Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

W3. országos ülés 1909 január 25-én, hétfőn. 155 rozottan a nemzet érdekei ellen van. El kell azonban ismernie Sándor Pálnak, hogy erre a körülményre elsősorban mi agráriusok hivtuk fel a magyar közélet figyelmét, akkor, mikor tiz évvel ezelőtt mi agráriusok benn voltunk rövid időre a szabadelvű pártban és a mikor mi a parlamentben, gazdagyűléseken, sajtóban, mindenütt hangoztattuk ezt és követeltünk egy öntudatos, a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő birtokpolitikát. (Igaz ! ügy van I) Hogy a kelyes birtokpolitikát még az adózásba is mennyire bele lehet vinni, annak igazolására örömmel mutatok rá az uj jövedelmi adójavaslat 23. §-ára, mely szerint kétszeresen számitandó azoknak az ingatlan-tulajdonosoknak föld- vagy házbirtokból eredő jövedelmei, kiknek az ország területén állandó lakhelyük nincs és kik az ország területén legalább négy hónapot nem töltenek. Erős fegyver ez a külföldiek mindinkább gyarapodó birtokszerzése ellen, egyúttal orvosszere az abszentizmusnak is, eszköz arra, hogy Magyarország birtokosai — hála Isten ma már mind kevesebb mértékben áll fenn az abszentizmus — itt költsék el jövedelmüket és lakjanak azon faluban, melyhez őket százados kötelékek fűzik. Polónyi Géza : Ezt nem a jövedelmi adónál kell kimondani, hanem a földadónál ! (Zaj.) Baross János: Beszédemet azzal kezdtem, hogy ez a javaslat sok tekintetben folytatása Kossuth Lajos adópolitikájának. Érdekes, hogy Kossuth Lajos egyik kedvencz pénzügyi elve volt az abszentesek adójának ilyen emelése, pláne háromszorosára is : tehát ez a szakasz feltétlenül egy Kossuth Lajos-féle elv és egy 48-as alapkő ezen javaslatban. (Helyeslés bal/elől.) Megjegyzem, hogy a modern államok közül ezen elvet eddig csak Románia valósitotta meg az 1868 : XXXI. törvényczikkben. Polónyi Géza : Oroszország is ! Baross János; Ezen szakasza tehát az adójavaslatnak határozottan nekünk, függetlenségi agráriusoknak, a győzelmünk. Figyelmeztetem továbbá Sándor Pált, a ki nagyon hangoztatta a hitbizományok kérdését, hogy épen mi, a magyar agráriusok, hangoztattuk szóval és Írásban azt, hogy a hitbizományok mai konstrukcziója és eloszlása nem megfelelő. Módja lesz majd Sándor Pál urnak hallani az uj porosz javaslatról, melyet másfél év előtt nyújtottak be, hogy az abban lefektetett alapelvek egy része a magyar hitbizományok reformjánál is hasznosítható lesz. Mi agráriusok fejtettük ki először,hogy hitbizomány és latifundium nem egy és ugyanazon fogalom. A latifundium egy túlságosan egészségtelenül nagy birtok, hitbizomány pedig egy konzervatív jogi és közgazdasági eszköz, a mely ott, a hol arra szükség van, magyar nemzeti szempontból egy birtokososztály fenmaradását biztosithatja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mi agráriusok mondtuk azt elsősorban, hogy nem latifundiumokat kell lekötni, hitbizományoknak, hanem a nemzetiségi vidéken veszélyeztetett középbirtokokat kell hitbizományilag biztosítani. Mi mondtuk azt, hogy a hitbizomány, a mely ma a magyarságnak és délvidéki németségnek a sikföldön való eltérj eszkedését sok helyen akadályozza, lehetőleg kicserélendő nemzetiségi vidékeken fekvő erdőbirtokokra. Mi mondtuk azt, hogy szükség van Magyarországon czéltudatos magyar nemzeti telepítési és birtokpolitikára. Azonban, ha uj parasztot akarunk csinálni állami erővel, akkor egyúttal olyan institucziókat is kell életbeléptetni, a melyek mellett nemcsak az uj paraszt, hanem a bukófélben lévő régi paraszt is meg tudjon élni. (Helyeslés a baloldalon.) Nekünk nem azért kell földosztás, hogy szabad forgalmú legyen a föld, mi azért akarunk birtok- és telepítési politikát, hogy ez a föld, a melyet a parasztnak a kezébe adunk, ott meg is maradjon! (Elénk helyeslés a baloldalon.) Bennünket agráriusokat tehát nem kell leczkéztetni, hogy hogyan kell a magyar parasztság érdekeit megvédeni. Mi agráriusok 15 esztendőn keresztül mindenütt azt hangoztattuk, hogy Magyarországot megmenteni, fentartani, annyi ellenségével szemben megvédeni nem tudja más politika, mint csak az a politika, a mely Magyarországon erős, nagy parasztosztályt fog teremteni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És meg vagyok győződve, hogy ha most ezzel az adóreformmal, a kataszterrevizióval, egy minél előbb benyújtandó birtokpolitikai javaslattal azt a szálkát, a mely benne van a parasztság lelkében és a melyet rosszakaratú kezek igyekeznek minél mélyebben beleverni, kihúzzuk a parasztság lelkéből, akkor helyreáll az összhang a gazdatársadalom különböző rétegei között és egyesülten annál fokozottabb erővel fogunk tudni küzdeni az általános és közös agrárérdekekért! (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez az agrárpolitika demokratizálódása és érdekes jelenség, hogy az agrárpolitika demokratizálása mennyire hódit még azokban a körökben is, a melyek az adójavaslathan határozottan érdekük sérelmét vélhetnék felfedezni, a nagybirtokosok körében, hogy a mikor ez a kataszterrevizió majdnem teljes súlyával a nagybirtokra nehezedik, még egyetlenegy felszólalást sem hallottunk és egyetlenegy tiltakozást sem a nagybirtokosok részéről. (Helyeslés a baloldalon.) Az a lojalitás a nagybirtok részéről, a melyet tapasztalunk ennél a javaslatnál a kisbirtokkal szemben, emlékeztet engem a 48-iki nagy eseményekre, a mikor a történelmi nemesség önként lemondott jogairól a jobbágyság javára. (Igaz! ügy van! a baloldalon. Ellenmondás a nemzetiségieknél. Felkiáltások : Önként ? !) Az oláhok már akkor is csak a kész teli tálhoz jöttek és agyonverték azt a nemességet, a mely jót tett velük. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Lukács László: Nem igaz! (Zaj a nemzetiségieknél.) Hódy Gyula; Most pedig a Lipótváros felszisszen! ;-•"-20*