Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-404
180 4Ü4. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. Kelemen Samu," Nem tételezem fel egyetlenegy képviselőtársamról . . . Bródy Ernő: Nincs itt privilégium! Kelemen Samu : . . . tovább megyek, egyetlenegy magyar emberről sem tételezem fel, hogy a magyar népet ne szeresse. (Helyeslés.) Ez lehetetlen dolog, ez az erkölcstelenségnek olyan foka, a melyet magyar emberről feltenni képtelenség. (Helyeslés és tetszés.) T. képviselőház ! Azoknak az elvi kérdéseknek tárházában, a melyeknek szempontjából ezt a törvényjavaslatot bírálgatták, sokszor hallottam hangoztatni ezt a kifejezést, hogy : szocziálpolitika. T. képviselőház ! Tisztában vagyok azzal, hogy mindaddig, a mig a gazdasági világ az egyéni termelésen, az egyéni munkán és az egyéni tőkén alapul, addig az adótörvénynyel hathatós szocziálpolitikát csinálni nem lehet. Az ilyen adójavaslatokkal szemben az egyetlen felállítható helyes követelmény az, hogy hozzásimuljanak a szocziális viszonyokhoz és átérezzék és juttassák is kifejezésre a szocziális érzéknek azt a lüktetését, a mely magában az országban és a magyar társadalomban megvan. Ha most ebből a szempontból nézem a dolgokat, akkor megint egy másik fogalomról hallottam itt sokat beszélni nagy dicsérettel és különös elánnal és ez a létminimumnak a fogalma, a melyet ebben a törvényjavaslatban magáévá tesz és megvalósít az igen t. pénzügyminíster ur. T. képviselőház! Őszintén megvallom, hogy a mikor a létminimumnak a dolgát nézem, csak megerősödik az a meggyőződésem, a mely bennem már régen megvan, hogy Wekerle Sándor nemcsak a legzseniálisabb, hanem a legpraktikusabb államférfiaknak egyike. Az az ajándék, a melyet itt a létminimum formájában a ház asztalára letesz, lényegében alig más, mint annak a tőkepénzesnek ajándéka, a kinek vannak elértéktelenedett részvényei, a melyeket azután felajánl egy jótékony czél számára hírlapi nyugtázás ellenében. Mert hogyan áll a dolog ? Ezek a 600 és 800 koronás jövedelmek eddigelé is olyanok voltak, a meryekkel szemben az adóbehajtás gyakorlatilag lehetetlen volt. Méltóztassanak megnézni az adóbehajtási statisztikát — én számadatokkal nem szeretek untatni — és azokból ki fog derülni, hogy ezeknek az adóknak behajtása jóval többe került, mint a mennyit az eredményezett. Egészen okos, egészen helyes dolog az, ha mi most az államot megszabaditjuk ettől a felesleges ballaszttól, a melylyel ezeknek az adóknak kivetése, behajtása és nyilvántartása jár, de ez épen ugy, sőt sokkal inkább ajándék a pénzügyi kormányzatnak, mint a menynyire ajándék magának a nemzetnek. Ha már most a jövendőnek alakulását veszem figyelembe, akkor épenséggel megállapítható az, hogy az uj végrehajtási törvénynek életbeléptetése óta arról beszélni, hogy 600 és 800 koronás jövedelmekből kereseti vagy jövedelmi adót be fogunk hajthatni, tisztára lehetetlen. Méltóztassék csak megfigyelni ennek a törvénynek rendelkezéseit. Ebben a végrehajtási törvényben mentes a végrehajtás alól az 5 koronáig terjedő napi bér, 300 munkanapot véve, tehát mentes 1500 korona, mentes a magántisztviselőnek 2000 koronáig terjedő ületménye, mentes az iparosoknak minden munkaeszköze, mentes azoknak nagymennyiségű anyagkészlete, mentes a végrehajtás alól a készpénz is bizonyos összegig, mentes végül a végrehajtás alól minden szükséges bútordarab, már pedig 800 koronás jövedelmű embereknél szükségtelen, fényűzési bútordarabokat találni nem lehet. Búza Barna t. képviselőtársam azt mondja, hogy a földnek minimuma is meg van adóztatva. Ki akarok térni erre a kérdésre is, mert hiszen én a kérdésnek minden oldalát meg akarom világítani. A hozadéki adóra a létminimum kiterjesztve nincsen és ez helyes is. Mert bármennyire kívánatosnak tartanok, hogy ezek is élvezhessék a hozadékminimum mentességét, de helyes, hogy ez nem adatott meg. Itt már bizonyos kapitalisztikus alakulásról van szó, itt a kij egeczesedett föld alakjában bizonyos tőke, a melyet adó alá kell vonni. Jogos ez a szempont azért is, mert az a kisember a mellett más keresettel is foglalkozik, ez pedig már adó alá nem esik. T. képviselőház ! Nem azért emiitettem fel ezeket a dolgokat, mint hogy ha én a törvényjavaslatokkal szemben gáncsoskodnám, hanem azért, hogy rámutassak arra, hogy hol van a törvényjavaslatnak a valódi súlypontja. A kisember segitésénél nem a létminimum megállapitását tartom lényegesnek. Lényegesnek azt a javulást tartom, a melyet a kataszter reformjával, ennek a kiigazitásának segítségével érünk el. Én, t. képviselőház, tökéletesen osztom azokat, a miket Sándor Pál, Polónyi Géza és más t. képviselőtársaim ebben az irányban felhoztak, csak következtetésükben nem osztozom. És ez abban áll, hogy csak azért, mert ezeknek a dolgoknak egészen a gyökerükig menő reformja most talán nem történik meg teljesen, helytelenítik azt is, a mi nyilván javit és a mi mindenesetre előbbre viszi a helyzetet az eddiginél. (Helyeslés.) Két dolog van, a mire e reformnál különös figyelemmel kell lenni. Az egyik a kezdeményezés joga. S én azt tartom, hogy helyesen van megállapítva, mert a kezdeményezés jogát annyi hatóságnak adja meg, többek között magának a községnek is, hogy nem kell tartanunk attól, hogy ez a kezdeményezés el fog maradni ott, a hol arra szükség van. De ne méltóztassék arról sem megfeledkezni, hogy eg3 r szer már csináltunk katasztert. Akkor sem azzal a bevallott czélzattal, hogy a kisember dolgát elrontsuk, habár gyakorlatban a dolog odafejlődött. Azért intézményszerűleg kell gondoskodnunk arról, hogy hasonló eset elő ne forduljon. (Helyeslés.) Az intézményszerű gondoskodást ]3edig én abban látom, t. képviselőház, hogy magában a megalkotandó törvényben gondoskodjunk arról, hogy a vármegyei földadó-
