Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

162 h03. országos ülés Í90Ú január 25-én^ hétfoú. ' A házosztály- és a házbéradónál, tekintetbe véve, hogy olyan jövedelmek mint a vizdij, szemétfuvarozás és egyéb mellékes költségek nem vonattak le, deficzit nem fog előállani, sőt az alsóbb házosztályadónál bizonyos emelkedés lesz. Ez nem fog valami nagy többletet eredményezni, megengedem, de ott van az adókörzetek felállítása, a mi azért történt, hogy jelentékenyebb városokban a házbéradó behozható legyen. Deficzit tehát ennél az adónemnél sem várható. A mi a tőkekamatadó és a járadékadót illeti, itt sem lesz deficzit, mert a kulcsot 10%-ra fogjuk felemelni. De különben is ezen jövedelmek után a jövőre általános jövedelmi adót is fognak szedni, a mi szintén bizonyos bevétek többletet fog eredményezni. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójánál szintén nem lesz csökkenés, sőt ellenkezőleg emelkedés lesz, mert az általános jövedelmi pótadóval együtt most 13%-ot fizetnek, ezt az adót, sőt valamivel nagyobbat a jövedelmi adó révén a legtöbb pénzintézet jövőre is fog fizetni. Ha a kereseti adó eredményét tekintetbe veszszük, daczára a kulcs leszállításának, olyan emelkedés várható, hogy deficzitről semmiesetre sem lehet szó. Azzal tisztában van mindenki, hogy a jelenlegi adóalap a valóságos jövedelemnek a felét sem tette ki. Ha majd a pénzügyminister ur közegei csak egy kicsit utánajárnak az adóalap helyes kiszámításának, a 4 és 5%-os kulcs mellett jelentékeny jövedelmi többlet fog beállani. Veszteség csupán a Il-od oszt. kereseti adó eltörlése által fog beállani, mintegy 10 millió és az első osztályú kereseti adónál is. De a II. osztályú kereseti adó részben már meg volt szüntetve. Az első osztályú kereseti adónál kevés folyt be, alig 10%, a munkásosztálynál pedig még annyi sem, hogy a végrehajtási költségek fedezésére elég lett volna. Ezt a hiányt az általános jövedelmi adó nemcsak bőségesen fogja pótolni de azt hiszem, hogy jelentékeny jövedelmi többlet is fog beállani. Az olyan adóreformról, a melynek pénzügyi eredménye az, hogy bizonyos adónemeknél történik elengedés és ennek folytán előáll bizonyos veszteség, de ezzel szemben olyan uj adót hoz be, a mely nemcsak fedezi ezt a veszteséget, hanem még nyereséggel és pedig jelentékeny nyereséggel jár az államra nézve, azt hiszem, az ilyen adóreformról nem lehet azt mondani, hogy adóelengedést visz keresztül. (Zaj.) A többletet pedig szintén nem a nagy adózók fogják fizetni, (Ellenmondás.) nem fogják fizetni pedig azért, mert a nagy és tekintélyes adófizetők nagyobb politikai befolyással birnak ; már pedig mindenütt a világon kinek nagyobb a politikai befolyása, sokkal kevesebbet fizet, mint az, a kinek kisebb a politikai befolyása. Ez általánosan elismert igazság; nem'csak nálunk, hanem mindenütt a világon igy volt és igy lesz; és mindaddig, mig az alsóbb néposztályok nem lesznek abban a helyzetben, hogy jogaikkal jobban éljenek, s igy nagyobb politikai befolyásra tegyenek szert, az lesz a helyzet, hogy bizonyára a kisemberek, a szegényebbek több terhet fognak viselni, mint a nagyok, a hatalmasok, az erősek. T. képviselőház ! A mi ennek a törvényjavaslatnak előnyeit illeti, kétségtelenül megvan benne bizonyos mértékben a létminimum és a progresszivitás. Véleményem szerint azonban ez a létminimum keveset ér, tekintettel arra, hogy pl. a tőkekamatadónál örök időkre ki van zárva azon a czimen, hogy a hozadéki adónál nincs létminimum; még abban az esetben sem, ha nincs más jövedelme annak a tőkekamatadót fizetőnek, akkor sem fog az illető adómentességet élvezni, a tőkekamatadót viselnie kell; de különben is csak azon kategóriáknál hozza be a javaslat a létminimumot, a melyektől ugy is nagyon kevés jövedelmet remélhetett az állam, a melyeknél csaknem lehetetlen behajtani az előirányzott és rájuk kivetett adót. Inkább nyereség az államra nézve ennek a létminimumnak behozatala, mert legalább nem kell ezeket az adózókat nyilvántartani, nem kell velük szemben végrehajtást és más behajtási lépéseket tenni és igy a pénzügyi igazgatás előnyére szolgál az, hogy ha ezeknél a kategóriáknál a létminimum behozatik. Ezzel szemben azonban azt mondom, hogy az általános jövedelmi adónál behozott progresszivitás abszolúte nem képes ellensúlyozni azt a túlnyomó terhet, a mely a kisbirtokosokat sújtja, nem képes továbbá ellensúlyozni azt az aránytalanságot, a melyet a fogyasztási adóknak túlnyomó volta előidéz, s igy véleményem szerint ez az adóreform abszolúte nem közelíti meg az igazságos és arányos megadóztatást. Ily körülmények közt nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a reformot elfogadjam. Nem vagyok abban a helyzetben, mert kétségtelennek találom a városi lakosság panaszolt sérelmét, melyet ez a reform tulnyomólag terhel. Azt hiszem, hogy a mikor az ipart és kereskedést szubvencziókkal akarjuk előmozdítani, akkor helytelen oly adópolitikát folytatni, a melynek alkalmazása nem jelent egyebet, mint az osztrák iparnak és kereskedésnek adott szubvencziót, és minél nehezebbé és lehetetlenebbé teszszük a versenyt, annál inkább fog a mi iparunk és kereskedésünk összeroskadni. Ily körülmények közt, a mint mondtam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Várady Imre! (Nincs itt!) Elnök: Tovább! Hammersberg László jegyzi: Rojc Milán! Rojc Milán (horvátul beszél). Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Szabó István! Szabó István: T. ház ! Az idő előrehaladott-