Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

214 Í05. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. hogy szerb szinű pántlikák vannak ott, törülközők, csutorák, kulacsok, Péter király képe, ez volna a felségárulás kísérlete, előkészülete? Ez képtelenség. (Mozgás.) Nagyon örvendek, hogy itt van a t. igazságügyminister ur. 0 volt a királyi biztos a pátriárchaválasztásnál. Hiszen ott méltóztatott látni nagyszámban szerbszinű lobogókat, méltóztatott látni a pátriárcha palotájában szerb czimereket, nemcsak künn, de benn is. Mi van ebben ? Tiltott cselekmény ez ? Felségárulás gyanújára ad alapot? (Mozgás.) A szerb szinek, szerb lobogók használása nem tiltott cselekmény, legfeljebb rendőri kihágás. (Zaj. Elnök csenget.) De még az sem, mert Khuen-Héderváry gróf bánságának idejéből van rendelet, hogy Horvátországban a szerbeknek szabad használniuk a szerb szineket, mert ezek nemzetiségi és egyházi szinek. (Helyeslés a horvát képviselők padjain. Zaj. Elnök csenget.) A mostani bán sem veszi oly komolyan a szineket és zászlókat. Épen az a báni helyettes, a kit emliteni méltóztatott a t. ministerelnök urnak, elment a Szerémségbe, a hivatalos apparátus szép fogadtatást készített, de csak szerb zászlókkal, szerb czimerekkel és neki semmi kifogása sem volt. Ha egy horvátországi képviselő beszámolóra megy és ott szerb zászlókkal, szerb czimerekkel fogadják, akkor az felségárulás; de ha Ornkovich báni helyettest fogadják, ugy akkor nem felségárulás! Általában nagyon könnyen veszik Horvátországban ezt a felségárulást. (Zaj.) Mondok egy esetet. Egyszer a mostani bán elment egy trafikba, hogy czigarettát vegyen. Időközben az utczán összecsődült a nép, és mikor kijött, erősen abczugolták. Másnap a félhivatalos lapban az állott, hogy ez a demonstráczió nem a bánt illeti, hanem illeti 0 felségét. Mikor én harmincz év előtt képviselő voltam, tudom, hogy nagyon abczugolták Tisza Kálmánt a Sándor-utczában, sőt volt eset, hogy betörték az ablakait. Kinek jutott volna eszébe ebben valami felségárulást találni? (Zaj és ellenmondás.) Pedig az a Tisza Kálmán erősebb ember volt, mint a mostani bán. Csak azt akarom ezzel jelezni, bogy milyen olcsón bánnak Horvátországban a felségárulással, és az argumentáczió az, mivel 0 felsége nevezte ki a bánt, tehát a demonstráczió ő ellene irányul. Akkor Tisza Kálmánról is azt lehetett volna mondani, hogy az ellene történt demonstráczió 0 felsége ellen irányult, (Zaj.) Azt lehetne kérdezni, honnan van az, hogy ezek a szerbek épen azokat a czimereket és szineket használják, mint a szerbiaiak % Megmondom. Nem mi kölcsönöztük ezt Szerbiától, hanem Szerbia vette tőlünk. Mikor Szerbia megszabadult a török igától, kellettek neki állami czimer és szinek, és akkor azt a czimert és szineket vette, melyek a karloviczi metropoliában voltak. De van valami ott Horvátországban, a mi, sajnos, sehol Európában nincs. Ugy tudom, hogy toborzásokat megengednek, ha a toborzottak más országba mennek harczolni. így volt ez az amerikai szabadságharcz idejében, mikor Eraneziaországban voltak úgynevezett bureaux d'inscriptions, igy volt ez Angliában, mikor Görögország szabadságharcza folyt. De hogy egy és ugyanazon ország számára folyjon toborzás, ezt még nem hallottam. Pedig a horvát bán protekcziója alatt toborzások történnek a horvát légiókra. Nagy Dezső: Mi annak a czélja ? Polit Mihály. Az, hogy a szerbek ellen harczoljanak ezek a légiók. (Felkiáltások: Milyen szerbek ellen ?) A mi szerbjeink ellen. Azt mondják, hogyha valami történik, ők a szerbek ellen akarnak harczolni. S ezt tűri a horvát bán, tűri a magyar kormány, holott ilyesmi nem fordul elő egész Európában. Van valami ezekben a felségárulási perekben, a mi nagyon hasonlít a középkori boszorkányperekhez. Ne méltóztassék ezt túlzásnak vagy viccznek tartani. Csak egy-két esetet említek. Mi volt a boszorkányperek alapja 1 Az, hogy valónak tartották azt, a mi lehetetlen, a mi nem exisztál és nem exisztálhat. Hát exisztálhat-e a felségárulás Horvát-Szlavonországban 1 Én kereken kimondom, hogy nem exisztálhat. Ha a szerbnek ott Horvátországban volna elszakadási velleitása, hisz ez nemcsak képtelenség volna, hanem őrültség is, mert a monarchiának olyan óriási hatalma és ereje van, hogy ezt elgázolná, összetiporná. Hát ki volna olyan őrült ? Pedig ezek művelt emberek, a kik be vannak zárva. Hát ezeknek volna elszakadási velleitásuk 1 (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polit Mihály: Megmondom, miben hasonlítanak ezek a vádak a boszorkánypörökhöz. Jelentés tétetett, hogy egy szerb pap egy katholikus templomot kerülgetett, ott sétált a holdvilágnál és látták, hogy van a zsebében valami. Előadták akkor azt, hogy ez a pap dinamittal légbe akarta röpíteni a katholikus templomot. Ez persze képtelenség ; ez hasonlít ahhoz az öreg asszonyhoz, a ki a középkorban a kútra megy vagy a patakhoz és konzíliumot tart ott az ördöggel. így van ez ezzel a pappal is, a kinek dinamit van a zsebében, hogy légberöpitse a templomot. Ez talán még nevetségesebb. Jelentés tétetett, hogy Gradiskában — ez pedig nem falu, hanem kis város, ott volt a határőrvidék idejében a kompániának székhelye — a templom kupoláján van a dinamitraktár. Eljött a vizsgálóbíró, a kerületi előljáró, a ki minálunk a főszolgabírónak felel meg, eljött az ácsmester és eljött a kőmives is. Nagyon óvatosan felmásztak egészen a torony keresztgombjáig, a kupolát óvatosan felnyitották, hogy van-e ott dinamit. És mit találtak ? Találtak egy jegyzőkönyvet abból az időből, a mikor ez a kupola és ez a kereszt ott felállíttatott. Hát nem hasonlit-e ez a boszorkánypörökhöz, a melyek nem exisztáltak ? De ismerjük azt a dekré-