Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

188 40,5. országos ülés 19U9 január 27-én, szerdán. árulási perek tárgyában 1909. január 20-án előtérj esztett interpellácziój ára. Következik a napirend szerint az adó javaslatok (írom. 597—603, 901) folytatólagos tárgyalása. Ki következik ? Hammersberg László jegyző : Várady Imre ! Várady Imre : T. képviselőház ! Bernát István igen t. képviselőtársam tegnapi érdekes felszólalása elején kiemelte azt, hogy Angliában a közvélemény olykép alakult ki, hogy az agrár érdekek háttérbe szorításával a merkantilista érdekek vonattak előtérbe; kiemelte, hogy ez a szellemirány Angliából átcsapott a kontinens országaira is és véleménye szerint ez idézte elő az akczió és reakezió természetes hullámzásánál fogva ez irányzatoknak most az országban és itt az országgyűlésen való viaskodását is. Ennek hatása alá kerül, ugy mondja, Magyarország is, és ennek hatása alá kerül itt az országgyűlés is. Ugy vagyok meggyőződve, hogy itt az ok és az okozat össze van tévesztve, mert nem a közvélemény ilyen vagy olyan kialakulása tolja előtérbe az egyik vagy a másik irányt, hanem a természetes, fokozatos fejlődés menete. Minden állami fejlődési irány azt mutatja, hogy a kultúra, a vagyonosodás, a tőkemegerősödés emelkedésével fokozatosan és természetszerűleg fejlődik az irány az agrár államokról a merkantilis államokra való átmenetnél. Angliában még a XVIII. század vége felé is előtérben állottak a mezőgazdasági és agrárius irányzatok. Francziaországban is még a múlt század 20—30-as éveiben és Németországban is az elmúlt század 30—40-es éveiben az irányzat erősen mezőgazdasági, erősen agrárius volt, és csakis az általam előbb emiitett feltételek bekövetkezte után történt meg a fokozatos átmenetei ezen nagy államoknál is az agrár állapotokról a merkantilista állapotokra. (Ugy van! a baloldalon.) Tehát nem a nemzetközi munkafclosztásnak ilyen vagy amolyan követelménye, nem is a két végletként odaállított merkantil avagy agrárius irány, hanem a természetes fejlődés követelménye az, hogy az egyikről fokozatosan történjék az emelkedés a másikra. A mint a külállamokban igy történt, nagyon természetesen Magyarországon is igy fog ez történni. Itt sem az akczió és a reakezió hullámzásai, az egyiknek vagy a másiknak felülkerekedése következtében, hanem olykép fog előállani a természetes fokozat, — mivel nekünk is át kell esnünk a gyermekbetegség fokozatain — hogy emelkedni fogunk a mezőgazdasági állapotról az ipari állapot magasabb, fejlettebb stádiumára. Igy tehát, igen t. képviselőház, a midőn most künn az országban és itt a képviselőházban is erős viaskodását látjuk ezen két szellemi iránynak, akkor ennek magyarázata nem az, a mit Bernát István igen t. képviselőtársam emiitett, hanem egy sokkal közelebb fekvő ok, t. i. az, hogy az adójavaslatok nyomán megmozdult az egész ország, megmozdult nemcsák a sokkal könnyebben izguló főváros, hanem a nehézkesebb vidék is. , Vidéki iparosok, vidéki kereskedők és kisgazdák összejöveteleket, nép- és vándorgyűléseket tartanak és ezeken teszik komoly és méltó megvitatás tárgyává ezeket a javaslatokat; kifejezésre juttatják aggodalmaikat, hoznak ezeknek megfelelő határozati javaslatokat és — természetszerűleg — képviselőik utján igyekeznek azután odahatni, hogy ezek az aggodalmak kellőképen honoráltassanak is. T. képviselőház ! Nem fogadhatom el Polónyi Géza t. képviselőtársamnak azt az állítását, hogy itt felállanak egyes képviselők és inkább kicsinyes osztálygyűlölet szempontjából, mint a köz érdekéből veszik birálat alá a törvényjavaslatokat és nyújtanak be módositásokat. Még kevésbbé fogadhatom el magyarázatul Polónyi igen t. képviselőtársam, azon több merészséggel, mint alapossággal felvett inszinuáczióját, (Igaz I Ugy van ! a baloldalon.) hogy itt a képviselők — a mint ő magát kifejezte — bizonyos lappangó öntudat által vezéreltetik magukat és a földbirtokos megszavazza azt, a rni terhes a merkantilistára, a merkantilista, a kereskedő pedig megszavazza azt, a mi terhes a földbirtokosra. T. képviselőház ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ilyen bántó inszinuáczióra meggyőződésem szerint . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Várady Imre :. . . . csak az képes, a ki maga is szaturálva van ilynemű intencziók által. Kétségtelen, t. képviselőház, hogy a követek utasításának kora ma már lejárt. Ebből azonban meggyőződésem szerint semmi körülmények között sem következik az, hogy a képviselő hermeticze zárkózzék el az őt környezők gondolatvilágától, érzésétől. Ellenkezőleg, keresnie kell az érintkezést, mert csak igy fejlődhetik ki az az egészséges egymásra hatás, a mely alapja az egészséges parlamenti működésnek, is. (Igaz ! Ugy van !) Én tehát. t. képviselőház, midőn egyes osztályérdekek szempontjából veszem birálat alá a szőnyegen lévő javaslatokat, nem állok sem az u. n. lappangó öntudatnak hatása alatt, sem a vázolt akczió és reakezió nem gyakorol reám befolyást, hanem teszem ezt egyes-egyedül csak azért, mert kifejezésre óhajtom juttatni megbizóimnak mindazon óhajait, a melyele meggyőződésemmel összhangban állanak, s melyekről azt hiszem, hogy méltó elbirálást igényelnek. T. ház ! Baross János igen t. képviselőtársam a napokban mély szeretettel emlékezett meg a Délvidék kisgazdáiról, a kiket ugyancsak ő Rákóczi ruténjeivel szemben találóan Aj)ponyi svábjainak nevezett. Magyarországnak ezen kiválóan erős és hű néposztálya, a mely takarékosságáról, józan életéről hires, a többi osztályok példájára, szintén foglalkozott az adóreformjavaslatokkal népgyűléseken és vándorösszejöveteleken; meghány tákvetették azok intézkedéseit és kifejezésre juttatták ezen javaslatokkal szemben táplált aggodalmaikat. Az ő szószólójuk gyanánt óhajtok fellépni itt, midőn ezen aggodalmakat még teljesen el-