Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

112 ÍÖ2. országos ülés 1909 január 23-án. szombaloű. az az eset, hogy igazságos adóztatás helyett a középosztályt száz és még nagyobb százalékból álló pótadó fogja ölni, pusztítani. Gyenge vigasz az, a mely kisugárzik az egyik javaslatból, mely szerint a napszámosokat is pótadó alá lehet venni, mert bocsánatot kérek, az eddigi adóleirások 99%-a azon alapszik, hogy a napszámosoknak utolsó vánkosát eladni nem lehet, hogy a napszámosokon a pótadót, akármilyen kicsiny legyen is az, behajtani nem lehet. Most micsoda pótlás lesz az, ha azoktól az emberektől szedik be azt az adót, a mely fokozottabb mértékben fogja sújtani a községek lakosait, a kiktől eddig semmit sem lehetett kapni, és a mennyiben ezektől mégis behajtanák, az utolsó vánkosukat lenne kénytelen a végrehajtó elvinni ? S ezzel szemben hol van az évről-évre fokozódó helyi szükségletek fedezésére megkívánt többlet ? Nagyon jól tudjuk, hogy a szocziális tevékenység, a szocziális szükségletek kielégítése a közszükségre is horribilis terheket ró, erre nézve is meg kell tehát találni a megfelelő költséget. Epén ezért az adóreform szerény nézetem szerint a községi terhek reformja, a községek háztartásának rendezése nélkül csak félrendszabály, félorvosság. A nép, főleg a kisember vállait nem is annyira a közvetlen állami adók nyomják, mint inkább az a sok sallang, az a sok pótadó, a mely az állami adóval, az állami adóztatással jár. (ügy van !) Ezek azok, a mik még a legidelálisabb adórendszernél is az életben előforduló aránytalanságokat szembetűnőbbé teszik és az osztályok között a békés Összhangot rendesen megzavarják. (ügy van!) A községi háztartásban felmerülő hiány fedezésére a jelenlegi viszonyok között a pótadót felemelni nem szabad, mert ez egyenlő volna a községi lakosok romlásával. Uj jövedelmi forrásokat kell tehát keresnünk és találnunk, a melyekkel azt a hiányt, a mely a jelenlegi javaslatok életbeléptetése, a II. osztályú kereseti adónak és a családtagok adójának megszüntetése következtében beáll, pótoljuk. Tudjuk, hogy a községek igazgatásának költségei különösen azon feladatoknak teljesítésére szolgálnak, a mely feladatok leginkább állami kötelességeket képeznek, a melyeket tehát az állam tartozik teljesíteni. Akkor tehát, a mikor az állam adókat szüntet meg, a melyekre pótadó kivetéséből a községeknek jövedelmük van, a mikor 40%-ot meghaladó része a lakosságnak létminimumot és a létminimum alapján adómentességet fog élvezni, s a mikor a községek állami feladatokat teljesítenek : akkor az állam a községeknek segítségére keÜ hogy siessen.T. ház ! A meglévő adóforrások kihasználásának bizonyos arányban való megosztása községek és állam közt kell hogy képezze ezt az orvosszert, azt az utat, a melyen a községek e romlása és óriási károsodása meggátoltassék. Itt említem meg és a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom, hogy'régóta diskusszió tárgyát képezi az a.terv, hogy a boritaladó és a husfogyasztási adó, ha nem is egészben, de részben á községek terheinek csökkentésére fordittassék. Wekerle Sándor ministerelnök: Meglesz. Somogyi Aladár : Ha meglesz, a községek a t. ministerelnök urnak örök hálára lesznek lekötelezve, mert ezzel a községek terhein máris enyhítve lesz. Az a 13 millió ugyanis, a mely a boritaladóból és a husfogyasztási adóból befolyik, a hiányok nagy részén segit. Ha jól tudom, Nagy Sándor képviselőtársam volt az, a ki a porosz adórendszert oly szépen fejtegette és kimutatta, hogy a porosz adórendszerben hozadékadó nincs, hogy ott az', állami szükségletet a vagyoni adóval kiegészített jirogressziv személyes jövedelmi adó elégíti Id. Talán lehetne fontolóra venni azt a kérdést is, hogy a reáladóknak egyikét, például a földadót, nem lehetne-e átengedni a községeknek terheik fedezésére. Ez a kérdés feltétlenül megoldandó. Megoldandó azért, mert az adóreform, a mely tárgyalás alatt van, sok mindenféle vágyat ébreszthet a községekben. A t. ministerelnök ur mint pénzügyminister a javaslat indokolásában kilátásba helyezi ugyan a községek segítését, megígéri, hogy segíteni fogja őket, de bocsánatot kérek, ez oly Ígéret, a mely törvénynyel nincs megerősítve, a mely a mindenkori pénzügyminister kénye-kedvétől függ. Tudjuk, nemrégen zajlott le a nemzeti küzdelem. Mi következett be akkor ? A törvénytelen kormány a midőn a törvényhatóságok az ő rendeleteinek végrehajtását megtagadták, egyszerűen megvonta az állami segítséget, a mely a törvényhatóságok budgetjenek fedezésére szolgált volna és a polgárok kénytelenek voltak filléreiket összeadni, hogy a tisztviselők ne legyenek kénytelenek derekukat beadni. Honorálom a t. pénzügyminister ur igéretét addig, a mig ott ül, de majd mi lesz azután ? Epén erre. való tekintettel bátor vagyok ennek rendezése i végett határozati javaslatot benyújtani, a mely határozati javaslat értelmében utasitta tik a kormány, hogy a községek háztartásáról, illetőleg azok rendezéséről terjeszszen elő törvényjavaslatot, ugy hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló adótörvényjavaslatok törvényerőre emelése után az azok által a községi háztartásokban beálló hiány az áUam által pótlandónak mondassék ki. Az előterjesztendő törvényjavaslat a jelenleg tárgyalás alatt lévő adó javaslatokkal együtt léptetendő életbe. (Helyeslés.) A második kérdés, a melyet tárgyalni óhajtok e javaslat kapcsán, az adók behajtásának kérdése. Itt is az előadó ur beszédével kezdem, a melyben a t. előadó ur azt mondta, hogy néhány egyszerűsítés foglaltatik a biró és jegyző részére a javaslatokban, és az elöljáróság munkája az adók behajtása körül apadni fog. Nem óhajtok a részletekre kiterjeszkedni, azokat a részletes tárgyalásra tartom fenn, de általánosságban óhajtok e kérdéssel foglalkozni.