Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

42 383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. arra, hogy ezeket az előtéri gödröket csatornázni kell, egyrészt, hogy a kedvező iszapoltatási proczesszus a gátak lábánál előmozdittassék, másrészt, hogy a halivadék visszaeresztessék. Csakhogy az ármentesitő társulatok autonóm hatáskörükben azt teszik, a mit jónak látnak és nem hajtják végre a sok esetben költséges kanalizácziókat. Bizonyos az is, hogy e csatornák további fentartása igen jelentékeny költséget ró a társulatokra. Az árvizek ugyan mind ritkábban jelentkeznek, hála Istennek, de az is tagadhatatlan, hogy viszont a hal mennyisége folyóinkban óriási mértékben apad és ezért, ha a halivadék visszatérését az anyafolyóba a jövőben nem gondozzuk hatékonyabban, folyóink teljes halelszegényedése fog bekövetkezni. T. ház ! Nem nagylényegű dolog, de felemlitésre érdemes, hogy a halászati háló kezelése érdekében a közigazgatási hatóságok szintén meglehetős lanyhaságot mutatnak. Tisztelet a kivételeknek. Magam tapasztaltam, hogy midőn egy buzgó . . . (Zaj.) Elnök (csengd) : Kérem a t. képviselő urat. méltóztassék a tárgynál maradni. Reök Iván : Ahhoz tartozik ! Elnök : Bocsánat, most a halászathoz méltóztatott szólni. Ennek külön tétele van. (Felkiáltások : Ott nem akar mégegyszer szólni !) Sajnálom, de a házszabályok rendelkezéséhez alkalmazkodnia kell a képviselő urnak. Reök Iván : A vízjogi törvény reformjához tartozik, hogy a háló kezelése tekintetében szintén erélyes diszpozicziók vétessenek fel. T. ház ! Most áttérek azokra a gravámenekre, a melyeket nemrégiben Bozóky Árpád t. képviselőtársam, ma pedig Fábry Károly t. barátom előterjesztett az ármentesitési viszonyok tekintetében. Nem tartom feleslegesnek, hogy Fábry Károly barátom panaszára kijelentsem, hogy az ármentesitő társulati kirovások csak addig szoktak változékonyak lenni, a mig a nagyobb építkezési proczesszus véget nem ért és e miatt a kölesönökről való kellő gondoskodás meg nem történt. Egy-két év alatt rendszerint minden társulat megoldja ezeket a nagyobb pénzkérdéseket és gondoskodik a tartozások fedezéséről. S mi következik ebből ? Ezek a kivetések két czím alatt szoktak történni, t. i. a beruházásokra fennálló tartozások kamata és törlesztésének a czimén, továbbá az adminisztráczió költségeinek fedezése czimén. Az első állandó szokott lenni, a társulat felveszi a szüksége szerint való amortizácziós kölcsönt, a melyet 50 év alatt letörleszt, és a mig ez meg nem történt, a kivetés arra a kölcsönre állandó. így van az helyén és pedig annyival inkább, mert ezek a kivetések közadók módjára lesznek beszedve, minélfogva ha a kivetési tételeket évről-évre változtatni kellene, azzal a kir. adóhivatalok teendője is nagyon szaporodnék, de az adózó közönség is nagyon sok bizonytalanságnak és zaklatásnak lenne kitéve. Legfeljebb az adminisztráczióra fordított kivetési tétel az, a mely egyes társulatoknál változni szokott, de azt is igyekeznek állandósítani, nehogy zavarólag hasson az érdekeltségre. Tudomásom szerint e tekintetben valami lényeges hiány a társulatok kezelésénél fenn nem forog. Fábry Károly: És midőn újra kölcsönöket vesznek fel ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. képviselőház ! Reök Iván : Akkor uj kivetés van. Fábry Károly barátom érintette azt is, hogy mivel manapság az ármentesitő társulatok építkezési munkálataikkal nagyjában készen vannak, a személyzet nagy része nem talál kellő elfoglaltságot. Ezért munkaalkalmat keresve, mindenféle palotaépitési tervekkel jönnek elő, nem tudom, czement-karók és egyéb műszaki sajátosságok tervezetével, és quasi beleviszik a társulatokat ilyen nem okvetlenül szükséges és helyes létesítményekbe. Én, a ki e kérdésekkel évtizedeken át foglalkoztam, nagyon jól tudom, hogy igenis vannak esetek, a midőn az érdekeltségnek egy jelentékeny tömörülése képes az ármentesitő társulat életében talán a czélokhoz képest nem egészen helyes és észszerű módozatokra nézve is irányt szabni, azonban viszont kell, hogy megnyugvással fogadjuk azon körülményt, a melyről tudomásom van, hogy ha a kisebbség részéről bárki az érdekeltek közül a közgyűlés által elfogadott bármiféle ilyen munkatervet kifogásolt és be tudja csak némileg is bizonyítani, hogy azok az elfogadott munkatervek nem rentábilisak, az ármentesitő társulat czélzatával nem egyeznek meg, vagy a kisebb érdekeltségre súlyos terheket hárítanának, a földművelésügyi minister ur ezeket a kérdéseket mindig nagy gonddal és körültekintéssel szokta elbírálni; ha jogos panaszok tétetnek, azok a határozatok feloldatnak és ezen a réven a kisebbség is biztosan hozzájuthat jogos igények érvényesítéséhez. Tagadhatatlan, hogy az ármentesitési és a belvizszabályozási műveletek mai előhaladottsága mellett az a jelentékenyen nagy műszaki és adminisztratív személyzet, a mely ármentesitőtársulat szolgálatában van és a mely személyzet ennek a kötelességnek teljesen a magaslatán is áll, de sőt azt is hozzá kell tennem, hogy az ármentesitő társulatoknak jó akarata, méltányossága révén tisztességes dotáczióban is részesül, az ármentesítés terén ma már nem találja meg állandó elfoglaltságát. Természetes dolog, hogyha a töltések és a műtárgyak és a többi ahhoz tartozó építmények ki vannak épitve, az árvédelem maga tulaj donképen mindössze egy pár hónapig tart; és legrosszabb esetben két-három hónap alatt lezajlik az egész árvédelem és utána már csak a fentartás, a gondozás, és a reparálások maradnak. Tagadhatlan, hogy ez nemzetgazdasági szempontból meglehetősen hátrányos helyzet. Hiszen ez nem vonatkozik minden ármentesitő társulatra, de magam is tudok több tiszai ármentesitő társulatot, a hol el lehet mondani, hogy a társulati tisztviselők összes évi munkálata össze lenne szorítható négy-öt hónapi munkaidőre. Azonban a