Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

Í03. országos ülés 1909 fölött, rezsijét fedezze és megalkossa azt a biztosítási összeget, a mely esetleges veszteségek viselésére szükséges ? Ez egészen lehetetlen és igy beleszorítjuk és rákényszerít] ük ezeket az intézeteket arra, hogy megdrágítsák a pénzt, és igy úgyszólván rászorítjuk őket az uzsorára. Az eredeti javaslat bizonyos tekintetben (Folytonos zaj. Elnök csenget.) helyesebb álláspontot foglal el. Csak az az egy hátránya van, hogy a pénzpiacz helyzetére való tekintet nélkül állapítja meg a 8%-os kamatmaximumot. . . (Zaj. A szónok szavait nem lehet érteni.) . . . ámde nem vette tekintetbe azt, hogy a pénzügyi helyzet változásával, a pénznek drágulásával az osztrák-magyar bank is abba a helyzetbe juthat majd, hogy 7—8% kamatot szedjen, ilyen viszonyok között a pénzintézetek nem lehetnek abban a helyzetben, hogy 8%-os reeszkomptot szerezzenek, annyival kevésbbé hitelezhetnek ilyen kamatláb mellett. Ilyen viszonyok között t. képviselőház, bár helytelen, — uzsoraszempontból — inkább megfelelt volna a törvénynek a 8%-os kulcs megállapítása. Tudjuk, hogy az uzsoratörvény csak a 8%-nál nagyobb kamatot zárja ki és ennek bírói megállapítását meg nem engedi. T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy ennek a szakasznak fentartása nem áll érdekében közgazdaságunknak, mert a vidéki intézeteket is rászorítjuk arra, hogy uzsorás kamatra adjanak pénzt. Másfelől pedig alkalmatlannak tartom ezt az eszközt arra, hogy a különböző szövetkezetek által űzött visszaéléseket meggátolja. Lehet még egy intenczió, — bár nem tételezem fel, hogy ez vezette volna a pénzügyminister urat — hogy t. i. ennek a szakasznak az igénybevételével a vidéki pénzintézetek adóját tetemesen felemelje. Mert bátran állithatom, hogy a legszolidabb vidéki pénzintézetek 80%-a nem juthat abba a helyzetbe, hogy az uzsoraparagrafus alá ne kerüljön. (Wekerle Sándor ministerelnök tagadólag int.) Nem juthat abba a helyzetbe ! Lehetetlen, hogy ne vétsen az uzsoraparagrafus ellen. (Wekerle Sándor ministerelnök közbeszól.) Én a mostani szövegezést értem. A mostani szövegezés alapján lehetetlenség. A mint mondom, nem kapják meg az osztrákmagyar banktól az ő eszkompt-igényüket, tehát budapesti nagyobb intézetektől és magán eszkomptőröktől, esetleg nagyobb vidéki intézetektől kell beszerezniök és ezek legalább másfél százalékkal vesznek többet, mint a milyen a bank-ráta. Már pedig az ilyen intézet ilyen módon abszolúte nem tud exisztálni, nem tud prosperálni és igy csak abban az esetben gondolom, hogy fentarthatja a núnister ur ezt a szakaszt, ugy a hogy a pénzügyi bizottság szövegezte, ha az az intenczió, hogy a vidéki pénzintézetek 10%-os adókulcsát 15%-ra emelje fel. T. képviselőház ! A vidéki intézetek a mostani adóreform alapján úgyis nagy adót fognak fizetni. A legtöbb vidéki pénzintézet ugyanis az általános jövedelmi adó olyan kulcsa alá fog esni, mely kulcsEÉPYH. NAPLÓ. 1906 —1911. XXIII. KÖTET. január 25-én, hétfon. 16Í nak alkalmazása az eddigi általános jövedelmi pótadó beszámításával eddig fizetett 13%-nál magasabb lesz. Nem hagyhatom érintetlenül a törvényjavaslatnak azt az intézkedését sem, a mely az általános jövedelmi adónál adóalapnak veszi az eddig adómentes értékpapírokat is, tehát az állam által tett ünnepélyes Ígéretet megszegi és azokat a jövedelmeket is adó alá vonja, a melyek az állam Ígérete alapján eddig adómentesek voltak. Nem akarok ezen kérdéssel bővebben foglalkozni ; hiszen Éber Antal t. képviselőtársam nagyon helyesen kifejtette erre vonatkozó álláspontját. Csak azt jegyzem meg, hogy a mennyiben ezen törvényjavaslat ezen intézkedése fentartatnék, akkor szerzett jogok sértetnének meg, a melyeket tiszteletben tartani az állam kötelessége. Véleményem szerint ezen adóreformnak két czélja lehet. Egyik czélja az, hogy fedezetet találjunk azokra a növekedő állami kiadásokra, a melyeket a törvényhozás a legutóbbi időben úgyszólván kényszerítő parancsként irt elő a t. pénzügyminister urnak. Mert én alig hiszem, hogy ez a javaslat 20 milliónyi deficzitet fog előidézni; ellenkezőleg, azt hiszem, hogy igazuk van azoknak, a kik az egyenes adók várható emelkedését 40 millióra teszik. A másik ok az lehet, hogy igyekeztek a mostani parlament által tárgyaltatni és megszavaztatni ezt az adóreformot, hogy jövőre is kedvező helyzetet biztosítson a mostani parlamentben tulsulylyal biró nagybirtokosok számára. Mert bár lehetetlennek tartom azt, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, száz esztendős életet érjen meg, a minőt a pénzügyi bizottság t. előadója jósolt neki, de legalább 10—15 esztendőn belül nem valószínű, hogy újból foglalkozzék a törvényhozás ezekkel a kérdésekkel, s a politikai hatalmat jelenleg kezükben tartó nagybirtokos és egyéb osztályok sokkal kedvezőbb adóreformot kaphatnak most, mint a minőt a jövő parlamenttől lehetne várni, a mely az általános választói jog alapján fog összegyűlni, még abban az esetben is, hogyha pluralitással lesz garnírozva. A pénzügyminister ur, illetőleg a pénzügyi bizottság is indokolásában azt adja elő és azt akarja velünk elhitetni, hogy ez az adóreform (Halljuk !) 20 milliónyi adóelengedéssel fog járni, illetőleg 20 milliónyi veszteség, illetve deficzit fog az egyenes adóknál beállani. Wekerle Sándor ministerelnök: Ezt nem mondtam! Vlád Aurél: De nem az egyenes adóknál. Megengedem, hogy bizonyos adóknál el fog engedtetni az a húsz millió, de az más utón vissza fog jönni más egyenes adók czimén. Daczára a kulcs leszállításának, a földadónál deficzit nem lehet, mert ott oly kiigazítások vannak, melyek a törvény erejénél fogva állanak fenn, és ott van továbbá a Határőrvidékre eső, három százalékos emelkedés. (Zaj.) 21