Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

136 íí)% országos ülés 1909 január 23-án, szombaíoií. Polónyi Géza (tovább olvassa) : »A befizetett birság egészben a feljelentőnek jár.« Nagy György : Spiczli-termelés ! (Derültség.) Polónyi Géza: Ilyen erkölcstelenséget még Rómában sem találunk. Olvassa el a t. pénzügyminister ur Tacitust, olvassa el a Lex Appia és a Lex Júlia történetét és rá fog jönni arra, hogy a családba bevitt erkölcstelen törvények voltak azok, a melyek Rómát megingatták. A fizetett spiczliknek további rendszere a 63. §-ban azt mondja (olvassa) : »Büntetlen marad azonban a bérlő, ba az elkövetett cselekményt az adó megállapítása előtt a pénzügyi hatóságnak maga jelenti fel, a mennyiben addig más utón feljelentés nem történt, vagy a vizsgálat hivatalból meg nem indittatott«. Hát, t. pénzügyniinisterjur, igen nagy jogászok mérkőztek már azon a területen, hogy mi is az a koronatanú intézménye ? Nálunk sokszor használják ezt a kifejezést sőt a hirlapokban napnap után olvassuk ezt a hamis terminus technikust. (Halljuk ! Halljuk !) A koronatanú intézménye csak Angliában állott fenn, a hol a királynak joga volt megkegyelmezni egy bűnösnek, hogy azt azután tanúul használhassa fel a — bűntárs ellen. Nos hát, ennél erkölcstelenebb intézmény nincsen a világon. És ha mi abból az emberből, a kinek igy megkegyelmezünk, a kit még jutalmazni is engedünk, ráadásul most még tanút is csinálunk, akkor ez olyan erkölcstelenség, a mely — ne vegye rossz néven a t. pénzügyminister ur — nem fog sok haszonnal járni. (Mozgás.) Nagyon kérem, ne ragaszkodjék ilyen dologhoz. A kezemben lévő harminczad utasítások szerint fenn van tartva t. pénzügyminister ur, a fizetett spiczliknek az az aljas rendszere, a melynek értelmében osztozkodik a hamis vallomás alapján a feljelentő és a mely szerint megadatik az a jog, hogy a vádlottal ki lehessen egyezni. A hivatalból üldözendő kihágások tekintetében minden ilyen kiegyezési paragrafus azt eredményezi, hogy az emberek inkább fizetnek, semhogy vexaturának, zsarolásnak tétessék ki magukat. Rátérek most már a tanuskodási paragrafusra is. Azt mondják, hogy eddig is igy volt, tehát ne panaszkodjunk. Hát nem volt igy eddig. Voltam bátor a földadónál kimutatni, hogy a földadó alá tartozó adózók miihói eddig egyáltalában nem tettek vallomást és igy ezekre nézve ez egész nóvum. A földbirtokos osztály csak most fogja megtudni, mit jelent ez az életben. De nem ez a lényeges. Fontos az, hogy eddig nem volt vallomási kényszer, hanem meg volt az a jog, hogy polgári becsületszó alatt adhattak a polgárok vallomást. S miután sem én, sem más polgár becsületszó alatt hazudni nem akar, egyszerűen nem adtunk vallomást. Ezért alkalmazták a minimális tételeket és nem voltunk kitéve vexaturának, hacsak denuncziánsok nem találkoztak. Megtörtént eddig és meg fog történni a jövőben is, hogy akadnak spiczük, a kik spekulálnak erre a vérdíj ra, de hogy ezeket megtiszteljem a tanú névvel, az minden erkölcsi érzésem ellen való és ezt nem volnék hajlandó akczeptálni. De mindez nem elég. Az adóreform rázuditja ezenfelül Magyarország adózó közönségére még az összes biróságokat is. Csodálom, hogy az ügyvédi kar csak az ő zsebét érdeklő kérdésekkel foglalkozik, holott nagy erkölcsi, nagy etikai kérdések is forognak koczkán. Szabad-e egy jogállamnál megengedni, — a mi különben a tőkekamatadónál kis részben megvolt eddig is — hogy a biróságokat arra kényszeritsük, hogy ezentúl minden első folyamodásu Ítéletet közöljenek a fiskussal ? Ez annyit jelent, hogy a biróságokat is belevegyük a detektiv-rendszerbe. S a mikor mindezek a tortúrák megvoltak, azt hinné az ember, hogy az állam el is hiszi ezt a vallomást. Nem. Jogában van a minimális tételeket alkalmazni, jogában van a felszólalási bizottságnak uj kivetést csinálni, uj adóalapot teremteni, sőt joga van a felszólalási bizottságnak arra is, hogy azon a czimen, hogy valakinek jövedelme eddig megadóztatva nem volt, kivethesse az adót, vagyis a hatáskörét magát is áttolhatja. Miben áll hát a különbség most \ Abban, hogy eddig nem lévén vallomási kényszer, a tanúskodásra sor sem kerülhetett, mert tanura ott van szükség, a hol litis contestatio történik, a hol valakivel szemben bizonyítani kell. A mostani eljárás szerint nem tanú volt, hanem ha nem adtunk vallomást, volt denuncziáns. Tanúskodásra nem kerülhetett a sor, mert nem volt elj arás, kivéve a jövedékit. Most azonban megváltozik a helyzet; ma vallomási kényszer van. Be kell adni azt a vallomást s abban a pillanatban, mikor a tanúkihallgatás megkezdődik, már a jövedéki kihágás kezdődik meg, mert az már egy tagadó adókötelezett vallomásával szemben alkalmazott bizonyíték. Csak akkor lesz tanura szükség, ha az illető azt mondja, hogy ez nem igaz ; akkor kell vele szemben bizonyítani, de annakszankcziója, hogy valaki eltitkolta, vagy rosszul vallotta jövedelmét, az a konkluzum, hogy jövedéki kihágási eljárás alá kerül. Tehát, t. pénzügyminister ur, a helyzet lényegesen más most és lényegesen más lesz a jövőben, mint volt eddig. Akar-e a t. pénzügyminister ur tanukat kihallgatni, szakértőket kihallgatni, vizsgálatot elrendelni akármilyen terjedelemben ? Ha mindezt megakarja csinálni a t. pénzügyminister ur, akkor ezt az eljárást nem lehet a pénzügyi közegekre és az adókivető közegekre bizni, hanem csak a bíróságokra. (Mozgás és derültség.) Igenis tessék annak szankczióját felállítani. Tessék őszinte vallomásadást követelni és »tessék igazán vallani, mert ha nem vall az ur, akkor bíróság elé kerül!« Ennek igenis van erkölcsi szánkcziója, de a többi dolog egy egyezkedő eljárás azon elv szerint, a melyet itt már többször emiitettem, hogy t. i. »Zehne verlangt er, neune meint er« stb. De a fizetett adódenuncziánsok rendszerét