Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-406
226 k06. országos ülés 1909 január 28-án, csütörtökön. osztályhoz nemcsak a bérmunkás, hanem a kisbirtokos, a kiskereskedő és a kisiparos is. sőt még az értelmi munkásnép is odatartozik. Ennek az osztálynak parlamentjét akarom én itt látni és nem a nagybirtok és a nagy ingótoké parlamentjét ; ezt a parlamentet áhitom én és azért ismétlem, hogy ezekben a javaslatokban van valami jó, a mennyiben legalább az elvet lefektette Wekerle Sándor ministerelnök ur, a mit majd egy igazi népképviseleten alkuló parlament fog kifejlesztem. T. képviselőház! Sajnos, nem adózhatom ezzel az elismeréssel a földadókataszter kiigazizitásáról szóló törvényjavaslatnak. A mikor hire ment annak, hogy a pénzügyminister ur a földadókataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot fog benyújtani, akkor mindazok, a kik tapasztalásból, praxisból ismerik azokat a nagy igazságtalanságokat, a melyek a föld megadóztatása terén Magyarországon 1875 óta érvényben vannak, azt hitték, — és azt hittem velük én is, — hogy ez a kiigazitás becsületes kiigazítás lesz olyan értelemben, hogy Magyarország földbirtoka ujraosztályoztatik, újból fizetési fokozatok alá vonatik és egy igazságos kataszter készíttetik, a mely kötelezően ki fog terjesztetni Magyarország egész területére. E helyett mit látunk, t. képviselőház 1 Látjuk azt, hogy a földadókataszter kiigazításáról szóló törvényjavaslat semmi ilyet ki nem mond, sőt teljesen lehetetlenné akarja tenni, hogy nem az ország egyetemére, hanem csak egy nagy birtokra is ez a földadókataszteri kiigazitás elérethessék, mint a hogy ezt bátor leszek kimutatni. T. képviselőház ! En elismerem, hogy a földadó százalékának leszállításával, 25 százalékról 20 százalékra, a kisbirtokosokra is háramolhat némi előny az esetben, ha a községi adóztatás terén lévő igazságtalanságok elimináltatnának, és az esetben, ha a jövedelmi adó kiegészítésével azt, a mit nyernek a vámon, vissza nem fizettetik velük a réven. De ilyen ridegen odaállítva a tételt, hogy a földadó, a mely eddig 15%-ot tett a kataszteri tiszta jövedelem után, ezentúl csak 10%-ot fog kitenni a törvényjavaslatban lefektetett elvek szerint, ez megint csak a nagybirtoknak lesz előnyére, azonban a kisbirtoknak aligha lesz előnyére, vagy ha csökkenni is fog az utóbbinak terhe, az alig számbavehető módon fog csökkenni. Ennek igen egyszerű az oka. A nagybirtok eddig 25.5%-ot fizetett, nem a tényleges tiszta hozadék után, mert maga a t. földmivelésügyi minister ur is elismeri, hogy a kataszteri tiszta hozadéknál két és félszer magasabb a földnek tényleges tiszta hozadéka. De én tovább megyek: állítani merem, hogy igen sok helyen a kataszterbe felvett tiszta hozadéknak a valóságban a földbirtok négy- vagy ötszörös tiszta jövedelme ír lel meg, sőt több helyen hatszorta több a földbirtok tiszta hozadéka, mint a mennyi a föladókataszterbe fel van véve. És ha leszállítjuk most a nagybirtoknak 25.5%-ban megállapított földadóját 20%-ra, akkor elsősorban a földbirtok fogja ennek nagy előnyét élvezni. Vagyis az fog történni, hogy gr. Wenckheim az egy forint helyett, a melyet eddig fizetett 90.000 holdnyi birtokának egy-egy holdja után, ezentúl 90 krajezárt fog fizetni, tehát ő még jobban jár. Igaz, hogy ezzel szemben ott van a jövedelmi adó, a melynek alapján annak a 90.000 holdnak évi jövedelme 5%-kal adózta tik meg, de ez az 5% — ám méltóztassék kiszámítani, — nem éri el a földbirtoknál a földadóból elengedett 5% összegét vagyis végeredményében a nagybirtok nem fog többet fizetni, mint eddig. Az azonban igen könnyen lehetséges, hogy a kisbirtok többet fog fizetni azért, mert a földadóról szóló javaslat 1. pontja azt mondja, hogy ez a kiigazitás kiterjed az egyes földrészleteknél a mivelési ágban beállott változásoknak keresztülvitelére általában. Ez kötelező. 1875-ben, midőn a katasztert felvették, a kisgazda néhány holdnyi földjét besorozták például nádasnak, ártéri földnek vagy felvették legelőnek. Azóta azonban az a kisgazda feltörte, felszántotta azt a földet, legelőjét talán beültette szőlővel, a mint az az Alföldön igen gyakori eset. Most, ha a mivelési ágak szerinti változást keresztülviszik, annak a kisparasztnak földadója feltétlenül emelkedni fog, mert a legelőből szántó, a szántóból pedig esetleg szőlő lesz. Hogy tehát a kötelező kiigazitás — bár az igazsághoz hiven elismerem, hogy az a nagybirtoknak sem lesz előnyére — a kisparasztra nézve a terhek fokozását fogja jelenteni az esetben, ha a mivelési ágban változás történt, ez, gondolom, megozáfolhatatlan. De hozzá kell tennem, hogy a nagybirtokra nézve a mivelési ágak változásának a kataszterbe való felvétele folytán csak az esetben fognak az adóterhek növekedni, ha nem oly mődon fog a mivelési ágfelvétel történni, miként az az 1875 : VII. t.-czikk után történt ; ha nem fognak előfordulni olyan visszaélések, a minők előfordultak az 1875-iki törvényezikk alapján. Az 1875-iki törvényezikk alapján ugyanis — ez nyilvánvaló és megozáfolatlan, hivatkozhatom agrárius vezérférfiakra is — a földnek művelési ágba, osztályba, fizetési fokozatokba való osztása a legnagyobb fokú lelkiismeretlenséggel, a legnagyobb visszaélések kíséretében eszközöltetett. Megtörtént — és azt tudja mindenki — hogy azok a becsüsök, a kik épen ugy, mint a hogy ez a törvény kontemplálja, ideiglenes alkalmazottak voltak, csak arra a czélra lettek alkalmazva, hogy a földet megbecsüljék, — és azért félek, hogy most újra ilyen visszaélések fognak előfordulni — elég lelkiismeretlenek voltak arra, hogy akár szép szóval, akár másképen megvesztegettették magukat, ugy hogy a nagybirtoknak első osztályú szántóföldjét beállították VI— VII. osztályú földnek és a művelési ágaknál is visszaéléseket követtek el, a szántóföld helyett legelőt és nádast irva be. Eklatáns bizonyítékot tudok erre választókerületemből, a hol egy nagybirtoknak a szántóföldje erdőnek van beírva.
