Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

154 lü3. országos ülés 1909 január 25-~én, hétfon. De elfogadom, velem lehet egyezkedni, Sándor Pál képviselő ur, elfogadom, hogy 300 perczenttel emelkedett Magyarországon a földbirtok forgalmi értéke. Feltéve, de meg nem engedve, hogy e tételt nyugodtan be lehet állítani a bilánczba, még akkor is hamis e mérleg, mert a t. képviselő ur a »tártozik« rovatot elfelejtette beszédébe beállítani, elfelejtette megmondani, hogy az utolsó félszázad alatt mennyire növekedett Magyarország földjének terhe. Erre nézve nem hivatkozom egy elfogult agráriusra, de egy nagyon tárgyilagos emberre, Fellner Frigyesre, az Agrárbank aligazgatójára, egyetemi magántanárra, a ki az uj földtehermentesités kérdéséről irt brosürjében kimutatja, hogy 1858-ban, az abszolút kormány által létesített összeirások szerint, a magyar korona országaiban ingatlan vagyonra, tehát földre és házra összesen 120 millió forint volt jelzálogilag bekebelezve ; ebből 20 millió frt. a városi házakra leüthető, marad tehát összesen 200 millió korona a magyar földbirtokra. Ugyanez a Fellner három oldallal később kimutatja, hogy a mig 1858-ban 200 millió korona volt a magyar föld terhe, a legújabb statisztika szerint több mint 4111 millióra, több mint i milliárdra, tehát huszonnégyszeresére emelkedett a magyar föld terhe. Az értéke, elfogadom, háromszorosára emelkedett, a terhe húszon egyszeresére. Sándor Pál: 15 milliárd az értéke; ott benne áll. Polónyi Géza : De a kamatot nem a földbirtokos teszi zsebre. Baross János: Tehát a mikor a magyar föld terhei huszonegyszeresre emelkedtek, azt mondani, hogy a magyar földmivelő társadalmi osztályok alacsonyan vannak megadóztatva, hogy többet elbírnának : ez beleütközik a való tényékbe és az igazságba. Ennek az óriási eladósodásnak meg is van a hatása. A magyar középosztály teljesen tönkre ment, alig egy negyedrésze áll, az is csak inog, küzködik. Azután a parasztság birtokai — Sándor Pál a múltkor hivatkozott rá — pulverizálódtak. Szegényebb parasztságunk kivándorol Amerikába és jobbmódu parasztságunk családi és vagyoni érdekeit — sajnos — az egy gyerek-rendszerrel kívánja megoltalmazni és megvédeni. Sándor Pál: És a kötött birtok ? (Zaj.) Baross János: Majd rájövök! Laehne Hugó: És az üzletemberek birtokai ? Baross János : Az utóbbi harmincz esztendő szerencsétlen közgazdasági politikáját a hitbizományok segélyével csakis körülbelül száz mágnáscsaládunknak sikerült ugy ahogy átélni. Az a nagybirtok is, a mely nem volt hitbizományilag védve, vagy megterhelődött, eladósodott, vagy pedig gazdát cserélt. T. ház ! Sándor Pál jónak lájta, hogy nemcsak az adóreform kérdésében, hanem a birtokpolitikai kérdésekben is élesen szembeállítsa egymással a kis- és nagybirtokot. Elébünk tár egy statisztikát", hogy Magyarországon az állami, községi és egyéb holtkézi birtokok száma mennyire megnövekedett. Belemegyek ebbe is. A községi és állami birtokok számánál nem szabad holdakkal dobálózni, mert legnagyobbrészt erdőket vásárolt ott az állam, a hol a magyar államnak vitális érdekei megkövetelték, — és azt el kell ismerni, hogy eddig, sajnos, nagyon gyenge erővel — a magyar állam ereje szembe kellett, hogy szálljon a nemzetiségi politikusok czéltudatos és előrelátó magyarellenes nemzetiségi birtok-politikájával, (ügy van! balfelöl. Zaj a közéfen.) Suciu János: Bár igaza lenne! Baross János: Sajnos, nagyon igazam van. Lukács László: A nemzetiségeket pauperizálni kell! Ugyebár ? Sándor Pál : Ez népszerű ! Baross János: Azt állítani általában, hogy Magyarországon az utolsó években a latifundiumok száma gyarapodott, nem is lehet, mert ez nem történt meg. De ha bizonyos vidékeken meg is történt, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy kisbirtokot, parasztbirtokot felszívni a hitbizományoknak nincs is igen módjában, mert hiszen a hitbizományok egy kötött valami, a mihez hozzávenni nagy jogi nehézségekbe ütközik és nincs is érdekében annak a nagy uradalomnak, hogy még öt holdat hozzávegyen. Azonban ha történtek latifundiális alakulások Magyarországon, ezek olyan alakulások, a milyenekre ráillik a római Plinius mondása, hogy : latifundia perdidere Italiam. Sándor Pál: Ugy van! Baross János : Majd mindjárt nem fog nekem igazat adni. Sándor Pál: Lásd Bernát István: »Római latifundiumok«. Baross János: Igen és azonkívül lásd Mommsen német nagy történetírót. Ugyanis Mommsen, a nagy német történetíró kimutatta, hogy a római birodalom bukásának egyik legfőbb oka az volt, hogy a birodalom fővárosába a világ minden részéről összesereglett tőzséreknek a kedvéért merkantilista, szabad kereskedelmi irányra tért át a római köztársaság és főleg a császárság, és KisAzsia és Egyiptom gabonájának konkurrencziájával tönkretette Itália szabad parasztságát. Sándor Pál: Ezt Bernát mondja, de nem Mommsen! (Zaf.) Baross János: Pedig ezek a birodalom legerősebb oszlopai voltak; a szabad kereskedelmi iskola hatása alatt azonban elpusztultak, elmentek proletárokká, kik panem et circenses-t követeltek és mindenre kaphatókká váltak. Ha tehát Magyarországon az utolsó harmincz esztendőben történtek ilyen egészségtelen birtokalakulások, ez épen a szabad kereskedelmi iskolának a diadala. Nagy Emil." Az uzsoráé ! Baross János: Elismerem, hogy Magyarország birtokeloszlása nem ideális, sőt rossz, hatá-