Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

393. országos ülés 1908 deczember 15-én, kedden. 405 mint az igen t. ministerelnök ur, sőt maga Apponyi Albert gróf kultuszminister ur is egészen frivolnak nevezhető, szavakkal való já­tékban ugy nyilatkoztak, mintha az a világ legtermészetesebb, legkorrektebb, legkifogástala­nabb dolga lett volna. Tudjuk, hogy a t. koaliczió és a koalicziós kormány hatalomba, birtokba jutásának, kor­mányvállalásának egyetlenegy feltétele volt, hogy az általános választói jogot megvalósítsa. És mit látunk mi ennek az érdekes vitának a során ? Kiderül, hogy az igen t. kormány nem vállalta el az általános választói jogot, legalább volt közöttünk ilyen, és épen az a minister, a ki ennek az általános választójognak a megvaló­sítására hivatva volt, világosan kijelentette, hogy az általános választói jogot megvalósítani nem óhajtja. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Farkasházy Zsigmond: Valakinek lehet a nézete az, hogy ne legyen általános választói jog ebben az országban. Azt értem, ha valaki ilyen meggyőződésre jut tanulmányai, érzései, nevelése stb. következtében. De bocsánatot kérek, hogy valaki kormányt vállaljon általános válasz­tói jog alapján, azzal a kijelentéssel, hogy ő pedig az általános választói jogot megvalósítani nem akarja, ezt legalább is különösnek tartom. Hát a mi az általános választói jogot illeti, itt van az a finom disztinkczió, a melynek fel­állítására nézve a vasúti szalonkocsikban, és külön kupéban történtek megállapodások. A minister­elnök ur ugy tünteti fel a dolgot, hogy miután ők a vasúti szalonkocsiban megállapodtak arra nézve, hogy olyant nem fognak hirdetni, a miből az általános választói jogra nézve következte­téseket lehetne levonni, ezzel ők szalválva van­nak az eljárás korrektsége tekintetében a nem­zet előtt. Talán ők egymás között szalválták magu­kat, és megmondották egymásnak, hogy mi pedig egymástól nem követelhetjük az általános és egyenlő választói jogot; de ha ez titkosan, a szalonkocsiban történik, vájjon ezt a nemzettel szemben való korrekt eljárásnak tekintik-e ? Mondhatja-e az igen t. ministerelnök ur, hogy mikor az általános választói jogról szólott azok­nak a tömegeknek, a melyek várták a vonat mentén, és azoknak a tömegeknek, a melyek azóta hallották kijelentéseit, hogy ezek a töme­gek az általános választói jog alatt a pluralitást értették, vagy ne beszéljünk tömegekről, vájjon van-e a t. többségben, különösen a független­ségi pártban egyetlenegy ember, a ki azt hitte, mikor a ministerelnök ur az általános választói jogról szólott, bogy a pluralitásról beszél? Pedig nem egyenlő értékű alternatíváról van itt szó, mert az általános egyenlő választói jog a füg­getlenségi párt programmjában benne volt, míg a pluralitás sem a függetlenségi pártnak, sem az alkotmánypártnak, sem a néppártnak, egyál­talán még soha semmiféle magyar pártnak programmjában nem volt benne. Hát mentalis reservatiókkal elveket, programmot hirdetni a nemzetnek, azt hiszem, hogy ez valóságos meg­tévesztés. Én tudom, hogy ma, sajnos, ugy alakult a politikai helyzet Magyarországon, hogy vannak férfiak, a kiknek tulajdonképen minden szabad, a kik a fehérre azt mondhatják, hogy fekete, a kik a világosra azt mondhatják, hogy sötét, azt nekik mindenki köteles elhinni, mert különben hazaáruló. De nem gondolják-e azt, hogy ezeket a kijelentéseket külföldön is fogják olvasni, elfogulatlan emberek, s hogy ezek nem fogják-e összecsapni a kezüket, hogy ministerek olyan módon vállalnak kormányt, hogy a szalonkocsi­ban egymásközt megállapodnak arra nézve, hogy a nemzetet meg fogják téveszteni azon szavak értelme felől, a melyeket a nemzettel szemben használnak? Én azt hiszem, hogy mikor ebből a vitából, a mely Polónyi Géza volt igazságügyminister ur és "Wekerle Sándor ministerelnök ur között folyt, kiderült, hogy már eredeténél fogva, a legelejétől fogva, a kabinetalakitásnak perczétől fogva ebben a tekintetben éltek a minister urak a mentalis reservatióval és meg akarták tévesz­teni ebben a tekintetben a nemzetet, akkor ez az eljárás igenis még azon férfiak körében is, a kik a legjobb hiszemü eljárást tételezik fel a t. kormányról, aggodalmakat kell, hogy tá­maszszon. Én megvallom, hogy engem is ebben a tekintetben egy nagy csalódás ért, mikor sajná­latomra a pluralitás elvéről és olyan törvény­javaslatról kellett hallanom, a mely a plurali­tást akarja az általános választói jog helyett Magyarországon meghonosítani, mert azt hit­tem, hogy a t. kormány eredetileg igenis becsü­letesen az általános választói jog megvalósítá­sára vállalkozott és az volt a szándéka és terve, hogy az általános választói jogot megalkossa. Mindnyájan arra gondoltunk, nem volt senki ebben az országban, merem állítani, a ki arra gondolt volna, hogy, az általános választói jog nem egyenlő jog. Én azt gondoltam és azt tet­tem fel, hogy később, a mikor a belügyminister ur hozzáfogott az általános, egyenlő választójog megvalósításához, akkor hazafias érzelmeiben aggodalom támadt és a megvalósulás perczében ugy találta, — ez az én meggyőződésem, bár nem felel meg a tényeknek, — hogy az egyenlő választójog veszélyes az országra nézve. Egy hang (jobbfelől) : Ez ugy van! Nem lehet megóvni. Farkasházy Zsigmond: De nincs ugy, a ministerelnök ur leleplezte a t. belügyminister urat, hogy előre kijelentette, hogy . . . Wekerle Sándor ministerelnök: Ráfogás! A titkos, egyenlő választói jogról szóltam,

Next

/
Thumbnails
Contents