Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

158 403, országos ülés 1909 január 25-én, hétfőn. tettem egy kimutatást; ha összehasonlítjuk a földbirtokot jelenleg és az adóreform keresztülvitele után terhelő földadó és jövedelmi adók összegét, akkor azt találjuk, hogy 10 K kataszterjövedelem után a könnyebbedés 79%, 20 K jövedelem után 68%, 50 K jövedelem után 56%, 100 K után 49%, 1000 K után 31%, 5000 K után már csak 15% és igy feljebb teljesen eltűnik a könnyebbedés. Pláne a kataszter revíziója következtében a nagybirtok terhe nagyobb lesz, a kisbirtoké meg aránylag is kisebb. A szocziális szempontok tehát a progresszív jövedelmi adóknál a magyar viszonyoknak megfelelőleg igen méltányosan és a lehetőség szerint figyelembe vétettek. Feltűnik nekem azonban, hogy Sándor Pálnak, a szabadelvűség, a radikalizmus apostolának nincsen egy elismerő szava ezen szocziális haladással szemben. De tovább megyek és kérdezem, hogy a merkantilisták szövetséges balszárnya, a világ leghangosabb szoczialista tábora, a magyar szoczialistáh hol vannak % Hiszen kardinális szocziális programmpont a jxrogressziv adó. Hol van hát egy elismerő hang, a mely lojálisán elismerné, hogy ez a »reakczionárius kutya osztályparlament« — idézek szószerint a »Népszavá»-ból — (Derültség.) a szocziális haladásban a legnagyobb lépést tette előre ? Ha figyelembe veszem ezt, hogy az 1901—2. években a konzervatív Poroszországban behozták a progresszív adót, ha figyelembe veszem, hogy Francziaországban, a melynek parlamentje radikáüs, szoczialista, progresszivista, még ma is kínlódnak a progresszivitás elvének valahogyan való beillesztésével, megtalálom az összefüggést a között, hogy a franczia társadalomban miért vannak uralmon ma a fölforgató elemek és hogy miért nem tudnak Poroszországban és Németországban, a hol pedig olyan mesésen jól szervezettt a német szoczialista tábor, még sem diadalra jutni ? Azért, mert igy Németországban és ezután majd Magyarországon is a nép széles rétegei látják azt, hogy az úgynevezett polgári parlamentben, az osztályparlamentben is van érzék a nép széles rétegeinek szocziális érdekei iránt. (Igaz! ügy van!) S ha haragszanak a magyar ó-szabadelvűek, magyar szoczialisták, ha nem tetszik nekik ez a törvényjavaslat, ha legalább is duzzogva félreállanak ezen határozottan szocziális érzékű törvényjavaslattal szemben, ennek az oka az, hogy dühösek azért, hogy egy éles agitatórius fegyver megint kiesik a kezükből. (Elénk helyeslés.) Nem akarom a t. ház türelmét tovább fárasztani, (Halljuk ! Hall/juh !) de a mikor megcsináljuk a törvényjavaslat bilanczát igazságosan, el kell ismerni, hogy a magyar viszonyoknak teljes ismerete jellemzi ezen javaslatot és egyúttal nagy szocziális érzék is. Mindazok a szempontok, a melyek számbavétele ugy a specziális magyar viszonyok, mint az általános szocziális fejlődés tekintetében egy modern magyar adótörvényben kívánatosak, nagy általánosságban ebben a törvényjavaslatban feltalálhatók, A mennyiben majd a részletekben módosítás szükséges, a mint eddig sem zárkózott el, azt hiszem, hogy ezután sem fog elzárkózni a minister ur a méltányosság elől, tehát mikor mindazon nagy szempontokat, a melyeket mi egy lehető jó magyar adótörvényjavaslattól megkívánunk, ebben a javaslatban megtaláljuk, akkor én ezt az egész javaslatot az érdekelt társadalmi osztályok, különösen a délvidéki német parasztság nevében is őszinte örömmel és köszönettel fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Surmin György! Surmin György (horvátul beszél). Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Következik ? Hammersberg László jegyző: Issekutz Győző ! (Nincs itt!) Szmrecsányi György jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. ház! Az adóreform megszavazása nem képezhet pártkérdést, és igy, a mennyiben az előttünk levő törvényjavaslat az arányos és igazságos megadóztatást biztosítaná, én a magam részéről, és azt hiszem, elvtársaim is, elfogadnók ezen törvényjavaslatot. Azonban ép azért ellenezzük, mert nem látjuk biztosítva az arányos és igazságos megadóztatást a jövőben sem. Hogy egy rövid reflexiót tegyek Baross János t. képviselőtársamnakbeszédére, a melyben Sándor Pál képviselő úrral polemizálva, azt mondotta, hogy azok, kik a társadalmi és politikai vezetést magukhoz akarják ragadni, vállaljanak a kötelezettségekből is nagyobb részt, mert hiszen richesse obiige : hát a ki a történelmet, s az adótörvényeket ismeri, az egyet konczedálni fog nekem, azt t. i., hogy minél több politikai hatalma van egy társadalmi osztálynak, kategóriának, annál kevesebb terhet visel. A politikai hatalom birtoka és a teherviselés mérve épen forditott arányban állanak egymással. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy mikor a politikai hatalom kizárólag a nemesi osztály kezében volt, ez az osztály ezt a politikai hatalmat arra használta fel, hogy magának adómentességet biztosítson, s minden állami terhet azokra hárítson át, a kik a politikai jogokból ki voltak zárva. És itt megállapíthatjuk azt is, hogy mentül hatalmasabb volt egy társadalmi osztály, mentül több politikai befolyása volt egy kategóriának, akár a földbirtokhoz, akár az ipar- és kereskedelemhez tartozott, annál kevesebb terhet viselt. Kétségtelen, hogy a legnagyobb aránytalanságok a teherviselés tekintetében a földbirtoknál mutatkoznak, és pedig a kisbirtok hátrányára és a nagybirtok előnyére. Minthogy ez kétségtelen, igazság, a legkevesebb, a mit. elvárhattunk volna ettől az adó-