Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

156 403. országos ülés 1909 január 25-én, hétfőn. Sándor Pál: Az legalább tud szisszenni! (Zaj. 'Elnök csenget.) Baross János: Azt a lojalitást, a melyet tapasztalunk a nagybirtokosságnál ebben a kérdésben, a túloldalról, a melyet Sándor Pál képvisel, a kommercziális körök részéről egyáltalán nem tapasztalhatjuk. Sőt szemben állunk egy olyan féktelen agitáczióval, egy olyan osztálygyűlölettel, a milyent még eddig közgazdasági kérdésekben igazán alig tapasztaltunk Magyarországon. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ismétlem, klasszikus példa erre épen Sándor Pálnak a beszéde. Ennek a beszédnek két dologban kulminál az eszmemenete. Az egyik az, hogy a föld már ma is aránytalanul kevesebb adót visel, mint a többi kereseti ágak, és hogy a kereseti adók az utóbbi időkben — szó szerint mondom — mennyire növekedtek, s hogy mennyire növekedtek a részvénytársulati adók is, vagyis, hogy a városi osztályok mily fokozott mértékben járulnak hozzá az állami háztartás terhéhez. Nézzük azonban szembe ezzel az állítással. Ama hires fővárosi adógyűlésen egy pár nagyon naiv felszólalás történt. A nevére már nem emlékszem annak az urnak, a ki például azt mondta, hogy Magyarország több milliárdos budgetjéhez az egész magyar földmivelés csak 67 millióval járul hozzá. (Zaj a baloldalon.) És Sándor Pál is azt mondta, hogy a lakosság 17 százalékát kitevő városi osztályok majdnem annyi adót fizetnek, mint az ország lakosainak 67 százalékát kitevő földmivelők. (Zaj.) Engedelmet kérek, az embernek szinte megáll az esze. Sándor Pál: Azt elhiszem. Hódy Gyula: Sándor Pál esze állott akkor meg ! Baross János: Itt van a pénzügyministerium 1909. évi budgetje. A pénzügyministerium költségvetésében az egész budgetből körülbelül egy milliárd bevétel szerepel. Tény az, hogyha a kereseti adó 47 millióját, a részvénytársulati adó 9 millióját és a tőkekamatadó 13 millióját összeadjuk, kijön 69 millió, tehát czirka annyi, mint a földadó. De ez egy hamis, felületes statisztika, mert. . . (Polónyi Géza közbeszól.) No igen, de nagyjában igy argumentáltak. Sándor Pál: Hány kereskedő fizet földadót ! Baross János : Ismétlem, ez a statisztika felületes, mert például a vasúti adó 30 milliós tételének legalább három negyedrésze nem a földmivelőket terheli-e, egy ilyen par excellence földmivelő országban ? (Ugy van f-a baloldalon.) Fegyveradó, hadmentességi adó, körülbelül 5 millió. Hiszen ezt nagyrészt a parasztság viseli., hiszen a népességnek 67 százaléka földmivelő. Hát az általános jövedelmi adó 37 milliója ? Az is leginkább a népesség szerint oszlik meg. 246 millió a fogyasztási és italadó ; 144 millió a dohányjövedék ; 34 millió a sójövedék. Vájjon túlnyomó részben nem a 67 százalék földmivelőt terheli-e ez akkor, a mikor a parasztember egy korty bort iszik, vagy a felesége sót kever az ételébe 1 (Igaz !• Ugy van!) Hát a 70 milliós jogilletéket nem a földnek kell-e kiizzadnia egy olyan országban, a hol minden darabka föld eladása után 4'3 százalék átírási illetéket, bélyeggel és költségekkel együtt majdnem 5 százalékot kell fizetni ? (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon : Még többet I) Azután a hagyatéki terhet ki viseli egy olyan, országban, a hol a vagyon legnagyobbrészt földben van ? Tehát, engedelmet kérek, meg lehet állapítani, hogy a statisztika türelmes tudomány, majdnem olyan, mint a hogy pesti mondás szerint a szódaviz a legjobb ital a világon, mert azt meg is lehet inni, ott is lehet hagyni ! Lehet igy is, lehet ugy is játszani vele. (Derültség.) Ezt a statisztikát azonban, a mit a merkantihsták ilyen formában elénk állitanak, igazán nem lehet meginni. Hasonló igazsággal bánt el Sándor Pál a kereseti adó kérdésével is. Pedig a dolog épen ellenkezőleg áll. A mi a kereseti adót illeti, itt igazán rá kell térnem Sándor Pál politikai jóhiszeműségére is ; mert hiszen tudjuk, hogy sem a földadót, séma kereseti adót a j avaslatban eredetilegne m kontingentálták és hogy a mint az agráriusok kérésére és kívánságára a pénzügyminister ur kontingentálta a földadót, ép ugy kontingentálta legutóbbi nyilatkozatai szerint a kereseti adót is. Tehát ebben a kérdésben szembeállitani a teljesen egy mértéket élvező földmivelő osztályokkal a városi osztályokat, ez lehet kortespolitika, távolabbi politikai czélok szolgálatában, de igazság méltányosság és jíolitikai jóhiszeműség semmi esetre sem lehet, (ügy van! baljelől.) A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy azalatt, mig a földbirtokos osztálynak egy nagy része teljesen elpusztult, vagyonban, befolyásban és hatalomban gyarajTOdtak-e a városi osztályok, erre azt hiszem, hogy mindenki, a kinek megvan a két szeme, csak igennel felelhet. (Ugy van! baljelől.) Ha összehasonlítjuk pl. a pénzintézeteket; ha nézzük tartaléktőkéiknek tiz év alatti gyarapodását ; ha végignézünk emelkedő városainkon és jmsztuló földbirtokosainkon, akkor igenis elmondhatjuk, hogy az utolsó ötven év alatt a vagyon és a pénz a faluból kiköltözött, azonban a C. lapokra ráköltözött négy milliárdnyi adósság és a vagyon és a pénz a városokban halmozódott össze. (Igaz ! Ugy van! baljelől.) Távol áll tőlem, hogy olyan politikát csináljak, a minőt Sándor Pál csinált ellenkező irányban, hogy harezba vigyem egymás ellen a várost és a falut, de azzal a támadással szemben, a melyet ellenünk Sándor Pál múltkori beszédében indított, ezekre a tényekre kénytelen vagyok a ház figyelmét felhívni. (Helyeslés a baloldalon.) Egy egészen uj felsőbb társadalmi osztály és réteg támadt Magyarországon, a mely sokszor már túlmenő önérzettel a maga részére követeli a társadalmi és politikai vezetés jogát. (Igaz!