Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

404. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. 181 bizottságban és abban az országos földadó-bizottságban a megfelelő arányban legyen képviselve a kisgazda is. (Élénk helyeslés.) Ezzel megszüntetjük, t. képviselőház, a szocziális gyűlölködést, fi gaz ! ügy van !) megszüntetjük a megalkotandó nagy reformmal szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot, a melynek megszüntetése egyik leglényegesebb czélunk. (Helyeslés.) És hogyha a t. képviselőház, az igen t. pénzügyminister ur teljes mértékben megtette ezt az egyéb kereseti foglalkozásúak adójánál, ha gondoskodott arról, hogy az általános kereseti adót kivető bizottságokban minden szellemi foglalkozás bizonyos mértékig képviselve legyen, arra kérem a t. pénzügyminister urat, terjeszsze ki ezt a felfogását erre a kérdésre is. (Helyeslés.) Mert ma minden ellentétek daczára, a melyek köztünk vannak, örvendetes együttérzés nyilvánul meg a tekintetben, hogy a kisgazdák sorsát mindannyian egyformán a szivükön viselik. Ebben a kérdésben nincsen agrarizmus, ebben a kérdésben nincsen merkantilizmus, ebben a kérdésben nincsen demokrata. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben közöttünk eltérés nincsen. De, t. képviselőház, nem pusztán az elvnek megállapításában, hanem az elvnek gyakorlati keresztülvitelében rejlik a súlypont és én ezt függetleníteni akarnám a bármikor megváltozható politikai irányzatoktól. (Helyeslés.) Épen azért törvényes intézményt törvényes biztosítékokkal kell körülvenni. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Azok, a miket^eddig elmondani bátor voltam, talán megindokolják azt az álláspontomat is, hogy akkor, a mikor ezt az adóreformról szóló törvényjavaslatot bírálom, fölötte lényegesnek tartom azt, hogy minő helyzetet, minő állapotot, biztosit ez a törvényjavaslat a kereső középosztályok, különösen azoknak alsóbb tagozatai számára, a melyek úgyszólván a proletariátus és a vagyonos osztály közt lebegnek. Itt okvetlenül ki kell terjeszkednem pár szóval a földadó kulcsára és a földadó kérdésére is. Nem abból a szempontból, mintha a föld terheit növelni, a földadó kulcsát emelni kívánnám. En tisztában vagyok azzal, hogy akármi legyen a földnek a valóságos jövedelme, ma a földbirtokos, ha nem is adóban, de az adó egy másik igen kellemetlen fajtájában, a hitel után való kamatfizetésekben olyan súlyos terhet visel, hogy elméletileg ugyan tehetünk megkülönböztetéseket, de gyakorlatilag mindezt egy zsebből fizeti és azért a földet én méltányosan nagyobb teherrel megróni nem akarom. Nem ebből a szempontból teszem tehát a földadó kulcsának kérdését vizsgálat tárgyává, hanem abból, a mit maga a törvényjavaslat indokolásában különösen hangsúlyoz, hogy van-e arányosság az adó megállapitása tekintetében a különböző osztályok között. Mikor ezt a kérdést vizsgálom, teljesen egyetértek azzal a nagy elvi kijelentéssel, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam tett, a mikor azt mondotta, hogy ezeket a kérdéseket nekünk az állam és az összesség átfogó érdekei szempontjából kell megbírálnunk, őszintén megvallom azonban, hogy különösen mikor Bernát István t. képviselőtársam beszédét hallottam, a ki elvben ugyanezt hangoztatta, de a részletekben jelentékeny elhajlást mutatott, eszembe jutott annak szonynak az esete, a ki válópert inditott az ura ellen, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) A férj a válókereset ellen a következőképen védekezett: »imádom a feleségemet; kérem méltóztassék a keresetet elutasítani és nőmet 500 korona költség megfizetésére köteleznk. (Derültség.) így vagyunk mi a különböző foglalkozási ágak harmóniájával. Imádjuk mindannyian ezt az összhangot, de a mikor arra kerül a sor, hogy anyagilag is hozzájáruljunk, akkor a perköltségeket mindig a másik foglalkozási ágra akarjuk róni. T. ház ! A föld jövedelmét illetőleg a földnek most már 20%-os leszállitott adókulcsával szemben a pénzügyminister ur szerint 10, esetleg 10%% az adó a tényleges hozadék után. Ennek a számitásnak a módját és eredményét sem tehetem magamévá. A pénzügyminister ur t. i. a haszonbérek összegéből indult ki és ezeknek az alapján áüapitotta meg ezt a kulcsot. Én ugy sejteni — és bocsánatot kérek, ha egyelőre makacsul megmaradok e sejtés mellett,— hogy a földtulajdonoson kivül még egy haszonbérlőnek is kell lennie a haszonbérletnél és hogy a haszonbérlők sem tartoznak azok közé a bibliai lények közé, a kik kizárólagosan az égből lehulló mannával táplálkoznak, annál kevésbbé, mert a táplálkozásnak ez a módja már régi idő óta kiment a divatból. A mikor tehát azt kutatjuk, hogy ez a mezőgazdasági foglalkozási ág mit hoz, a föld mit jövedelmez, akkor nem indulhatunk ki kizárólagosan a haszonbér összegéből, mert hiszen keres a haszonbérlő is. Ezt tehát ehhez hozzá kell adnunk, t. képviselőház. (Mozgás. Wekerle Sándor ministerelnök közbeszól.) Tudom. Bocsánatot kérek. Ez elméletben áll, de rámutatok ennek gyakorlati viszásságára. A földtulajdonos műveli a földjét, de nem fizet külön az állattenyésztés és egyéb mellékes foglalkozási ágak után is. Egy hang (a baloldalon) : Tejgazdaság! Kelemen Samu : Igen, a tejgazdaság, a selyemtenyésztés, a gyümölcstermesztés, stb. Tisztában vagyok ezzel és csak arra hoztam fel, hogy mindazok a foglalkozási ágak, a melyeket ugyanazon a földön és ugyanazzal a földdel kapcsolatban, mint mezőgazdasági foglalkozási ágakat űz a földtulajdonos, nem esnek azután még egy külön ilyen jellegű megadóztatás alá. Annyi bizonyos dolog, t. képviselőház, hogy egymagában és izoláltan, kizárólag a haszonbér összegét adóalapul nem tekinthetjük. Sokszor szó esett, t. képviselőház, arról a munkálatról, a melyet egy épenséggel nem merkantilista hirben álló ember, Fellner Henrik, végzett a nemzeti jövedelmek kipuhatolása körül.