Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-395

3§5. országos ülés 1908 deczember íl-én, csütörtökön. 431 "Felkérem Zlinszky István jegyző urat, szíveskedjék felolvasni a törvényjavaslatot. Zlinszky István jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki és javaslom a t. háznak, hogy tegyük most már át a törvényjavaslatot a főrendiházhoz tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából, (Helyeslés.) Ezzel t. ház, mai napirendünk kimerült. Tekintettel a közelgő karácsonyi és újévi ünnepekre, valamint arra a körülményre is, hogy több bizottság fontos munkálatokkal van elfoglalva, javaslom, hogy a képviselőház január 18-áig ne tartson ülést, s hogy a január 18-án tartandó ülés napirendje legyen először: elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, másodszor : a következő ülés idejének és napirendjének megállapítása. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor a ház legközelebbi ülésének idejét és napirendjét ekként megállapítom. T. ház! Felhatalmazást kérek most már a t. háztól arra, hogy a főrendiháztól érkező üzenetek átvételére, továbbá bizottsági jelentések megtételére vagy egyéb okokból is a mutatkozó szükséghez képest ülést hirdethessek, (Helyeslés.) a szokásos újévi üdvözleteket mégtehessem, a képviselőház részére érkező meghívások tekintetében intézkedhessen], végül, hogy a megüresedő választókerületekre nézve az uj választást elrendelhessem. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen felhatalmazást az elnöknek megadni? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház a kért felhatalmazást az elnöknek megadja. Most, t. ház, Mezőíi Vilmos kéj>viselő ur fogja előterjeszteni interpelláczióját a belügyiés pénzügyi minister urakhoz. Mezőfii Vilmos: T. képviselőház! Az a sürgős interpelláczió, a melynek meghallgatását a t. képviselőháztól mély tisztelettel kérem, azért történik, hogy alkalmat adjak a pénzügyminister és belügyminister uraknak arra, hogy a tegnapelőtt, kedden történt szomorú bánya-szerencsétlenséggel szemben, a mely a szabadalmazott osztrák-magyar államvasut-társaság resiczai bányatelepén történt, állást foglaljanak és közrehassanak abban, hogy ilyen szomorú katasztrófák Magyarországon lehetőleg többé elő ne forduljanak. Én, t. képviselőház, tisztában vagyok azzal, hogy vannak szerencsétlenségek — különösen a bányaüzemeknél, — a melyek alig, vagy csak igen nehezen akadályozhatok meg. Ezek közé tartozik a bányalégrobbanás is. De amennyiben ilyen szerencsétlenségek elháríthatok és megakadályozhatók, nézetem szerint sem pénzt, sem fáradságot, sem gondosságot nem szabad kímélni, (Helyeslés.) hogy ilyen szerencsétlenségek lehetőleg elő ne forduljanak. Már pedig ha ezt a Resiczán történt szerencsétlenséget vizsgálom, nem zárkózhatom el attól a tudattól, hogy ez a szerei: esetlenség el lett volna kerülhető, hogyha ez a milliomos bányatársaság arra törekedett volna, hogy munkásainak életét és testi épségét áldozatot nem kímélve óvja és megvédje. (Helyeslés.) Mert nem az első szerencsétlenség Resiczán, hanem a mennyire vissza tudok emlékezni, igen számos ehhez hasonló szerencsétlenség történt ott, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasutak bányatelepein, (ügy van! jobbfelöl.) Emlékezem rá, hogy 1896-ban történt ugyanezen telepnek Domán nevű falujában, s talán ugyanebben az aknájában is — ezt bizonyosan nem tudom — egy rémes szerencsétlenség a melynek 33 bányász lett áldozata és sok száz bányász olyan szerencsétlenül járt, hogy haláláig nyomorék marad. A mostani szerencsétlenségről is azt beszélik Resiczán, hogy ha a társaság megtette volna a kellő intézkedéseket és hallgatott volna a bányászmunkások figyelmeztető szavára, akkor a szerencsétlenség el lett volna kerülhető. A munkások már deczember 10-én jelentést tettek az ottani bányakapitányságnál, vagy az igazgatóságnál, hogy félnek a bányalégrobbanás bekövetkezésétől, mert azt tapasztalták, hogy bányalámpáik lángja magasra felcsapott, a mi nagymennyiségű bányalég jelenlétére mutat. A társaság illető közegei semmibe sem vették a figyelmeztetést (Mozgás.) és lekergették a bányászokat, hogy dolgozzanak tovább. Deczember 10-én történt a bányászok figyelmeztetése és 15-én éjszaka 3 órakor történt a szomorú szerencsétlenség, a melynek a lapok híradása szerint eddig 13 halott és számos sebesült az áldozata, de egyes lapok ujabb jelentése szerint még több a halottak száma, mert egy budapesti temetkezési vállalatnál 50 szemfödőt rendeltek Resiczára a meghalt bányászok eltemetése czéljából. A bányaszerencsétlenségek megakadályozására szolgáló hathatós eszköz volna az, ha a bányászmnnkásoknak megadatnék a lehetőség arra, hogy szervezkedve, egyesülve, ők maguk is nyomást gyakorolhassanak a kapzsi bányavállalatokra; (Helyeslés.) ők maguk is ellenőrizhessék, hogy vájjon megtörténnek-e azok az óvóés védőintézkedések, a melyektől legelső sorban az ő testi épségük és életbiztonságuk függ. E tekintetben Magyarország az összes kulturállamok mögött legbátrabb áll és ki kell ez alkalommal mondanom azt, hogy Magyarország 80.000 bányász- és kohászmunkása az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében valósággal a törvényen kívül áll.