Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

405. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. 213 mi, hogy Horvátországban teljesen alkotmányos eszközökkel nem kormányozhatunk. Igen sajnáljuk és fájlaljuk ezt, hogy a mi rezsimünkhöz van kötve az a félreértés és az a viszony, a mely közöttünk felmerül; erre nézve azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy a hiba nem minket terhel, mert soha még nem volt éra, a mely oly előzékenységgel . lett volna a horvát követelésekkel szemben (Igaz! Ugy van,!), mint ezt a mostani. A legnagyobb előzékenységgel igyekeztünk minden kívánalmaikat a törvényes korlátok között teljesíteni és akkor, a midőn elmentünk az engedékenységnek megengedett legvégső határáig, akkor méltóztatnak tudni, hogy sajnálatos áramlatok befolyása alatt, a melyek ott visszhangra találtak, egyszerre keresett indokok alapján szakítás történt. Surmin György: Reichspost! Wekerle Sándor ministerelnök: A t. képviselő ur a Reichspostra hivatkozik. Horvátországban két beteges áramlat van, az egyik az, a melyik kifelé gravitál és a másik, a melyik Ausztria felé gravitál. A magyar korona integritását sérti ugy az egyik, mint a másik, mindegyiknek ellent fogunk állani. Az egyiknek a monarchia egész tekintélyével és erejével, a másiknak pedig ellent fogunk állani Magyarország alkotmányának és közjogának egész súlyával. (Ménh helyeslés, éljenzés és taps.) A t. horvát képviselő urak és az országgyűlés annyira mentek, hogy midőn a bán személyében változás történt, és itt a korábbi bánra utalok, ezen bánnak még legális misszióját is kétségbe vonták és Horvátországban külön parlamentáris rendszerről kezeltek beszélni, Horvátországnak állami hovátartozóságát egészen más színben tüntették fel, mint az 1868. évi XXX. t.-czikkben le van fektetve és jogokat kezdtek maguknak vindikálni az Ausztriával közösen intézendő ügyek tekintetében, külön képviseleteket követeltek ottan, szóval szabadjára ment a nemzeti álmodozás folytán keletkezett áramlat. 8 mikor a bán személyében ujabb változás történt, akkor annyira mentek, hogy egyenesen a társadalmi térre akarták a kifogásokat átvinni és nemcsak a bánnal, hanem a báni helyettessel szemben is, midőn utczai megtámadtatásoknak voltak kitéve, ezt az utczai megtámadtatást társadalmi diszkvalifikáczióképen is fel akarták ellenük használni. (Zaj.) Szóval újra kétségbevonták azoknak legális misszióját, s a horvát országgyűlésen, midőn az megnyilt, olyan tendencziák érvényesültek ismét, a melyek a leghatározottabban ellenkeznek az 1868. évi XXX. t-czikkel. (Igaz! Ugy van!) Az én válaszom tehát az, hogy mi igen fogunk örvendeni akkor, ha Horvátországban az alkotmányos rezsimet minden tekintetben mielőbb helyreállíthatjuk; ez azonban nem tőlünk függ, ez be fog következni akkor, a mikor a horvát országgyűlés az 186?. XXX. t.-czikk alapjára helyezkedik, és garancziát nyerünk mi arra, hogy az alkotmányos jogokkal nem fog visszaélés történni, hanem hogy az alkotmányos jogok ugy fognak gyakoroltatni, a mint a köztünk fennálló legális viszonynak megfelel. Ez válaszom t. Ház; kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur kivan válaszolni. Polit Mihály : T. képviselőház ! Azon hatással szemben, a mely itt a házban most az igen t. ministerelnök urnak válasza nyomán támadt, nagyon kényes a helyzetem a viszonválasznál. Mindazonáltal nagy köszönettel tartozom a ministerelnök urnak azért, hogy ezzel a felelettel alkalmat adott nekem arra, hogy interpellácziómat, annak indokait egy kissé kiegészítsem, kibővitsem, — mert interpelláczióm előterjesztése alkalmával az idő előrehaladt volta miatt erre nem volt időm — és jelezzem, a mi a fő, ezen felségárulási perek természetét. T. képviselőház! Én a történelemből azt a tanulságot meríthetem, hogy izgatott, válságos időkben azon tényezők, a melyek az állami hatalom birtokában vannak, sohasem szűkölködtek bizonyítékokban, ha ellenfeleikről van szó. így a Német-Alföldön nem szűkölködtek bizonyítékokban azon egész izgatott idő alatt, vagy nálunk Karaffa idejében, Haynau idejében hajdan . . . Zakariás János: Ke hasonlítsa össze a horvátországi állapotokkal! (Zaj.) Polit Mihály: ... mindenre volt bizonyíték. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Polit Mihály : Tudjuk, hogy a franczia nagy forradalomban ott volt az u. n. tribunal revolutionaire. Volt ott vádló és voltak ott védők is, de azért a royalistákat tömegesen elitélték és a guillotinra küldték. Itt van a kezemben a zágrábi királyi ügyésznek a vádirata, melyben javasolja 33 terhelt előkelő szerbek ellen a halálos ítéletet, az akasztófát. Nagyon sajnálom, hogy ezen vádirat nincs magyarra fordítva, különben bátor lettem volna szétosztani a t képviselő urak közt, hogy lássák, mi lehetséges a XX. században. Hiszen ha egy jogász ezt olvassa, megáll az esze. Magyar hírlapokban is olvastam, hogy az ilyen államügyész nemhogy vád alá helyezést javasolhatna, de őt magát kellene vád alá helyezni. (Mozgás.) Hiszen mi jogászok tudjuk, mi a felségárulás, tudjuk mi a kísérlet, tudjuk mi az előkészületi cselekmény. Abból itt semmi sincs. (Mozgás.) Ugron Gábor: Ausztriához akarják csatolni Horvátországot, az felségárulás! (Zaj. Elnök csenget.) Polit Mihály: Méltóztassanak türelemmel lenni. Hát az volna a felségárulás kísérlete,