Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-403
150 403. országos ülés 1909 január 25-én, hétfőn. tóztatnak e javaslathoz hozzájárulni ? (Igen fJTía, igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Felkérem Hammersberg László jegyző urat, sziveskedjék az időközben beérkezett kérvények jegyzékét felolvasni. Hammersberg László jegyző (olvassa) .• MarosTorda vármegye közönségének felirata az önálló magyar jegybank felállítása tárgyában, Kolozsvár és Selmeczbánya városok közönségének feliratai a tűzbiztositó társulatoknak tűzoltó-illeték javára leendő megadóztatása tárgyában, Kolozsvár város közönségének felirata a gyermekvédelmi törvény módositása tárgyában, Szabadka város közönségének felirata a közegészségügyi törvényjavaslat mielőbbi tárgyalása, s ennek kapcsán a községi gyógyszertárak létesitése érdekében, a gyulafehérvári és facseti áll. el. iskolai tanitók tantestületének Nagy György, illetve Hajdú Frigyes képviselők által beadott kérvényei lakbérük rendezése tárgyában, az állami és vármegyei altisztek és szolgák öszszességének Szebeny Antal képviselő által beadott kérvényei a nyugdíj pótló-tervezeteknek törvényerőre emelése tárgyában. Elnök : Javaslom, hogy mindezen feliratok és kérvények előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az adójavaslatok (írom. 597— 603, 901) folytatólagos tárgyalása. Szólásra ki van felirva ? Hammersberg László jegyző': Baross János! Baross János: T. ház ! Két kép van előttem. Vagy hat héttel ezelőtt másfélezer délvidéki kisgazda hosszú sorokban vonult végig a főváros bámész népe előtt. Ide igyekeztek a parlament nagy kupolája alá, s egy memorandumot hoztak a kormányhoz, elsősorban a pénzügyministerministerelnökhöz, a most tárgyalás alatt lévő adóreform ügyében. Beszédem folyamán rámutatok majd arra, hogy ennek a memorandumnak egyes kívánságait csaknem teljes mértékben sikerült érvényre juttatni a jelenlegi reformban, most a memorandumnak csak első pontját olvasom fel a t. ház előtt, a mely a következőképen szól (olvassa) : »A délvidéki népgyűlés örömmel üdvözli a régóta várt adóreformot és óhajtja, hogy ezen fontos reform a törvényjavaslatnak némi módosításával minél előbb törvényerőre emeltessék<<. Ezzel szemben a szélső jobboldalról kétszer egymás után volt alkalmam hallani Sándor Pál képviselőtársunkat, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés elnökét, a ki szemben a délvidéki parasztság kívánságaival, épen azt hangoztatta, sőt indítványt is adott be, hogy ez az adóreform minél előbb levétessék a napirendről és ne tárgyaltassék. Csodálatosképen ezen indítványát Sándor Pál képviselőtársunk beszédének három negyedrészében a magyar parasztság, a kisgazdák érdekeivel okolta meg. Zavarban vagyok, t. ház, hogy tulaj donképen ki képviseli tehát a kisgazdák érdekeit: (Igaz! ügy van t Derültség.) az az 1500 sváb parasztgazda, a kik feljöttek, a kiket mi, a délvidék szerény képviselői vezettünk, a kiknek egész szellemi vezetését pedig magára vállalta a húsz esztendeje fennáUó délvidéki Bauernvérein, a melynek körülbelül 15.000 tagja majdnem kivétel nélkül kisgazda, — kogy neveket említsek, ott vannak a népgyűlésen szerepelt Schmidt, Schneider, Engelmann Antal nagyon értelmes parasztgazdák, a kik tudják, hogy] hol szőrit a csizma és hogy mit hogyan kell kérni, — mondom, hogy ezek képviselik-e a parasztság igazi érdekeit, maguk a parasztok vagy pedig Sándor Pál, az OMKE-nek az elnöke. Meg fog bocsátani Sándor Pál képviselőtársam, de nálam a mérleg az elsők javára billen és nemcsak személyi momentumok, hanem — majd kifejtem — tárgyi argumentumok is szólnak ezen szerény véleményem mellett. Térjünk már most át az adóreformra. Előre is jelzem, hogy majdnem minden pontnál kénytelen vagyok kiterjeszkedni Sándor Pál t. képviselőtársam beszédére. A modern Magyarország összes intézményeinek alapját, t. ház, az 1848-iki nagy törvényhozás vetette meg. így az adóreformnak a gyökerét is megtaláljuk az 1848-iki törvényhozásban, még pedig az 1848: VIII. törvényczikkben, a mely a közteherviselésről szól és a melynek bevezető pontja kimondja, hogy »Magyarország s kapcsolt részeinek minden lakosai minden közterheket kivétel nélkül egyenlően és aránylagosan viselnek«. Sándor Pál: Papíron maradt! Baross János: Majd rátérünk ad rem. A függetlenségi pártot haladó vagy ószabadelvű oldalról mostanában különösen támadják azért, hogy közjogi vagy helyesebben szólva, inkább katonai programmját, telántettel a politikai helyzetre, nem kívánja máról holnapra teljes mértékben megvalósítani és elvtagadással vádolják a függetlenségi pártot, mondván, hogy mi letértünk a negyvennyolczadiki alapról. De, t. ház, hát 1848-ban csak katonai kérdésekkel foglalkozott a magyar országgyűlés ? Kossuth Lajos nevét halhatatlanná Magyarországon csak katonai kérdésekkel tette ? Vétene Kossuth Lajos emléke ellen, a ki azt mondaná ; mert elismerem, hogy — ha szabad bifurkálni Kossuth Lajosnak az emlékét — a magyar középnemesség és honoratior-osztály előtt inkább közjogi és katonai programmja teszik őt nagygyá ; de viszont, hogy az alsóbb néposztályok, a misera contribuens plebs különösen meleg szeretettel, rajongással, emlékét soha sem feledve csügg Kossuth Lajoson, az, mondhatom, inkább Kossuth Lajos nagy gazdasági és szocziális alkotásainak, (Ugy van!) a jobbágyság felszabadításának, egy szóval: Kossuth Lajosnak mint közgazdának köszönhető. (Ugy van! Ugy van!)
