Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

m kük. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. hozzánk is és megérlelte azokat a törvényhozásiintézkedéseket, a melyek 40 éven keresztül vagy talán régebb óta Magyarországon életben voltak. Azonban, habár ennek a rendszernek, ennek az irányzatnak megvoltak nagy eredményei, emelkedett a forgalom, szaporodtak a vasutak, megnőttek, meggazdagodtak a városok, idők folyamán kitűnt, hogy megvoltak nagy hézagai is. A városokba tóduló népesség, a megnövekvő gyáripar felnevelte a proletariátust, a proletariátus pedig megteremtette a maga külön szocziális filozófiáját, megteremtette azokat a felforgató tanokat, a melyek ellen most már nekünk is küzdenünk kell; megteremtett olyan nemzetellenes irányzatokat, a melyeket azok, a kik a nemzeti érdekek szolgálatában állanak, szó nélkül nem hagyhattak és nem hagyhatnak soha. így állott elő a reakczió, a mezőgazdasági érdekek harczosainak támadásai a merkantil érdekekkel szemben. Jó 15 éve már annak, mikor ennek első nyomai Magyarországon mutatkozni kezdtek, s azon lefolyt 15 év alatt elégszer volt alkalmunk hallani azt a szemrehányást, hogy mi a reakcziónak, a sötétségnek, a retrográd irányzatoknak vagyunk harczosai, pedig a valóságban épen az ellenkezője állott: mi a haladásnak, egy uj szellemnek, az általánosabb érdekeknek voltunk harczosai. Ez igazságnak végül azok az urak, a kik a legerősebben harczoltak ellenünk, kénytelenek voltak egészen vagy bizonyos fokig engedni. így legyen szabad egy harczos zsurnalisztának emlékét felidéznem ebben a teremben, a ki mindig elsősorban állott ezekben a küzdelmekben, a ki évek során át folytatott harczot az agrártörekvések ellen, és a ki, a mikor bekerült a darabontkormány sajtóbürójába, azokat a jelszavakat, posztulátumokat iktatta be honmentő panaczea gyanánt a kormány programmjába, a melyek ellen 15 éven keresztül állhatatosan küzdött. De bizonyos fokig_ Sándor Pál t. képviselőtársam is ide jutott. 0, a ki a merkantilista érdekek harczosának vallja magát és ugy tudom, hogy az is, most kénytelen a kisgazdák érdekében törni lándzsát. Teszi ezt ugy, a hogy tőle telik; az én felfogásom szerint nem egészen kifogástalanul, mert teszi azzal a czélzattal, hogy szembeállítja a kisgazdát a középosztálylyal, főleg pedig a nagybirtokosokkal. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a kisbirtokosoknak nagyon számos és jogos panasza volt és talán van ma is. Hogy mi ezen segítsünk, azt hiszem, általános óhajtás ebben a teremben; ha nem .lehet mindenütt, ha nem lehet egyszerre, nagyon .könnyen segíteni, be kell látnia mindenkinek, hogy ez nem a jóindulatnak hiányából, hanem a helyzet nehézségeiből ered. És hogyha Sándor Pál t. képviselő ur felhozza azt, hogy mily nagy mértékben vannak megadóztatva a kisbirtokosok, főleg Békésmegyóben és ezeken a vidékeken és ezzel szemben rámutat a nagyobb földbirtokosoknak csekély megadóztatására, ezzel szemben legyen szabad utalnom arra, hogy a kisbirtokosságnak nem az egyetlen terhe, nem az egyetlen átka a nagy adó, a mély az ő vállait sújtja. Az én tapasztalataim szerint, habár nem tagadom, hogy nagy adót fizetni nem öröm és nem élvezet a kisbirtokosságnak, ő rájuk sokkal súlyosabb adót vetett évek során át a hiteluzsora és az áru-uzsora. (Igaz! Ugy van!) Méltóztassék kiszámítani azokat az exorbitáns kamatokat, a melyek, mint azt már itt egyszer felemiitettem, helyenként, igaz, a régibb időkben, 1500 perczentig is felrúgtak ; méltóztassék figyelembe venni azt, hogy az áru-uzsora révén micsoda megsarczolásnak voltak és bizonyos tekintetben vannak ma is a kisbirtokosok kitéve: akkor azok az összegek, a melyeket ók adóban elfizettek, aránylag nagyon csekély mértékre törpülnek le. Szokoly Tamás: Szent igaz! Bernát István : És itt lehetetlen, — bocsánatot kérek t. kollégámtól — hogy ne utaljak arra, hogy azoknak a szövetkezeteknek, a melyek utján az áru-uzsorát akartuk megszüntetni, épen a legelkeseredettebb ellensége, a legelhatározottabb támadója ő volt. Sándor Pál: Ugy van! Még ma is! Bernát István : Ez legalább őszinte beszéd, de akkor tessék szembeszállani azzal, hogy mi ezekkel a szövetkezetekkel meg akarjuk menteni a kisembereket az áru-uzsorától. . . Hódy Gyula: Az elővételi üzletektől. (Zaj. Elnök csenget.) Bernát István ". . . . hogy bele akarjuk oltani a magyar népnek ebbe a rétegébe a kereskedelmi érzéket, a kereskedelmi tudást, hogy reméljük, s az eddigi, jelek után talán nem is ok nélkül reméljük, hogy sikerülni fog nekünk ezen az utón elérni azt, a mit Magyarország ezer éven keresztül elérni nem tudott, hogy csinálunk, legalább bizonyos fokig, kereskedő nemzetet a fajmagyarokból is. Ha ő ezeket támadja, ám tessék. De hogy a mi álláspontunk erős, hogy mi attól reczedálni nem fogunk, arról biztosithatom. (Helyeslés.) A mi a földadókatasztert illeti — és itt a t. előttem szólónak felszólalására kell utalnom — legyen szabad azt megjegyeznem, hogy ő előadásának folyamán ellenmondásokba esett. Azt állítja, hogy a kataszternek csupán ex officio, hivatalból elrendelt általános uj felvétele fogja a bajt orvosolni — ugyebár ? Szabó István (nagyatádi) : Legalább lehetővé tétessék ! Bernát István ". És hogy a községeknek meg van adva a jog, hogy ők e tekintetben előterjesztést tehessenek a mostani törvényjavaslat alapján, ezt nem tartja elégségesnek, mert bizonyos hatásoktól fél, a melyek a községi képviseletekre fognak érvényesülni. De fejtegetése további folyamán a képviselőtestületeknek nj jogokat vindikál, a melyeket pedig nem tart mindig megbízhatóknak.