Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-406

W6. országos ülés 1909 január 28-án, csütörtökön, 221 vei ezelőtt az országháza előtt terrorizálni akarták az ott tanácskozó országgyűlést. Ebben az igen ötletes hasonlatban egy kis tévedés van, mert harmadfél évvel ezelőtt nem az adó, s nem az adójavaslatok miatt gyűltek a t. képviselőház elé Budapest munkálkodó ezrei, hanem azért, hogy figyelmeztessék az ország törvényhozóit arra, hogy elérkezett a tizenkettedik óra, a melyben az általános, egyenlő és titkos választói jognak meg kell valósulnia. De csalódik a t. előadó ur, ha az I. Endre idejében élt elégedetlen magyarokat összehasonlít ja a mai szocziáldemokratákkal. Ugron Gábor : Azok derék emberek voltak ! Mezőfi Vilmos: A mai szocziáldemokraták teljesen tisztában vannak azzal, hogy az állam és a társadalom fentartásához mindenkinek hozzá kell járulnia ; tisztában vannak azzal, hogy adót kell fizetni bármennyire hivatkozik a t. előadó ur arra, hogy előtte érthetetlen az, hogy a »javaslat ellen« — szószerint idézem — »a mely előttünk fekszik, oly féktelen izgatás támadt országszerte és hogy azok az izgató urak oly hálás talajra találtak ebben a nemzetben, a mikor mozgalmukat meginditották«. A kik ezen adójavaslat ellen izgatnak, ezt nem azért teszik, mert egyáltalán nem akarnak adót fizetni, hanem azért, mert nem találják meg ezen adójavaslatban az igazságot; nem találják meg benne az elvnek az érvényesítését, hogy azok fizessék a nagyobb adót, a kik azt jobban birják és tehermentesittessenek azok, a kik az adót nem birják. Ha ezt a nagy elvet és azt a nagy igazságot érvényesülni látnák ezen adó javaslatokban, akkor bizonyára senki sem izgatna ezek ellen, hanem közmegnyugvással elfogadnák ezeket. De akkor, a midőn bárhogy vizsgáljuk is ezeket a javaslatokat, azt látjuk, hogy ezek nagyban és egészben a a régi igazságtalanságot akarják és fogják fentar.tani és csak egy-két részletben van némi ujitás, a mely legalább elvben megfelel a modern adórendszer követelményeinek, akkor nagyon érthető a javaslattól való általános idegenkedés. Ki akarván mutatni az ezen adójavaslatokban rejlő nagy igazságtalanságokat és méltánytalanságokat, kénytelen vagyok foglalkozni az előttem felszólalt t. kéjjviselőtársaimhoz hasonlóan elsősorban a földadó reformjával, a földadókataszter kiigazitásának kérdésével. A mélyen t. pénzügyminister ur az egyenesadó reformját kisérő indokolásában szószerint azt mondja, hogy ő nemcsak az egyenlő teherviselést, hanem az arányos adóztatás rendszerét is életbe akarja léptetni ezen adójavaslatokkal. Ezt a szép »arányos« szót, a mely a legjobban felelne meg mindazok felfogásának és vágyainak, a kik egy becsületes, tisztességes, igazságos alapokon nyugvó, s méltányos adórendszernek barátai, megtalálom az 1875. évi VII. t.-czikkben, a mely a földadó szabályozásáról szól és a melyen alapul a ma még érvényben lévő földadórendszer is. Ennek 1. poutja ezt mondja (olvassa) : »A földbirtok arányos megadóztatása a magyar állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jövedelme ezen törvény rendeletei szerint újból kinyomoztatik és általános földadókataszter készittetik.» Elrendeli tehát a törvény, hogy a földbirtok arányos megadóztatása czéljából kinyomozandó a föld tiszta jövedelme és újólag kataszterbe sorozandó. Az 1875-ik évi VII. t.-czikknek ez a határozata az életben nem valósult, mert a föld nem arányos, a földadó katasztere nem igazságos, sőt ellenkezőleg, merem mondani, hogy a lehető legnagyobb igazságtalanságnak, visszaélésnek a forrása. Érzi ezt az igen t. pénzügyminister ur és elismerte már 1893-ban, a mikor kijelentette, — miként idézték is és meg nem czáfolta, mert meg nem czáfolhatta — hogy ő is annyira igazságtalannak tartotta már akkor a katasztert, hogy szükségesnek mondotta annak minden 15 évben való kiigazítását, a mi elismerése annak, hogy az adókataszter nem felel meg sem az igazságnak, sem a méltányosságnak, sem a földmivelő népesség teherviselő erejének. Most az indokolásban azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a földadó terén lényegében változatlanul tartja fenn a mai rendszert. Hát a mig ezt változatlanul fentartja, a mig a föld megadóztatása terén gyökeresen és alaposan változtatni nem fog, addig hasztalan beszél aránylagosságról, az adótehernek aránylagos megosztásáról, mert ez ugyan szép, de üres szó marad csak. S hasztalan mondja az indokolásban, hogv az adójavaslatnak az a czélja, hogy az arányositás felé való törekvésben ezek a javaslatok levegyék a terheket a gyengébbek válláról és átháritsák az erősebbekre. Ez szépen van mondva, de tekintve a javaslatokat, csak szép szavak, de nem igaz szavak ezek. Ismétlem tehát, a mig a földadónál lényegében fenn kivánja tartani a pénzügyminister ur a mai rendszert, addig érthetetlen dolog aránylagosságról beszélni. Csak arra lehet ez szánva, hogy a képviselőknek azt a részét, a mely a földadókataszter igazságtalanságát alaposan nem ismeri, tévútra vezesse. Hát én hivatkozom ama függetlenségi párti képviselőkre, a kik jelölt korukban, de mint képviselők is érintkeznek a néppel. Mondják meg, vájjon nem állandó, nem örökös panasza-e a magyar népnek, a földmivelő kisbirtokosságnak az, hogy a földadókataszter igazságtalan és tűrhetetlen. Nem hallják-e állandóan ezt a panaszt és nem cseng-e fülükben a kisbirtokosoknak az a sérelme, hogy a mig az ő földjüknek holdanként 3—4 5—6 forint az adója, addig a szomszédos uradalomra, hitbizományra, a szomszédos egyházi birtokra, a szomszédos nagybirtokra holdanként 40—50—60 krajezár földadó esik. (Ez ugy van ! balról.) Schriffert József: Még annál is kevesebb! Mezőfi Vilmos: Kétségtelen és megczáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy az egész földmivelő magyar nép egyetemlegesen és egy-