Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

405. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. 189 oszlatva nem látom és az igen t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni kívánom, hogy ezen aggodalmakat mérlegelése tárgyává tenni szíveskedjék. (Halljuk !) Igaz, hogy a pénzügyi bizottság a kisgazdáknak egy-két óhajtására már tekintettel volt. így különösen tekintetbe vette azon kérelmüket, hogy a földadó kontingentáltassék; annak maximális összege megállapittassék ; tekintetbe vette továbbá azon óhajukat is, hogy azon hatóságok közé, a melyek az adó javaslat 1. §-a 2. pontja alapján kérni fogják majdan a kiigazítást, ne a községi elöljáróság, hanem a községi képviselői testület vétessék fel. Azonban ennek konstatálása után meg kell jegyeznem, hogy maga a pénzügyi bizottság is egy-két olyan módositást terjesztett elő, a melyek a nyugtalanságot odalenn nem fogják eloszlatni, hanem ellenkezőleg, fokozni. Nagy érdek fűződik ahhoz a kataszter kiigazításának elhatározásánál, hogy nemcsak a finánoziális szempontokat kell honorálni, hanem egyszersmind azt a czélt is, hogy odalenn a kedélyek megnyugtatására törekedjünk. (Helyeslés.) Miből állt elő különösen az a nagy ellentét — a melyet csaknem minden felszólalt t. képviselőtársam megemlített — a kis- és nagybirtokosok között, ha talán nem is az egész országban, de az ország egyes vidékein és különösen a Délvidéken ? Abból, hogy a földadó terhét aránytalanul nagy mértékben a kis-, a parasztgazdák viselik, így Torontálmegyének ezen törvényjavaslat benyújtása előtti földadókontingense körülbelül 700.000 korona volt. Ezen 700.000 koronának minden körülmények között be kellett folyni és minthogy a nagy földbirtokosok rendkívül ügyes manipuláczió következtében (Igaz! JJgy van!) oly képen voltak annak idején képesek megállapittatni a katasztert, hogy ez alól ők lényegileg kibújtak, nagyon természetes, hogy azon terheket, a melyek alól ők kivonták magukat, a kisgazdák voltak kötelesek viselni. Felszólaltak ez ellen népgyűléseken, felszólaltak az ő vidéki sajtójukban és a vármegyei törvényhatósági gyűléseken, de mindez hiábavaló volt. Minthogy látták, hogy czélt nem érnek, ezért fordultak azután a törvényhozás kezdeményezéséhez és ezért üdvözlik igaz örömmel a törvényhozást, midőn az adójavaslatok behozatalával a kezdeményezés terére lép. Csakhogy, t. ház, ők minden körülmények között radikális, teljes gyógyítást kívánnak. Aggályuk az, hogy ha a törvényj avaslat, ugy, a mint ma a ház asztalán fekszik, törvényerőre emelkedik, ugy ez az óhajtott radikális gyógymód talán nem fog bekövetkezni. (Halljuk !) Az igy kiélesedett bizalmatlanságnak egyik igen lényeges oka a múltban keresendő. Még az 1850-iki kataszter megalkotása után, melyet ránk oktrojáltak, az történt, hogy a legközvetlenebbül érdekelt földbirtokosok, talán félreértett hazafiságból, teljesen visszavonultak akkor, a mikor tényleges részt kellett volna venniök a tiszta jövedelem megállapításában. Már az 1875. évi törvény alapján létesült kataszternél, nem ugyan az összes földbirtokosok, hanem a nagy földbirtokosok észretértek és igyekeztek az ezen elvonulásból reájuk származott hátrányt igen ügyesen megfordítani, olykép, hogy most a kataszter megállapításánál egy kicsit nagyon is közelről részt kívántak venni. Reámutatott már Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy a nagy földbirtokosok milyen ügyesen voltak képesek törvényhatósági konnekszióikat felhasználni. Ezen konneksziók révén odáig is elmentek, hogy kivitték, hogy az általuk szabadságolt gazdatisztek neveztessenek ki becslő biztosokká. Egy hang (balról) : Ez igaz ! Hódy Gyula: A Csekonics-uradalomban ! Várady Imre: Az eljárások befejezése után pedig a szabadságolt gazdatisztek ismét visszafogadtattak. Szükségtelen tovább kommentár ahhoz, hogy mikor a nagy földbirtokos nagyon közel jutott a kataszter megállapításához, mikép használta azt ki. Olykép, hogy mint valódi anti-adómoraüsták a saját terheiket reárótták, reátolták a kisgazdákra. (Ugy van ! balról.) Kritika tárgyává kell még tennem a földadójavaslatot azon szempontból, hogy mikép lesznek azok képesek, ha igy maradnak és igy lépnek törvényerőre, megvalósítani azt, hogy az az ellentét, a mely, sajnos, az előzmények magyarázata szerint igen természetesen kifejlődött kis- és nagybirtokos között, lehetőleg elimináltassék, mert a közös haza érdeke és minden egyes osztály érdeke, különösen pedig a kis- és a nagybirtokos osztályé, hogy egymást megértve, közös erővel törekedjenek közös nagy czélokra. (Helyeslés baljelől. Halljuk !) Nagy aggálylyal találkozott a délvidék kisgazdáinál az, hogy a törvényhatósági bizottságnak ismét túlságosan nagy befolyás fog nyújtatni, aggálylyal találkozik ez különösen ma, a mint a törvényhatósági bizottságnak a struktúráját ismerjük. A törvényhatósági bizottság fogja majd megválasztani a vármegyei földadó-bizottságot, ez fogja majd kiküldöttjei révén megállapítani a helyszinén azt, vájjon van-e szükség kiigazításra, vagy nincs. Ezen vármegyei bizottság fog véleményt adni és felsőfokban az ezen. bizottság által adandó vélemén}^ lesz tekintetbe veendő akkor, a mikor el fog határoztatni azon kérdés, hogy valamely járásra, valamely vármegyére nézve a kiigazítás az 1. §. második bekezdése szerint elrendeltessék-e vagy sem ? Van azután itt egy második aggály. Nem saját meggyőződésemnek adok e részben kifejezést, hanem annak a lappangó bizalmatlanságnak, a melyre Vlád Aurél t. képviselőtársam igen ügyesen már reámutatott. És ez az, hogy a pénzügyminister ur által előterjesztett javaslat és a pénzügyi bizottság által történt módosítások közt most egy nagy eltolódás állott elő, annyiban, a mennyiben eredetileg olykép volt kontemplálva.