Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-406

224 4Ö6. országos ülés 1909 j bői, akkor helyreáll az összhang a gazdatársadalom | különböző rétegei között és egyesülten annál fokozottabb erővel fogunk tudni küzdeni az általános és közös agrár érdekekért.« (Mozgás.) Hódy t. képviselő ur, addig ezt a szálkát nem fogjuk tudni kihúzni, mig gr. Csekonics ur tovább fogja fizetni egy hold után az egy korona földadót, mig a mellette levő tiz holdas parasztgazda pedig egy hold után 8—10 koronát fizet. (Zaj.) Hódy Gyula : Én is azt mondom ! Mezőfi Vilmos : Ha Hódy képviselő ur ugyanfezt mondja, akkor ne mondja arra, a mit Baross képviselő ur beszédéből felolvastam, hogy ugy van, hogy ezek az adójavaslatok húzzák ki lelkéből a szálkát, én pedig be fogom bizonyítani — sajnos, hogy erre a bizonyításra módot ad nekem ez az adójavaslat, -— hogy ez a szálka ez a tüske még mélyebben fog a lelkébe behatolni. Laehne Hugó : Sándor Pál egyike azoknak az ácsoknak! Mezőfi Vilmos: Ezen sokoldalú vita folyamán egyetlen szónok sem terjeszkedett ki a nagybirtoknak ama másik nagy visszaélésére, hogy az igazságtalan adókataszter folytán nemcsak az állami terhek alól bújik ki, hanem a községi megadóztatás alól is. (Igaz! Ugy van !) Laehne Hugó: Azért lesz megadóztatva! (Ellenmondás.) Elnök: Csendet kérek! Mezőfi Vilmos: A községi adózásról ez az adójavaslat egy szót sem tartalmaz; a községi adózás marad a régi; e tekintetben a javaslatban semmiféle reformot felfedezni nem tudok, s így kénytelen vagyok igazat adni Kelemen Béla, Csongrád vármegye főispánjának, ki a nagybirtoknak ama visszaéléseit, melyekkel a községi adó alól kibújik, a következő szavakban állítja pellengérre azon nyílt levelében, melyet Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságának tagjaihoz intézett. Már pedig Kelemen Béla nem merkantilista, nem haladópárti, hanem igazi 48-as és függetlenségi párti, és ennek a kormánynak főispánja Csongrádmegyében. Kelemen Béla a következőket mondja.: »A köztudatban általánossá érlelődik a közteherviselésnek a progresszív adózási rendszer alapján történő megoldási módja. Eddig a megyében az a megfordított, tényleges állapot van, hogy a kisvagyonu emberek nyögnek több közteher alatt, a nagy uradalmak tulajdonosai pedig kevesebb közterhet viselnek, mint bármely más adózó polgár. Nyilvánvalóan kevesebb közterhet visel pedig azért, — ez fontos — mert oly községi alakulásban találták meg a módját ennek, hogy csak állami egyenesadót fizessenek, de a községi adó fizetése alól magukat mentesítsék. Ez az az anomália, a melyen elsősorban kell segíteni. A vármegyék községeinek — mondja Kelemen Béla főispán — »az 1904. évre szóló, s felsőbb hatóságilag jóváhagyott költségvetési előirányzata szerint a községi pótadó nagysága a következő : Csányiteleken 91%, Csongrádon 86%, 'anuár 28-án, csütörtökön. | Algyőn 80%, Szentesen 74%, Tömörkényen 74%, Sándorfalván 70%, Mindszenten 70%, Magyartésen 66%, Szegváron 63%, Dorozsmán 56%, Tápén 50%, Horgoson 45%. Ezen községekkel szemben az uradalmi községek költségvetési előirányzataiban Kerekegyháza 12%, Sövényháza 30% községi pótadót tüntetnek fel.« Ezek t. i. uradalmi községek ; az uradalom néhány majort kinevez községnek és — a mint Kelemen Béla főispán bőven kifejti — ennek a majornak kinevez birót és egyéb közigazgatási tisztviselőt és ezeknek fizeti a pótadót azért, hogy a nagy pótadóval megterhelt szomszédos községnek terheiben ne kelljen résztvennie. Azt mondja Kelemen Béla főispán: »Csakhogy közelebbről kell megvizsgálni az uradalmak pótadójának a mibenlétét. A pótadó kirovás szüksége természetszerűleg előáll, mert Kerekegyháza és Nagy - Mágocs egész határterülete gr. Károlyi - birtok, Sövényháza község egész határterülete őrgr. Pallavicini hitbizományi uradalmi birtok lévén, a községnek mint erkölcsi testületnek semmi vagyona nincs, a községi összes kiadásokat a földesúrnak pótadó czimen fizetett összegből kell fizetni. Az érem másik oldala pedig az, hogy a községi adó kivetése segélyével fedezett kiadások az uradalmak magánjellegű kiadásainak természetével birnak. Az elöljárók fizetése és mellékjárulékai, előfogatok, irodai felszerelésekre vannak a főösszegek előirányozva, ámde az egész elöljáróság csupa uradalmi alkalmazott. »Az ilyen uradalmi községek tisztviselői egytől-egyig uradalmi cselédekből állnak.« A községi biró és pénztárnok mindig egy uradalmi főtisztviselő. A kasznár, az ispán vagy az esküdtek az uradalmi csőszök. Községi képviselőtestületi tagok a gazdatisztek és az uradalmi nagybérlők. Az ilyeténképen beosztott, odavezényelt elöljáróság tagjaira, de magára a földesúrra is teljesen közömbös, hogy uradalmi alkalmazotti minőségben fizetésük egy részét közvetlenül az uradalmi pénztárból kapják. Laehne Hugó : Beszéd ez vagy czitátum ? Mezőfi Vilmos: Kelemen Béla főispánnak a czitátuma arról, hogy a nagybirtokos urak miként bújnak ki nemcsak az állami adó fizetésének kötelezettsége, hanem még a községi adó fizetésének terhe alól is. Oly fontos czitátumnak tartom ezt, hogy kénytelen vagyok felolvasni, mert annál nagyobb visszaélést elképzelni nem lehet, hogy mig az a szegény földmives, az a szegény kisiparos, az a kiskereskedő, az a nyomorult munkás kénytelen pl. Csongrádmegyének községeiben, miként felolvastam, Szentesen, Csongrádon, Szegváron a községi adójárulék és a község terheinek hozzájárulása czimén az állami adó 70, 80, 90%-át fizetni, addig az a 1000, 10.000, 100.000 holdas nagybirtokos kibújik ez alól a községi teher alól. Csinál magának egy községet, elnevezi valami névvel, azután fizet 10% pótadót. »Sövényházán — mondja továbbá Kelemen Béla főispán — gr. Pallavicini urnak a nagybirtokán mindig az a tisztviselő bizatik meg a községi