Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

4Ö2. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. 113 Á kezelési törvény]avaslat a községi jegyzőket óhajtja adóbehajtási szervnek tekinteni. Ezt nem helyeslem és kérem a t. pénzügyminister urat, hogy e tervtől álljon el. Ki fogom mutatni, hogy a mennyiben e tervtől eláll, sokkal jobb kezekre bizhatja az adóbehajtást. Előzőleg meg kell jegyeznem, hogy lényeges különbség van az adóösszeirás és az adóbehajtás közt és az összeirás a községi elöljáróságoknál továbbra is megmarad. Két szempontból fogom e kérdésben álláspontomat megvilágítani. Az első a kezelés. Tudjuk, hogy mily munkát végeznek a községi jegyzők, tudjuk, hogy a községi közigazgatás oly munkát ró a jegyzőre, hogy annak a mai körülmények közt csak legnagyobb önfeláldozással képes megfelelni. A javaslat a főszolgabírókat mentesíteni akarja az adóbehajtási teendők alól, azzal indokolván ezt, hogy a közigazgatási feladatok oly mérvben nehezednek a főszolgabírókra, hogy ez magában véve elegendő arra, hogy a főszolgabiró mentesittessék az adóbehajtási teendők alól. Ha ez igy van, akkor még inkább kell mentesíteni a jegyzőket, mert a jegyzők tetemesen nagyobb kötelezettség terheli a közigazgatás körül. A ki pedig ismeri a községi jegyzők kötelességeit, melyeket azok feltétlenül teljesiteni tartoznak, a ki ismeri a jegyzőknek társadalmi munkáját, a nemzetiségi vidékeken az állameszme képviseletében kifejtett óriási tevékenységét, annak tiszteletet kell tanúsítania a jegyzők ezen nagy munkájával szemben, és mentesitenünk kell őket feltétlenül az adóvégrehajtásnak túlságos zaklató munkája alól. De semmi sem könnyebb, mint az adóelőirást és az adókezelést a községi elöljáróságra bízni. A községi elöljáróság végezné azt, a mit eddig végzett, kimutatná az adóhátralékokat, és a szervezendő adóvégrehajtó hajtaná be az adót. Az előadó ur szerint alkotmányjogi szempontból káros volna az adóvégrehajtást direkt állami közegekre bizni. Ebben kénytelen vagyok az igen t. előadó urnak ellenemondani, mert adóhátralék-kimutatás nélkül adót behajtani nem lehet, az adóhátralék-kimutatást pedig ki csinálja ? A községi elöljáróság és a községi végrehajtó adóhátralék-kimutatás alapján jár el. Ha megint bekövetkeznék az a szomorú idő, hogy adómegtagadáshoz kellene fordulni, akkor az alispán egy intésére a községi elöljáróságok megtagadnák az adóhátralék kimutatását, és akkor az adóvégrehajtó nem tudná a behajtást teljesiteni. Második szempontom fmancziális természetű, és ki fogom mutatni, hogy a mennyiben állami közegekre bízatnék az adóbehajtás, igen jó üzletet csinálna az állam. (Helyes! Helyes!) Az 1909. évi költségvetés szerint a főváros kivételével 175 állami végrehajtó van alkalmazva, kiknek személyes járandóság 1200 korona uti-átalányt beleértve, 323.000 koronával van előirányozva. Az országnak 418 járása van. Tekintettel arra, hogy egyes járások nagyobbak és terjedelmesebKÉPYH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XXIII. KÖTET. bek, egyes járásokban esetleg két végrehajtóra volna szükség. 450 végrehajtó az országban épen elegendő az adóbehajtására. Ezen 450 végrehajtónak a IX. és X. fizetési osztályba való sorozása mellett, hozzávéve még 1200 korona lakbért és uti-átalányt, személyi járandósága 1,194.164 koronát tenne ki. Ennek ellenében a községeknél 112 millió a behajtandó adó, és a statisztikai adatok szerint a községek az előirt összegeknek 1-4%-át vételezik be behajtási illeték czimén, a mi 1,568.000 koronát tesz ki. Ezzel szemben az általam kimutatott kiadás 1,194.164 koronát tenne ki, s igy maradna az igen t. pénzügyminister urnak 273.836 koronája. Azt hiszem, hogy mikor egy esztendő alatt ennyi megtakarítható, akkor az ilyen változás kifogás alá nem eshetik. Nagyon kérem tehát a pénzügyminister urat, méltóztassék ezen erkölcsi indokoknak, továbbá ezen füiancziális szempontoknak figyelembevételével, a mennyire lehetséges, a községi jegyzőket mentesiteni az adóbehajtás kötelezettsége alól, mert a jegyzők mai túlterheltségük mellett nem képesek ezen feladatot ugy teljesiteni, hogy annak minden időben meg is felelhessenek. A javaslatnak egy hiányára óhajtok itt rámutatni. A jegyzőket az esetleges késedelem vagy hanyagság miatt a pénzügyigazgatóságok lesznek jogosítva bírságolni. Bocsánatot kérek, bírságolást előzetes fegyelmi eljárás nélkül elképzelni nem tudok. Wekerle Sándor ministereinök : Rendbírság! ITIOtjyi Aladár: A rendbírság mégis csak büntetés, sőt sokkal súlyosabb, mint a másik, mert fegyelmi eljárás nélkül rovatik ki; fegyelmi eljárást itt nem folytatnak és igy az a rendbírság még sokkal súlyosabb, mint az a másik, mert a jegyző még a mentségét sem tudja előadni. Leszek bátor a kezelési törvényjavaslat részletes tárgyalásánál erre vonatkozólag módosításokat előterjeszteni és igen kérem a minister urat, méltóztassék a jegyzőknek ezen kérelmét is figyelembe venni. T. ház ! Ily korszakalkotó reform beterjesztésekor a társadalom minden érdekelt osztálya megmozdul és mindegyik igyekszik saját érdekeinek megvédését a haza érdekeivel összhangzásba hozni és megtelelni azon kötelezettségeknek, a melyet a haza iránti tartozása ráró. A kisemberek, a kisközségek érdekeit látom itt leginkább érintve. Azokat voltam bátor előadni és kérem az igen t. minister urat, figyelmét ezekre kiterjeszteni és ezeknek érdekeit megvédeni. Különben a javaslatot, a mely az államháztartásnak rendkívül fontos érdekét érinti, a melyet magam is helyesnek tartok, a pénzügyminister ur iránti bizalomból is a részletes tárgyalás aktjául elfogadom. (Élénk helyeslés balfelől. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! Meggyőződésem az, hogy a törvényhozás hosszú időkön át 15