem a letarolt erdőségeken, a melyek pedig nagyszámban fordulnak elő, mikor 70 esztendeig nem hoznak semmit ? (Igaz! Ugy van!) Én azt javaslom, hogy először is minden községi képviselőtestület, minden törvényhatóság kérhesse a kataszteri revíziót, kérhesse három hónap alatt. Ezt is megmondom, miért. A hol kérni akarják, már most előkészülhetnek és kérjék bizonyos okadatolással. Nem a parczellákat kívánom én megjelöltetni, hanem •=-- méltóztassék megnézni a javaslatban — a földterületeket. Mit értünk földterületek alatt ? A dűlőket értjük. Ha egy község három hónap alatt nem tudja kijelölni azokat a dűlőket, a melyeken aránytalanságok vannak, vagy nem tudja kijelölni a község egész határát, akkor, ha akármennyi időt adunk is neki, később sem tud élni ezen jogával. A helyszinelési felügyelőségeknek és a pénzügyi gazgatóságoknak egy esztendei határidő van adva arra, hogy a kiigazítást kérhessék. Miért, t, képviselőház ? Azért, mert ha beérkeznek ezek a kívánalmak a községek vagy a törvényhatóságok részéről, akkor ezek figyelembe vételével együttesen a kataszteri közegek fogják beutazni az egész országot, annak minden egyes határát, hogy ők maguk állapítsák meg azt, nem fordulnak-e elő másutt is olyan aránytalanságok, a mely aránytalanságok kiegyenlítése végett nekik kell kérniök a kiigazítást. (Igaz! Ugy v%n') Itt tehát elmegyünk az okszerűség legvégső határáig. A mi a kiigazítást illeti, itt még azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a korábban működött kataszteri becslőbiztosok több oldalról ugy lettek odaállítva, mintha magánérdekeket szolgáltak volna, mintha megvesztegetés utján tért engedtek volna egyes jogtalan törekvéseknek. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Hogy egy nagy testületnél mindig lehetnek ilyenek, ezt én megengedem. De arról már, t. képviselőház, jót merek állani, hogy a legnagyobb gonddal ügyeltek arra, hogy becsületesen és tisztességgel hajtsák végre azokat a becslőbiztosi munkálatokat. A legnagyobb gonddal ügyeltek erre, és a hol csak gyanúja merült fel annak, hogy nem tárgyilagosan járt el az illető közeg, ez a gyanú már elég indok volt arra, hogy az illetőt legalább is más ágazatban foglalkoztassák. Olyan esetek pedig, a minőket fel méltóztattak hozni, hogy valakit egy uradalomból a kataszterhez átvettek s a munkálatok után az uradalomba visszavettek, nem jutottak tudomásomra. Szakközegeket kérdeztem meg — hiszen egy nevet is hoztak fel — és kiderült, hogy az is valótlan. Hát ha ilyen gyanúsításokkal méltóztatnak előállani, a melyek egy egész tisztikart, (Igaz ! Ugy van !) az egész birtokosságot érintik, (Igaz ! Ugy van! Felkiáltások jobbfelől: Botrány !) akkor ilyenekkel csak ugy szabad előállani, ha bizonyítékokkal is méltóztatnak rendelkezni. (Igaz ! Ugy van !) De, t. képviselőház, már most kérdem azt, hogyha becsületesen akarom végrehajtatni ezeket a munkálatokat, hogy tudom azt jobban végrehajtatni ? Ugy-e, ha egészen uj katasztert akarok csinálni, és ismét mindenhonnan összekeresett emberekből vagyok kénytelen egy nagy armádiát szervezni, egy százakra menő légiót vinni a harczba, hogy azok újból osztályozzanak, becsüljenek stb.. vagy pedig ugy-e, ha megbízhatónak bizonyult tisztviselőimmel, olyan tisztviselőkkel, a kik részint szolgálatban vannak, részint a szolgálatban való