Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

íÚ3. országos ülés Ítí09 január 25-én, hétfőn. 153 ból, emberi munkából, a melyet az évtizedek előtt még rossz földbe időközben belefektettek. Sándor Pál : Miért nem csinálnak uj katasztert ? Laehne Hugó: Csinálunk. Baross János: Ezek a meliorácziók megint legnagyobbrészt a nagybirtokokon következtek be, tehát ha a javításokat, a melioráczióból előálló aránytalanságok megszüntetését az osztályozás kiigazitásánál keresztülviszszük, kérdem én, hogy kinek a terhei fognak nagyobbodni, kit fog ez megint legelsősorban sújtani ? Sándor Pál: A kisbirtokosokat! Baross János: Legnagyobb részben, már a logika szerint is, igazán csak a nagybirtokot. Sándor Pál: A logika szerint igen. (Zaj.) Baross János: Tehát valóban gondolkozóba esem ez után, hogy hogyan teheti meg Sándor Pál t. képviselőtársam azt az igazán rágalomszámba menő nyilatkozatát, a melyet beszédében — ezt szószerint fel kell olvasnom — a következőkép mondott (olvassa) : »A pénzügyminister urnak ennél a törvényjavaslatnál arra kellett nézni, hogy milyen a háznak a hangulata, milyen a pártoknak összetétele, eleve számolnia kellett azzal, hogy ez az adójavaslat milyen ház által fog elfogadtatni vagy el nem fogadtatni . . .« Sándor Pál: ügy van! Baross János (olvassa) : ». . . számolnia kellett azzal, hogy ha idehoz olyan javaslatot, a mely a kisbirtokosságot mentesiti az adóktól, a nagybirtokosságot pedig megadóztatja, akkor sem az alsóház mai összealkotásában, sem a felsőház neki ezt az adój avaslatot meg nem szavazza«. Sándor Pál: ügy is van ! Baross János : Engedelmet kérek, ez határozott rágalom a parlament mai többsége ellen. (Igaz ! ügy van /) Sándor Pál: Élénk helyeslés ! Baross János : És hogy mennyire alaptalan, azt már az eddigiekben is kimutattam. De van az adójavaslatban egy intézmény, a melyet Sándor Pál, a kisbirtokosok legnagyobb patrónusa, nagyon élesen támadott meg, és ez a földadónak kontingentálása 74 millió koronában. Már pedig mondhatom, hogy a földadó kontingentásála a legerősebb garanczia arra nézve, hogy a nagybirtok, a mely eddig aránytalan adókedvezményben részesült, tényleg súlyosabb adó alá essék, viszont a kisbirtokosok mentesüljenek az aránytalan adóktól. Ugyebár, emlékeznek t. képviselőtársaim a Torricelli-féle csövekre a fizikában; engedelmet kérek, ha meg van egy határozott maximum állapitva, hogy 74 millió koronánál többet nem vehet be az állam földadóból, és a nagybirtok a kataszterrevizió következtében sokkal többet fog ebből a teherből magára vállalni, akkor a parasztság terhe megkönnyebbül. Sándor Pái : Ez bizonyitás ! KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. Baross János: A logika és mathematika nem tűr ellentmondást. Sőt t. legújabb patrónusa a kisbirtokosságnak, mondhatom önnek, hogy épen ezen kontingentálása a földbirtok adójának az egyedüli biztos garanczia arra nézve, s azért kérte az értelmes sváb parasztság az ő memorandumában épen ezt, hogy rosszabb pénzügyi helyzet és kevésbbé lelkiismeretes gazdálkodás idején be ne következhessek az, hogy a nagybirtokot nagyobb adóval sújtjuk ugyan, de a kisbirtokosé megmarad, a mekkora volt. Ez a kontingentálás mellett lehetetlen, mert ha a nagybirtok a kontingensből többet vállal, logicze a kisbirtokra kevesebb marad. (Ugy van !) Én tehát a földadó e kontingentálását a kisbirtokos és érdeke szempontjából kénytelen vagyok Sándor Pállal szemben a legmelegebben üdvözölni, de épen azon tény miatt, hogy a kisbirtokosok érdekei ezen j óformán egyedüli és legnagyobb garancziáját Sándor Pál ellenezte, kénytelen vagyok kétségbevonni az ő hivatottságát arra, hogy e házban velünk agráriusokkal szemben mint a kisbirtokosok érdekeinek képviselője szerepeljen. (Igaz ! ügy van !) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Mondhatom, hogy a talán politikai kortesczélokból tett e nyilatkozatával merev ellentétben áll a földadó-kontingens megtámadása. Tőle* mint az OMKE elnökétől nem veszem rossz néven ; végre is ő a földadó kontingentálását megtámadta azért, mert be akarta bizonyítani, hogy a föld — tehát nem téve különbséget kis- és nagybirtok közt, az egész magyar agrikultura — aránytalanul kicsi terhet visel. Be akarta bizonyítani ezt azért, hogy a merkantilista körök eddig élvezett privilégiuma meg ne támadtassék. (Igaz ! ügy van !) Erre ki kell térnem. Azt állítja Sándor Pál, hogy a 74 millió korona földadó-kontingens túlságosan alacsony, mert a földbirtok forgalmi értéke az utolsó évtizedekben, általa kimutatott számok szerint, óriásilag növekedett. Konczedálom, hogy ez igaz. Növekedett a föld forgalmi értéke, de kérdem, a nemzetgazdaság és praxis szerint is mindig bizonyitéka-e a népesség jólétének a földnek magas ára ? (Helyeslés.) Sőt, engedelmet kérek, kimutatta a nemzetgazdaságtan, hogy a forgalmi érték és a hozadéki érték a járadékelmélet szerint nem födi egymást. Különösen áll ez Magyarországra nézve, a hol az utolsó években a nagy amerikai kivándorlások következtében visszaszármazó pénzek, az utolsó évtizedben megkönnyített jelzálogi kölcsönök, a nép földéhségének hatása birtokeldarabolásokban nyilatkozott meg, a mely felcsigázta az árakat, (ügy van !) és azt nagyon jól tudjuk, hogy ezek a forgalmi árak a hozadékértékkel sohasem álltak arányban. A földbirtok forgalmi értékének emelkedése tehát egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy a földmivelőknek jobb sorsuk és jobb dolguk volna Magyarországon. (Igaz ! ügy van I) 20