Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-406

406. országos ülés 1909 január 28-án, csütörtökön. 227 Laehne Hugó: Bizonyára azóta törték fel. Csitáry Béla: Másképen lesz az. (Zaj. Elnök csenget.) Mezőfi Vilmos: Dehogy törték fel azóta; sohse volt erdő. Legyen a pénziigyminister ur olyan kegyes és nagyszivű azok iránt az iszonyú terhek alatt levő kisbirtokosok iránt, hogy a földadókataszter-javaslat első paragrafusának második bekezdését alakitsa át olyan értelemben, hogy ne kérni kelljen a kiigazítást, hanem kötelezően rendeltessék el egész Magyarországon a kataszter kiigazítása. Vagy ha ez a parlamentben többségben lévő nagybirtokos képviselők nagy befolyása folytán lehetetlen volna, legalább tegye lehetővé a pénzügyminister ur, hog}^ ha valahol a gazdák nagy többsége kéri a kataszteri kiigazítást, akkor ne egy vármegyei vagy egy országos földadóbizottság önkényétől tétessék függővé a kiigazítás, mert hiszen a vármegyei földadóbizottságban ott ülnek a törvényhatósági bizottságnak földadó után virilis képviselői, a kik sohasem fogják megszavazni, hogy az ő nekik vagy barátaiknak igazságtalanul beosztott föld igazságos osztályba soroztassék. És bár a legnagyobb tisztelettel vagyok a 12 képviselőházi, főrendiházi tag és a kirendelt hivatalnokok iránt, mégis azt tartom, hogy ezek sem fogják soha a kisbirtokos érdekét nézni, hanem azokét, a kikhez tartoznak. Mondom, ha lehetővé tétetik, hogy a hol a kisbirtokosoknak többsége adatokkal megokolva bizonyítja, hogy az osztályozás igazságtalan, hogy a nagybirtok kibújik a földadó alól és főleg a kisbirtok van megterhelve, ezeknek kérésére elrendeli a pénzügyminister a kiigazítást, akkor ki fog tűnni a mai nagy igazságtalanság. Miként a földadóról szóló javaslat részletes tárgyalása során leszek bátor indítványt tenni, már most is kérem hogy ne az országos földadóbizottság döntsön majd, ne saját maga legyen a biró ebben az ügyben, hanem inkább döntsön a pénzügyminister ur, a kiről felteszem, hogy inkább az állam fmancziális érdekeit fogja nézni és hivatalnokai nem fognak függni .a képviselőház tetszésétől, vagy nemtetszésétől. Ezek inkább vonhatják ki magukat az illetéktelen befolyás alól és a pénzügyminister ur inkább fogja elrendelni a nagybirtokoknak igazságosabb beosztására vonatkozó munkálatoknak megindítását. Ha erre a pénzügyminister ur módot ad, akkor a kataszteri kiigazítást kérő ivben be fogom bizonyítani, hogy ma is Csongrádmegyében elsőrangú szántóföldek vannak a kataszterben mint erdők felvéve, és mint erdők fizetik az adót. Ezt különben Molnár Jenő t. képviselőtársam épen oly jól tudja, mint én, mert ő is csongrádmegyei képviselő. Molnár Jenő: ügy van! Mezőfi Vilmos : De tovább megyek. Hogy ha nem történik meg az, a mit mi kívánunk, hogy javittassék ki mindenütt a földadó-kataszter ott, a hol azt a birtokosok többsége kívánja, akkor ez a javaslat nem ér semmit, marad minden a régiben, a gróf és báró urak az 1000 holdas nagybirtokosok ép ugy fogják fizetni a föld után az elenyésző kis földadót továbbra is, és a kisbirtokosok a 7—8 koronás teher alatt tovább fognak nyögni, a 25-ről 20%-ra történő csökkenés folytán talán egy pár krajczárral enyhül a terhük, de alapjában véve ebben az országban semmi sem fog megváltozni. Már pedig, a mig e tekintetben változás nincsen, addig akármilyen szépen beszél Baross János képviselő ur arról a szálkáról, a melyet ez a javaslat a paraszt lelkéből ki akar venni, azt fogja az a kisgazda mondani: »Többségre vittem a függetlenségi pártot, a nemzet vezéreit ültettem a piros bársonyszékekbe, de a régi igazságtalanságot fentartották, a nagy urak előjogait és kiváltságait meg nem szüntették« ! Befejezem felszólalásomat, előbb azonban még néhány szót vagyok bátor a javaslat többi részéhez szólni. Elsősorban is a létminimumról akarok röviden megemlékezni. Én elismerem, hogy a pénzügyminister ur egy nagyon szép elvet hozott be, a mely azonban, a mint már megjegyeztem, végeredményében, a gyakorlati életben nem sokat ér, mert az a megállapítás, hogy a kinek 800 korona évi keresete van, az a jövedelmi adó alól mentes, alapjában semmit sem jelent. Hiszen ha nem lekötött hivatalnok, hanem szabad foglalkozású egyén az illető, eddig a határig ezelőtt sem fizetett adót, mert rajta azt behajtani nem lehetett. Azok az aggályok, a melyek ujabban felhangzottak, hogy a 800 koronás létminimum a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz pedig sok, nézetem szerint teljesen megfelel az igazságnak. És kell, hogy a pénzügyminister ur az ő kiváló zsenialitásával ezen egyszerű igazságot felismerje, mert 800 koronából Budapesten igazán nem lehet megélni. A pénzügyminister ur volt oly kegyes, hogy ismételt sürgetésemre és felszólalásomra a munkáslakások dolgában oly remédium megvalósítását kezdeményezte, hogy a házbéruzsoTa alól valahogyan kimenekülhessenek a budapesti proletárok. Ö, a ki tanulmányozta ezen kérdést, habár nem gyakorlatilag, de elméletileg, bizonyára tudja, hogy Budapesten egy szobátkonyhát 250 írton alul kapni nem lehet. Ha megadja a 800 koronás létminimumot a szegény munkáscsaládnak, annak, miután kénytelen 500 korona lakbért fizetni, megélhetésre csak .300 koronája marad, j)edig minimum egy forint kell neki naponként a mai nagy drágaság mellett és igy azután kenyérrel sem tud jóllakni. Hogy pedig ez a létminimum nem terjed ki a kisbirtokosokra, az egy nagy gyengéje ennek a javaslatnak, mert a kinek csak egy fél vagy negyed hold földje lesz, és egy kis viskója a falu végén, az már fizeti a javaslat értelmében a földadót és házosztályadót, és viselni fogja a községnek, az egyháznak, a megyének és az államnak minden terhét. Már most mit jelent ennek a 800 koronás létminimumnak a fölvétele? Azt, hogy egy-két forinttal talán kevesebbet fog fizetni egyik-másik adózó az államnak, azonban a községi terhek állandó és fokozatos emelkedése foly29*