Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

Mt. ótszágos ülés 1909 január %3-án, szombalon. 111 minden társadalmi osztály érdekét érinti és igy a legkülönbözőbb szempontokból kiindulva a legellentétesebb kritikával Ítéltetik meg. Az összes ágazatok, a melyeknek anyagi érdekeit ezen javaslatok érintik, találtak interpretálóra, a ki részint tudással, részint egyéni súlyával, részint más módon igyekezett az ő való vagy képzelt sérelmeiket előadni. Az ország kereskedőinek és iparosainak sérelmeivel, illetőleg azoknak érdekeivel itt foglalkozni nem akarok és pedig két okból. Először azért, (Halljuk/) mert az igen t. ministerelnök ur az iparnak és kereskedelemnek olyan régi barátja és támogatója, bogy szinte hihetetlen az, hogy az ipar és kereskedelem érdekeit ezen javaslattal hátrányosan akarná érinteni. De másrészt azért nem akarok foglalkozni ezen kérdéssel, mert hiszen az iparosok és kereskedők eléggé feljajdulnak érdekeik védelmére. Mint kis- és nagyközségeknek képviselője, a ki régóta foglalkozom a községek háztartásával, ebből a szempontból óhajtom ezt a kérdést tárgyalni. Midőn az igen t. előadó ur az ő kiváló beszédében ismertette a javaslatot, egy helyütt a közadók egyesi tett kezeléséről szólván, azt mondja, hogy a javaslat czélja a községek terhein némileg enyhíteni. Ebből a szempontból óhajtok foglalkozni a javaslatokkal és itt mindenekelőtt a következő kérdés merül fel: Mily hatással lesznek e javaslatok törvényerőre emelkedésük esetére a községek, illetőleg a községi adózók terheire ? (Halljuk !) A felelet nagyon egyszerű. A községek, illetőleg a községi polgárok terhei tetemesen emelkedni fognak és a javaslatok adócsökkenés helyett nagymérvű adóemelést, az adókulcsnak a községi adózásban való óriási emelését fogják maguk után vonni. A községi költségvetések évenként 54 mülió koronára rúgnak, a melyből — 12.500 kis- és nagyközséget vévén alapul — egy-egy községre átlag 4320 korona esik. Miből szerzik a községek az ezen terhek fedezéséhez szükséges összeget ? 21%-ot fedez ebből a községek törzsvagyona, 15%-ot pedig az állami javadalmazások és segélyek, 64%-ot pedig a községi pótadó. (Zaj.) A községek törzsvagyona épen a t. minister urnak az adóreform tárgyában kiadott emlékirata szerint 269 millió koronát tesz. Ez azonban a községek szükségleteinek fedezésére nem elegendő, mert mint az 1899-ben kiadott pénzügyministeri adóstatisztika mutatja, ezen községi törzsvagyon 756 községben, 1899-ben pedig 936 községben volt csak elég arra, hogy a községek terheit fedezze. A pótadó átlaga épen ezen kimutatások szerint 1898-ban 27-5,1899-ben pedig 27-7 százalék. Azóta, sajnos, apad azon községek száma, a melyek budgetjüket törzsvagyonuk jövedelméből tudják fedezni, ellenben a pótadó tetemesen emelkedett. Hozzájárul ehhez, hogy a szükségletek folyton emelkednek és igy a szükségleteknek ezen természetes fejlődése mellett egyik-másik község a legközelebbi jövőben nem tud majd kötelezettségeinek eleget tenni. Növeli még az aránytalanságot a községi törvény 130. §-ának az a rendelkezése, a mely egy és ugyanazon község polgárai közé beleviszi az önkormányzati terhek körül tapasztalt egyenlőtlenséget. Kimondja a 130. §., hogy kis- és nagyközségekben a mindenkit egyaránt érdeklő községi, közigazgatási költségek mily forrásokból fedezendők. Megállapitja, hogy a földbirtok érdekében szükséges költség csakis a földadó arányában vethető ki, továbbá, hogy a belrendőri és közbiztonsági költségek fedezésére a föld-, bányaadó és a pusztai haszonbérlő által fizetett kereseti adó kivételével minden községi lakos köteles. Igy következett be az a gyönyörűséges helyzet, hogy a községek minden tagját érdeklő közigazgatási költségek fedezésére szolgáló pótadó 1899ben 1 és 246 százalék között váltakozott, a beirendőrségre, a közbiztonsági czélokra szolgáló pótadó 1 és 180 százalék között váltakozott és a mi néhány képviselőtársamat nagyon kinosan fog érinteni, a föld arányában kivetett pótadó 572 százalékra is emelkedett. Nézzük már most, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő reform milyen befolyást gyakorol a községi jövedelmek kialakulására. Az adójavaslat czélja a kisebb személyi keresettel, vagyonnal biró adószolgáltatásnak lehető apasztása, esetleg teljes megszüntetése. A mint megjegyeztem, a községek vagyon hiányában pótadó utján fedezik budgetjüket és igy ez az adó javaslat a községi háztartásra óriási hátránynyal fog járni. A hol nagyobb gazdaságok vannak, ott a % nem nagy mértékben fog emelkedni, ott azonban, a hol kis exisztencziák vannak, ott a % többszörösen emelkedni fog. A kis- és nagyközségekben a mostam adófizetők száma a létminimum folytán körülbelül csak 40 százalékkal csökken. Hozzájárul ehhez, hogy a családtagok adója és a II. osztályú kereseti adó megszüntettetett, és igy mind a kettő után a pótadó kivetésének lehetősége is megszűnik. Kénytelen vagyok mindjárt az előadó ur kijelentése folytán felmerült azon kérdésre, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatok a községek terhein könnyiteni fognak-e, azt a feleletet adni, hogy nem fognak könnyiteni, mert a létminimumnak és adómentességnek megállapítása, a családtagok adójának és a II. osztályú kereseti adónak megszüntetése horribilis adóemelést fognak maguk után vonni. A létminimum folytán a községek terheit nem a kis exisztencziák fogják majd viselni, hanem viselni fogják a kisiparosok, a kiskereskedők és az a kisbirtokos osztály, a mely a magyar állam gerinczét képezi, a melyet dédelgetnünk, ápolnunk kellene, de a mely a földmivelésügyi minister urnak ujabbi akcziója kivételével azelőtt a szabadelvű korszak alatt mostoha gyermekként kezeltetett, semmiféle ápolásban és támogatásban nem részesült. Bekövetkezik majd