Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

403. országos ülés i9> Ugy van! a haloldalon.) Hát, engedelmet kérek, a több joghoz tessék akkor a több kötelességet is szívesen látni; noblesse obiige ! (Ugy van ! balfelől.) De társadalmilag és politikailag több jogot követelni, ellenben az eddigi privilégiumokhoz — mert azok voltak — szivósan és elkeseredetten ragaszkodni, ez, t. ház, inkompatibilis! (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ha mi agráriusok elismertük, hogy aránytalanul kis adót fizetett a nagybirtok Magyarországon, akkor tessék önöknek elismerni azt, hogy még aránytalanabbul kis adót fizetnek a kommereziális körök. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Valóban szinte komikus, t. ház, hogy a mikor Sándor Pál kicsinek találta azt, hogy a kiigazitandó kataszter után a magyar gazda 20% adót fizessen, a milyen óriási kulcs sehol a világon nincs, ugyanakkor keservesen feljajdul egész táborával együtt, hogy 5% adót kell — horrendum dictu — a szabad kereset után fizetni. Az az argumentáczió, a melylyel ő feljajdulását indokolja, igazán furcsa. Azt mondja ő, hogy azért borzasztó nagy ez az 5%, mert hiszen eddig ugyan papiroson 10% volt az adókulcs, de tényleg 3%-ot is alig fizettek. Hát, t. Sándor Pál ur, én most szembe állitom magával azt a Kovács Gy. Márton nevű békésmegyei parasztgazdát, a kit olyan szívesen emlegetett a beszédében. Fáradságot veszek magamnak és leutazom Békéscsabára és megkérdezem azt a Kovács Gy. Mártont, a ki Sándor Pál kimutatása szerint az ő 14 holdja után évenként 266 korona adót fizet, hogy vájjon nem ép olyan égbekiáltó igazságtalanság-e az, hogy eddig még 3% adót se fizettek azok a nagyjövedelmű városi urak, mint a milyen tényleges igazságtalanság az, hogy a szomszédos uradalom olyan alacsony kataszterrel bir ? Meg vagyok győződve arról, hogy Sándor Pállal, az ő legújabb patrónusaval szemben Kovács Gy. Márton ki fogja jelenteni: »Édes uram, az egyik eb, a másik kutya«. (Derültség.) Sándor Pál: Ez igaz ! Baross János: Sándor Pál ur beszédében, a melyben ő, mondom, egészen vörös szoczialisztikus színeket használ, konstatálnunk kell, hogy az ő szocziális érzéke olyan, mint a féloldali gutaütés. Nagyon eleven a keze-lába a nagybirtokkal szemben, de a másik oldalra, a Wertheimszekrények felé a keze is, meg a lába is meg van bénulva. (Élénk derültség.) Nem akarok rekriminálni, nem akarom használni azokat a megbélyegző kifejezéseket, melyeket a kataszteri osztályozás kérdésében Sándor Pál harczba vitt itt a parlamentben a magyar történelmi gazdatársadalom ellen, mert én nem tartom helyes politikának, hogy a népképviselők osztálygyűlöktet hirdessenek itt az ország szine előtt. (Helyeslés.) Azt azonban igenis megköveteljük, hogyha mi az igazságosság és a méltányosság alapján elismerjük, hogy a földadó kérdésében voltak aránytalanságok, akkor ismerjék el a túloldalon azt is, hogy az egész agrár társadalommal szemben a merkantil társadalom eddig az arányosság és igazság rovására január 25-én, hétfőn. 157 élvezett előnyöket. (Igaz! ügy van !) Ebben az országban tehát az agrár társadalmi osztály kedvezményezéséről szemben a városi társadalmi osztálylyal nem lehet beszélni, sőt ellenkezőleg, tény az, hogy a kommereziális rétegek aránytalanul kisebb adót viseltek Magyarországon, mint a hogy azt a jog, igazság és törvény megkövetelné. (Igaz ! Ugy van!) S hogy ez a törvényjavaslat a mai igazságtalanságokat igyekszik megszüntetni, annak legjobb bizonyítéka épen az a keserves feljajdulás, a mely az ellentábor részéről hónapok óta tölti be az országot. Visszatérek beszédem kiinduló pontjára. Kifejtettem, hogy a javaslat igyekszik megszüntetni az aránytalanságot a kis- és a nagybirtok között, igyekszik megszüntetni, ha nem is teljes mérvben, az aránytalanságot az agrárius és a merkantilis körök között, és nagy örömmel kell elismernünk,, hogy egy modern javaslatnak harmadik követelményét, a szocziális szempontokat is figyelembe veszi, a létminimum és progresszivitás beállításával. Már felhívtam a ház figyelmét arra, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam szocziális érzéke féloldali szélhüdésben szenved. A mikor elolvastam beszédét, azt láttam, hogy a létminimum és a progresszivitás kérdését alig emiitette beszédében, méltatni pedig általában nem méltatta. Már pedig mindkét fontos princzipium a magyar viszonyoknak megfelelően, határozottan jól és szépen van beállítva ebbe a javaslatba. A mi a létminimum adómentességét illeti, szó sincs róla, hogy a 800 korona kisebb, mint a jaorosz vagy osztrák 900 márkás, illetőleg 1200 koronás létminimum ; de hát szegény ember vizzel főz. (Igaz! Ugy van I) Magyarország szegény ország : örüljünk, hogy ez is sikerült és hogy a szocziális haladás utján ezt a lépést megtehettük. (Helyeslés.) Idéznem kell e tekintetben LeroyBeaulieu-nek, a legnagyobb franczia finánczkapaczitásnak, azt a mondását, hogy nem birunk a felső társadalmi rétegek vállaira annyi terhet rárakni, mint a mennyit le szeretnénk venni a legalsóbb rétegekről, Minden esetre azonban a javaslatnak ez a része igy is óriási haladást jelent. (Helyeslés.) A progresszivitást, a mely szintén a magyar viszonyoknak megfelelő mértékben van a javaslatba beállítva, leginkább azzal lehet indokolni, hogy az adó a gazdag embertől leginkább csak élve-. zeti czikkeinek és módjainak egy részét veszi el, míg a szegény embertől elveszi létfentartási eszközeinek egy részét és igy igazságos, helyes, emberséges és modern dolog a progresszivitásnak az a beállítása, a melylyel a jövedelmi adónál a törvényjavaslatban találkozunk. Itt ismét vissza kell térnem Sándor Pálnak arra a tendencziájára, hogy szembe állítja a falut a várossal. Hát, engedelmet kérek, ebben a javaslatban van-e kivétel, hogy csak a falusi szegény embernek van létminimuma, hogy csak azon könnyít a progresszivitás \ A városi szegény embernek ez nem válik-e javára ? Sőt sokkal jobban. A falusi lakosságra nézve készi-