Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

ÍÖ3. országos ülés 1909 január 25-én, hétfőn. úi Kossuth Lajos birtokpolitikája a jobbágyfelszabadításban kulminál, pénzügyi politikája pedig az 1848 : VIII. törvényczikknek előbb felolvasott elvében van lefektetve. Már most, t. ház, akkor, a mikor a függetlenségi párt az adott politikai Helyzetre való tekintettel katonai és közjogi kérdésben csak az előkészítés munkáját vállalhatja egyelőre magára, ott van még a függetlenségi párt részére Kossuth Lajos programmjának másik része : a közgazdasági programm. Ennek sok része van. 1917-re megcsináltuk magunknak a szabad kezet az önálló vámterület felállítására, most folyik a nemzeti küzdelem az önálló bankért és Kossuth Lajosnak birtokpolitikáját, s adóügyi, pénzügyi politikáját itt az alkalom, hogy megcsinálhassuk. Birtokpolitikájára nézve van egy igére tünk Darányi Ignácz íöldmivelésügyi minister úrtól, hogy a legrövidebb idő alatt beterjeszt egy nagy telepítési és általános birtokpolitikai javaslatot. Kossuth Lajos 1848-ban lefektetett adóügyi és pénzügyi politikájának pedig egyik folyománya ez a most tárgyalt adójavaslat. Meg fogom indokolni, hogy miért. Az 1848 : VIII. t.-czikkben ki van mondva, hogy a haza minden lakosa egyenlően és aránylagosan viselje a terheket. (Ugy van! jobb felől.) Eddig azonban csak egyenlően viseltük, t. i. mindenki fizetett valami adót, (Mozgás balfelől.) de aránylagosan semmiesetre sem fizették az adót Magyarországon. (Igaz! jobbfelöí.) Ha a most tárgyalás alatt levő javaslatra nézve mérleget akarunk csinálni, akkor először is tisztában kell lennünk azzal, hogy eddigi adórendszerünk miben volt hibás és azután összehasonlíthatjuk, hogy ezeket a hibákat és aránytalanságokat az uj javaslat mennyiben tudja megjavítani. Három irányban volt az eddigi adórendszer Magyarországon hibás és aránytalan. Az első az, hogy a mérték ugyanazon gazdasági ágakban is aránytalan volt a vidékek, s az üzemek nagysága szerint. Előre is jelzem, hogy itt a kis- és nagybirtok között levő aránytalanságra czélzok. Aránytalan volt továbbá a különböző művelési ágak között és pedig a földművelés kárára és a városi, kommercziális foglalkozásoknak határozott előnyére. (Ugy van !) Harmadszor pedig aránytalan volt, mert nem vette figyelembe azt a szocziális követelményt, a mely egy modern adótörvénytől megkövetek azt, hogy a szegény ember vállát aránylagosan is kisebb teher nyomja, mint a nagyokét és az erősekét. Mindenekelőtt az előbb emiitett első aránytalanságra térek át, a mely a kis- és a nagybirtok közt fennáll. (Halljuk !) Hogy ezt veszem elő elsősorban annak egyik oka az, hogy a magyar nép zömét képező parasztság szemei előtt természetszerűen ez az aránytalanság állott önkéntelenül is előtérben ; ezt érezte legközvetlenebbül, mig azokat az aránytalanságokat, a melyek általában a földmivelés és a kommercziális foglalkozások, a falu és a város között fennállottak, ő meglehetősen szűk határok közé szorított látóköreben nem látta és érezte olyan közvetlenül, mint az elsőt, (ügy van!) De igenis voltak, a kik arra igyekeztek, hogy ezt az ő éleslátását a kis- és a nagybirtok közötti különbségben fokozzák, sőt nagyító üveget is tettek a szemére, különösen azok, a kiknek politikai ambicziói egyelőre megtörtek a parasztok konzervatív gondolkozásán és a kik az ő radikális irányú politikájuk szekere elé nagyon szívesen befogták volna a magyar parasztság miihóit. Mindezek az urak igyekeztek különösen az utolsó években ezen tényleg fennálló és általam nem is tagadott aránytalanságra alapítva, éket verni a földmivelő társadalmi osztályok közé; (Igaz ! Ugy van.') ; felizgatni a kis- és nagybirtokot egymás ellen, hogy igy a különböző mezőgazdasági néposztályok egyesült erővel, közös czéljaikért ne küzdhessenek. Klasszikus példa erre Sándor Pál képviselőtársamnak múltkori beszéde, ö ugyanis beszédének három negyedrészében mint a kisgazdák patrónusa szerepel. (Ugy van I) Mikor azonban ezen szines szerepét befejezte, beszédének vége felé egyszerre kilátszott a lóláb és vehemensen támadott az egész agrárpolitika ellen, mondván, hogy Magyarországon eddig is aránytalanul kis adót viselt a magyar föld. Erre még rátérek. Általában mondhatom, hogy a magyar parlamentben nem igen hallottam még olyan beszédet, a melyben az osztálygyűlöletnek harczbavitele és az egyoldalú osztálypolitika olyan pregnánsul lett volna kifejezve, mint Sándor Pál képviselő ur beszédében. Visszatérve azokra az aránytalanságokra, a melyek kétségtelenül megvannak mostani adórendszerünkben kis- és nagybirtok között, és feltéve, hogy elfogadom azokat az adatokat, a melyeket Sándor Pál képviselőtársmik elénk tárt, azt kell először megjegyeznem, hogy felesleges volt ezeket az adatokat nevekkel kiszínezve előadni, mert valamennyien, a kik ezzel a kérdéssel foglalkozunk, ismerjük azokat és elsősorban ismerjük mi, agráriusok. A mi asztalfiókjaink is tele vannak ezekkel az iratokkal és mondhatom, hogy a gazdakongresszusok, gazdagyűlések tíz esztendőn keresztül, daczára annak, hogy meglehetős nagy számban voltak képviselve ott a nagybirtokosok, határozataikban mindig követelték ezen aránytalanságok megszüntetését is. Tette ezt elsősorban gróf Károlyi Sándor. És emlékezzék vissza Sándor Pál t. képviselőtársam arra, hogy 1907 február 25-én inczidentaliter, a mikor a szegvári népgyűlés kórvényét tárgyalták, felszólalt csekélységem és az én indítványomra, szemben a kérvényi bizottság indítványával, a képviselőház pártolólag adta ki a kormánynak a szegvári népgyűlés kérvényét a kataszteri revízió és az adó tárgyában. De emlékezzék vissza arra az u. n. öt indítványra, a melyet másfél évvel ezelőtt mi körülbelül másfélszázán, úgynevezett reakcziósok (Derültség.) benyújtottunk a háznak. Abban is erős szerepet játszik az adó javaslat és azok az aránytalanságok, a melye-