Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-383
383. országos ülés 1908 deczember 1-án, szerdán. 41 hozás, e lehetetlen berendezkedés állandósításával hosszú időre rettenetesen megbénították. T. képviselőház ! A vízi beruházási tételekre vonatkozólag örömömnek adok kifejezést, hogy íme, bár szám szerint nem nagy, de mégis valamelyes pénzadomány rendelkezésre van bocsátva, a melylyel szabályozási és ármentesitési czéljaink előmozdittassanak. így a Tiszán mederszabályozásra és partbiztositásra 585.000 korona, továbbá a szolnok—titeli vonalon gázlóknak állandó művekkel való megszüntetésére 485.000 korona, ugy hogy összesen mintegy egy millió korona fog a Tisza szabályozására, gázlók megszüntetésére stb. fordítható lenni. Ezt nagyon örvendetesnek találom, mert eddig a gázlókkal, a mint egy előbbi beszédemben voltam bátor jelezni, nagyon mostohán bántak; sohasem volt elegendő pénz arra, hogy radikális, észszerű és helyes intézkedések történjenek, hanem a gázlókat évről-évre megkotorták ; a kotrások rendesen megkéstek és a hajózás ezen körülmények miatt bizony nagyon gátoltatott. Most azonban a vízi beruházási törvényben nyert felhatalmazás alapján a minister ur máris intézményesen gondoskodni kivan arról, hogy az előbbi palliativ intézkedések lehetőleg megszűnjenek, ellenben a gázlók állandó művek alkalmazása által maradandókig megjavíttassanak. Ez mindenesetre nagy előnyére lesz a hajózásnak, de általában az ármentesitési akcziónak is. mert létre fogja hozni a Tisza folyó jobb és czélszerűbb beágyazását; a megfelelő medermélységek állandósulni fognak, s ezek jó hatásában a vizemésztés és az általános nagy vizi konzumpczió kedvezőbbre fog válni. Az ármentesítés érdeke kapcsolatos lévén a folyószabályozás ügyével, a tisztelt minister ur szives figyelmébe kívánom ajánlani, hogy nyári gátaknak létesítését lehetőleg ne engedélyezze. Mostanában erős hajlam van a földéhség következtében arra, hogy a föld népe mindenfelé a folyók hullámtereire is kiterjeszkedjék és ott intenzív kultúrát folytasson. Ez szerintem mellőzendő lenne és az erre irányuló törekvés lehetőleg megakadályozandó. A hol ez már megvan, azon, sajnos, jogsérelmek nélkül változtatni nem igen lehet, de ilyen ujabb kísérletek mindenképen megakadályozandó!^. Hiszen azok a tiszai előterek természetes rendeltetésük folytán a lehető legjobb legelők és legdúsabb kaszálokul szolgálnak, nagyon alkalmasak tehát a gazdaközönség e nembeli szükségleteinek fedezésére. Ellenben ha eme hullámtéri földek gazdasági kultúra alá vétetnek, mi sem természetesebb, hogy mindazoknak, a kik ezzel foglalkoznak, az a következő gondolatuk és törekvésük, hogy a gondozás alá vett területet egyszersmind legalább a közepes árvizek ellen megvédeni törekedjenek. Megkezdődik tehát a nyúlgátak építkezése, egyik nyulgátdarab a másikhoz kapKÉPVII. NAI>LÓ. 1906-1911. XXII. KÖTET. csolódik és egyszerre azt látja az a folyammérnök, ha szétnéz, hogy egy-egy ilyen nagyobb szélességű ártéren 3—4 kilométernyi nyúlgát nőtte ki magát a semmiből. Ez a nyulgátozási rendszer ármentesitési szempontból persze vajmi kevés biztosítékot nyújt a közvetlen érdekelteknek, de annál többet árt a nagy ármentesitő lársulatoknak, mert megakadályozza a vizek behatolását a töltések lábához; megakadályozza, hogy ott az a hasznos iszapozási proczesszus létrejöjjön, melyre a gátak lábánál létező régi kubikok feltöltése érdekében szükség lenne és útját állja, hogy már a közepes árvíz is elérhessen a gátak lábához és a védtöltések az azok állékonyságára és biztosságára olyannyira szükséges természetes megizmosodási, megsürűsödési proczesszuson átmenjenek. E réven azután az ármentesitési töltések kellemetlen meglepetéseket is szolgáltathatnak, mert hogyha 10—12 esztendőn át azok a védtöltések árvizet nem kapnak, hanem csak akkor, ha egy nagy epocliális árvíz a nyári gátakat elrombolja, s ekkor az árviz nagy tömegével egyszerre szinte momentán reá fekszik a töltésre, elképzelhetőleg az ilyen vehemens támadások a töltések védbiztonságát épen nem fokozzák, sőt komoly veszedelmeket is okozhatnak, míg ellenben, ha a védtöltések jóformán évről-évre való átnedvesedés folytán összetömörülnek, az ellenálló képesség tekintetében hasonlíthatatlanul megbízhatóbbakká válnak. Arra is kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy miután kilátásba helyezte a vízjogi törvény hiányainak pótlását, méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy az ármentesitő társulatoknál a védanyagoknak megoltalmazása és az elidegenítéstől való biztosítása ma végtelenül gyenge lábon áll. Igaz, hogy a közigazgatási hatóságok nagyon el vannak foglalva; de a formális bűntető rendelkezések is olyan hiányosak, hogy a legtöbb esetben az ármentesitő társulatok feljelentést nem tesznek, ha lopás fordul elő, mert a feljelentés komplikácziókkal jár és a szolgabíró sok helyütt 20 — 30 kilométernyire van a védvonaltó 1 . Ha meg is teszik a feljelentést, a proczesszus vége rendesen az, hogy a legszigorúbb esetben, ha rajtakapták az illetőt, becsukják 24 órára. Hasonlóképen a vízjogi törvény kiegészítése révén nagyon szükséges volna, hogy a hal-ivadék megmentése érdekében hatékony intézkedések történjenek. Tudvalevően a közepes árvizek alkalmával a viz tavaszszal ellepi a hullámtereket, s a vizzel együtt kivonul a petézni óhajtó hal és kedvező ívóhelyeket keresve, kiviszi magával természetesen az uj generácziót. Az árvíz elvonvdása után a gödrök, mélyedések rendesen tele maradnak vizzel, s ezek ott maradnak, telenépesitve az uj halivadékokkal. A földmivelésügyi minister ur tagadhatatlanul gondos intézkedéseket tett e tekintetben, felhiván az ármentesitő társulatokat G
