Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

január 23-án, szombaton. Í14 Í02. országos ülés 1909 nem fog abba a helyzetbe jutni, hogy oly fontos törvényhozási munkát végezhessen, mint a milyent az előttünk fekvő adóreform jelez. Látjuk, mennyi idő telik le, mig ilyen törvényeknek organikus megváltoztatásához a törvényhozás hozzáfog. Az adóreform szocziális hatásaiban, államfentartó eredményeiben, milliókra menő polgároknak családi és egyéni érdekeiben annyi fontos és oly kiható intézkedéseket tartalmaz, a melyek generáoziókat változtathatnak meg egy nemzet életében és tehetnek tönkre exisztenoziákat, a kik pedig talán becses szolgálatokat tehetnének az országnak. De minek folytassam ezt tovább ? Az ország törvényhozási termében talán meddő dolog azzal foglalkozni, hogy az adóreform maga az ő jelentőségében milyen fontos. De épen azért, mert ezt ilyennek tartom,mély tisztelettel kérem a képviselőházat, kegyeskedjenek azzal megajándékozni, hogy kissé hosszabbra terjedő előterjesztésemet meghallgassák. (Halljuk! Halljuk !) Először is ennek a javaslatnak előterjesztésénél, napirendre tűzésénél és annak most folyó tárgyalásánál bizonyos külsőségekkel kell foglalkoznom, a melyek látszólag jelentéktelenek, politikailag pedig mégis messze kiható fontosságúak. Ezek közül a külsőségek közül megragad engem elsősorban egy dolog, a mely simán, csendben került be a képviselőházba, engem azonban igen mélyrehatóan érdekel. Ez ezen javaslatok napirendre tűzésének sorsa. Sajátságos világot vet a mi helyzetünkre és politikai szituácziónkra a napirendre tűzéskor történt esemény. Egyszer látom, hogy a néppártnak igen t. szónoka feláll és mielőtt az adóreform napirendre tűzetik, egy ünnepélyes Ígéretet követel ezzel az adóreformmal kapcsolatosan, hogy a mint ez letárgyaltatik, a kongruáról szóló törvény is napirendre tűzessék. És a t. ministerelnök és pénzügyminister nr feláll és ezt az ünnepélyes Ígéretet az ország szine előtt megteszi. (Helyeslés a jobbközépen.) Ha most veszem ennek a kontra-ballasztját és mérleg alá állítom a két pártnak eljárását, egy sajátságos konkluzumra jutok. Megjegyzem, hogy én itt a néppártnak az álláspontjára helyezkedem (Helyeslések a jobbközépen.), de ugyanakkor, a mikor a néppárt igen t. képviselője a kongruajavaslathoz köti az adóreform sorsát. . . Wekerle Sándor ministerelnök: Nem köti, előbb meg volt Ígérve ! Polónyi Géza: . . . Én nem azt mondtam, hogy a ministerelnök ur köti, hanem hogy a néppárt köti. Wekerle Sándor ministerelnök: Az sem. Polónyi Géza: És itt minden körülmények között lehetetlen attól a látszattól menekülni, először hogy a t. néppárt a kongruaj avaslatok kérdését is a választóközönséggel szemben a saját keresztapasága alá akarja helyezni, másrészt pedig lehetetlen megtagadni azt, hogy a néppárt nem elégedett meg a t. ministerelnök urnak a klubban tett nyilatkozatával, hanem a ház szine előtt is akarta annak a megerősítését. Wekerle Sándor ministerelnök: Nem is voltam még akkor a klubban! Később voltam a klubban. Polónyi Géza: Talán négyszem között tett ígéretet. (Élénk derültség.) De hát ez mindegy, ez nem lényege a kérdésnek. De t. ministerelnök ur, méltóztassék egy kicsit nyugodtan meghalgatni, mert nem is tartom épen a kongruával szemben, ha már így ugrálnom kell abban, a mit el akarok mondani, valami szerencsés dolognak ezt az eljárást, mert a t. képviselő urak engem ezzel azon szankczió alá akarnak helyezni, hogy én magam is kénytelen vagyok mérlegelni, hogy vájjon a kongruajavaslat és annak elfogadása oly fontos dolog-e, hogy én azért az adóreformot magát is, jelen és ilyen alakjában megszavazbatom-e, igen vagy nem. És én t. uraim arra a meggyőződésre jutok, hogy én ezt az adóreformot ilyen alakjában még a kongruáért sem tartom megszavazhatónak. De még nem is tartom valami szerencsés dolognak, hogy a kongrua kérdése az adóreformmal összeköttetésbe hozatik. De most nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy akkor azután tapasztalom a vita során, hogy a függetlenségi párt részéről pedig felállanak a szónokok egymásután . . . Farkasházy Zsigmond: És lecsepülik a javaslatot ! Polónyi Géza: Kérem, ne tessék a t. képviselő urnak a saját gondolatait nekem szuggerálni. (Derültség.) Mondom, akkor azt tapasztalom, hogy a mélyen t. szónok urak, — a kiknél rendkívüli örömmel tapasztalom, hogy igazán beható tanulmányra valló és valóban szép, szakszerű beszédeket mondanak, azt igazán nem lehet eltagadni — beszédeiben egyegy betéttel találkozom, a mely azt mondja, hogy kérem, meglesz a kontingentálás és meglesz ez is, az is, mert ez meg van Ígérve. Hát t. képviselőház, magam is olvastam, hogy engem is érdeklő, igen fontos kérdések tekintetében a klub-konferenczián valami ígéretek tétettek és épen ez a rész az, a mely engem érdekel. Mert látja t. ministerelnök ur, a mi a bizalmi kérdést illeti, csodálatosan jellemzi a függetlenségi pártot, hogy nem számit azzal, hogy van a meg nem tartott ígéreteknek a jegyzéke is a világon, hanem a mit a klubban a ministerelnök ur mondott, azt készpénznek elfogadja, sőt a parlamenti vitatkozásnak nem is egészen szerencsés módja szerint, már a vita elején eszkomtálja is. Ezen ígéretek közül, t. uraim, a lapokban olvastam egyet, mely minket is, akik véletlenül egyik klubnak sem lehetünk tagjai, érdekelne, t. i. hogy a pénzügyminister ur micsoda meritorius módosításokat akar ezen a javaslaton keresztülvinni. Én az általános vita keretében kénytelen