Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

kbk. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. íftf Polónyi Géza: Igaza van; polgár és nem paraszt. Szabó István (nagyatádi): Azért teszem ezt, hogy azok az emberek, a kik a társadalomnak nem a szétválasztását akarják, hanem a társadalmi osztályok összehúzásán munkálkodnak, ha esetleg nem voltak még olyan körben, hogy erről tudomást szerezhettek volna, vegyenek erről tudomást és sokkal inkább nyerik meg azt az egyszerű népet a közös munkára, ha nem ezzel a szóval hivják fel, hanem mással. Ne tekintse a t. ház vagy az uri társadalom ezt czimkórságnak. Nem czimkórság ez, mert hiszen az is csak uri nyavalya. (Elénk derültség.) Az a földmivelő nép nagyon szívesen veszi, ha földmiveló'nek, kisgazdának, vagy naj>számosnak mondják, de a paraszt jelzőt magára nézve el nem ismeri, és azt, a ki vele szemben alkalmazza, már előre is ellenségének tekinti, rossz véleménynyel van róla. Ezeket akartam erről megjegyezni. Hódy Gyula: Nem szabad parasztpártot alakitani! Szabó István (nagyatádi): Nem is alakitok én parasztpártot. Polónyi Géza: Csak Délmagyarországon csinálják! Szabó István (nagyatádi): Befejezem beszédemet. Kérem a pénzügyminister urat, s kérem a t. házat, hogy az általam előadott kívánságokat a tárgyalás során honorálja és gondolja meg. Nem könyvekből tanultam ezt, hanem az élet tapasztalataiból merítettem. Ismerem a nép gondolkodását, én magam is azok közül való vagyok. Én nem munkálkodom azon, hogy a társadalmi osztályok eltávolodjanak egymástól; én nem azért hangoztatok itt bizonyos követeléseket, hanem csak azért, hogy tudják meg, hogy mi annak az egyszerű népnek a követelése és hogy mit kell vele szemben csinálni, hogy megnyerjük a többi társadalmi osztályokkal való közös munkálkodásra. Én a törvényjavaslatot el nem Ítélem, elismerem, hogy vannak igen sok jó intézkedései, de addig, a mig a földadókataszter gyökeres kiigazítása benn nem lesz a javaslatban, el nem fogadom. Elnök: Szólásra következik? Hammersberg László jegyző: Bernát István! Bernát István: T. ház! Mielőtt tulajdonképeni tárgyamra áttérnék, legyen szabad a t. előttem szóló képviselő ur fejtegetéseire, különösen pedig annak utolsó részére néhány megjegyzést tenni. Kétségtelenül igaz, hogy a paraszt kifejezéssel sok tekintetben, inkább a múltból eredőleg, a lealázás és a megbélyegzés van összekötve. Azonban t. képviselőtársam, hogyha ez a parasztosztály megtelik azzal a nemes tartalommal, a melylyel őt meg akarjuk tölteni és a melyre hajlandónak és fogékonynak mutatkozott, legyen meggyőződve, hogy a paraszt kifejezés nem a megbélyegzést, hanem épen ennek az ellenkezőjét fogja jelenteni, azt a parasztosztályt tisztelni fogja mindenki e hazában, mint olyant, a mely kötelességének megfelel. Egyébiránt azt hiszem, neki sincsen szándékában, hogy e tekintetben valami törvényhozásilag történjék. Szabó István (nagyatádi) : Nem ! Bernát István: Eélek attól, hogy társadalmilag lehetetlenség lesz kiküszöbölni ezt a kifejezést . . . Szabó István (nagyatádi): Az uri osztályon függ! Bernát István : Tudom, hogy a somogyi kisbirtokos milyen averzióval viseltetik ezen kifejezéssel szemben, de azért az ő kifejezését a »]3Ógár«-t elfogadni nem mindenki hajlandó, mert ez nem különbözteti meg a társadalmi osztályokat . . . Polónyi Géza; Nem is kellenek itt osztályok ! Bernát István : Bocsánatot kérek, osztályok vannak és lesznek és azokkal számolni kell, a mint hogy van közép-, kis- ós nagybirtokos osztály. Egy hang (balfelol): A statisztikában! Hódy Gyula: Kukoriczás ügynökök is vannak meg bankárok! (Derültség.) Bernát István : Egyébként azokban, a miket fejtegetett, vele sokban egyetértek. Az én nézetem is az, hogy az adóreformnak a legerősebb, a legszámosabb tagú osztályok érdekére kell elsősorban tekintettel lenni kell, hogy a kisebbség érdekeit az erősebb osztályok nemcsak hogy respektálják, hanem hogy azok az érdekek méltányos kielégítést is nyerjenek és hozzásimuljanak az erősebb osztályok érdekeihez. Legyen szabad utalnom arra, hogy ebben a tekintetben az elmúlt évek adópolitikája nagyon sok hézagban és hiányban szenvedett, mondjuk számos bűn követtetett el. Nem volt kellően, sok tekintetben pedig egyáltalában nem volt tekintettel a nép legszámosabb osztályának, a mezőgazdasággal foglalkozó népnek érdekére. Szemben azokkal az állításokkal és támadásokkal, a melyek azt hirdetik, hogy Magyarországon a merkantilista uraknak, a kik a városi elemek tágabb köntösébe akarnak bújni, érdekei kellő respektálásban nem részesültek volna, azt merem állítani, hogy a gazdaosztály volt ilyen helyzetben. Ezt beszédem folyamán be fogom igazolni. Utalnom kell azonban arra, hogy a mezőgazdasági érdekek elhanyagolása nem szorítkozott csak Magyarországra, eredetét Angliában vette, a hol az indusztriálizmust és a kereskedelmi érdekeket helyezték előtérbe és mintegy ötven év óta háttérbe szorították azon érdekeket, melyek elsősorban a földdel függtek össze. Ez az irányzat elterjedt Európában, eljutott