Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

406 393. országos ülés 1908 Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, akkor arra fogom kérni, méltóztassék nyilat­kozni Polónyi ma tett azon nyilatkozatára, hogy mikor a belügyminister a pluralitást a szalon­kocsiban felhozta, akkor azt mondta a t. minis­terelnök ur . . . (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Nem kötöttük magunkat. Ez a tény. Farkasházy Zsigmond: Mert ezt mondta a volt t. igazságügyminister ur. Ha tény, hogy arra szabad kezet akartak maguknak biztosítani, akkor nem mondhatta a ministerelnök ur, mert nem teszem fel róla, hogy már előre a belügy­minister ur szándéka ellen akart volna Hezi­tálni. (Nagy zaj.) Elnök (ismételten csenget) : Csendet kérek! (Zaj.) Kérem Sümegi képviselő urat, Nagy György képviselő' urat, mind a kettőt. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Azzal a meglepő és különös jelenséggel találkozunk, (Zaj) hogy a t. kultuszminister ur a pluralitást védelmébe vette és demokratikus intézménynek kívánta feltün­tetni, még pedig először a contraria, azután posi­tive. A contrario azt kérdezte, hány nagybir­tokos és plutokrata kerül majd a pluralitási választójog folytán abba a helyzetbe, hogy ket­tős-hármas szavazata legyen és kimutatta, hogy igen sok munkás és iparos fog a pluralitás utján abba a helyzetbe kerülni, mint a pluto­kraták és a nagybirtokosok. De arról a t. minister ur elfelejtett szó­lani, hogy a pluralitás után és a nyílt szavazás utján az a veszedelem áll elő az országra nézve, hogy azok, a kik a nagybirtokosok, a latifun­diumosok és plutokraták korlátlan hatalmában vannak, azok fognak a nép igazi, széles rétegei­vel szemben előnyben részesülni és többségbe kerülni. (Mozgás.) Kérdem: azok a béresek, gazdasági munkások, gyári munkások, a kik mind két szavazatot fognak kapni e kitűnő pluralitási elv alapján, vájjon függetlenül fognak-e szavazhatni? Kérelem, hogy az én választókerületemben, a hol több gyár van, a gyári munkások fognak-e máshová szavazni, mint a hogy azt Szterényi József követeli, hogy szavazzanak? Nagy György: És a sok mágnás-cseléd, a szegény kisgazdák ? Tiz kisgazdát egygyé leala­csonyítani! A vére jó a szegénynek! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond: Még egy meglepő nyilatkozatát hallottuk a t. kultuszminister urnak, hogy ő is vallja ugyanis a belügyminister néze­tét, hogy nem szabad a néjrjogokat, a szabad­ságjogokat, az alkotmányos jogokat egy roham­lépéssel a politikai iskolázottságot nélkülöző tömegnek odaadni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Nem azt mondtam ! (Zaj) Farkasházy Zsigmond: Ezen nyilatkozattal szemben egy nem egészen uj, szellemes megjegy­zésére hivatkozhatom Macaulay-nek, a ki azt deczember 15-én, kedden. mondotta, hogy mikor az állambölcsek arról vitatkoznak, hogy a szabadságjogokat csak az arra érett publikumnak és az arra érett nép­rétegeknek szabad átengedni és megadni, akkor ugy beszélnek, mint az a bolond, a ki azt mon­dotta, hogy addig nem megy a vizbe, a mig szárazon meg nem tanul úszni. A t. kultuszminister ur is az ellenzéki oldalon mindig azt vallotta, hogy igenis a széles néprétegeknek politikai jogai nem az ő érettségükön alapulnak, mert kérdem én, hogy vájjon azok a ma 50 és 60 fillérnyi czenzus alapján választói joggal biró analfabéta polgá­rok politikai érettségük alapiján birnak-e vá­lasztói joggal, avagy az ő politikai érettségük­nek tulajdonitható-e az, hogy a mai koaliczió az ő szavazataik ^alapján tudott többségre jutni ? T. ház! Én mindenkivel szemben, de első sorban igenis a t. kultuszminister úrral szem­ben fentartom azt a nézetemet, hogy én nagyon is értem és nagyon jogosultnak tartom, — bár velem ellenkező nézeten vannak azok, a kik azt vallják — hogy a széles néprétegeknek nem szabad megadni a választói jogot, . . . Issekutz Győző: Hiszen megadjuk ! Farkasházy Zsigmond : . .. hogy őket szám­beli erejöknél fogva nem szabad túlsúlyra juttatni. Mondom, értem ezt a politikai elvet, ezt a politikai nézetet, hisz az egy politikai irányzat­nak kifolyása, a melyet konzervatív vagy reak­cziós irányzatnak neveznek, . . . Bernát István: A kettő nem egy! Farkasházy Zsigmond: . . . ha valaki ezt a nézetet vallja, de ha a kormány ezen a nézeten van, akkor ne vállalkozzék az általános választói jog megvalósítása czimén kormányra. Én tehát bebizonyítva látom Polónyi Géza volt igazságügyminister urnak azt a tételét, hogy a választói jog kérdésében is, ugy mint a katonai kérdések tekintetében, a közvélemény, az ország népe, de a parlament többsége meg lőn tévesztve és más szuppoziczióban támogatta a t. kormányt, mint a milyen szuj>pozicziót ők magukban mentalis reservatio alapján gondoltak. De a választójog kérdésében a megtévesztés faktuma és eredménye ma már előttünk van a plurális választói jog alapján. Van azonban egy kérdés, a melyre nézve a tévedések színjátéka még nem nyert befejezést és ez a nemzeti bank kérdése. Hallottuk tegnap a t. ministerelnök urat több mint egy félóráig beszélni itt a bankkór­désről és kérdem ezen félórás beszéd után vájjon van-e a t. házban valaki, a ki tisztában volna vele, hogy hive-e a t. ministerelnök ur a nem­z ti banknak vagy sem. Lehetnek egyesek és ezek közé tartozik Polónyi Géza képviselő ur, a kik tudják privát beszélgetések alapján, hogy a t. ministerelnök ur nem híve a nemzeti bank­nak. De hát akkor, ha nem híve, vagy — mond­juk — ha csak úgyszólván passzive hive, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents