Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

404 393. országos ülés 1908 deczember 15-én, kedden. eredmény pedig, a melyet ezen vitából az országra nézve levonhatunk, — mert hiszen azt hiszem, hogy a publikum szempontjából az nagyon közönyös lehet, hogy Polónyi Géza is részese-e azon megtévesztetéseknek, a melyeket ö a paktumra nézve emiitett, vagy nem részese, -— Polónyi Géza : Milyen megtévesztetéseknek ? Farkasházy Zsigmond : A melyekért vádolta az igen t kormányt, hogy megtévesztette a közvéleményt. (Mozgás.) Hát nem méltóztatott vádolni a t. kormányt azzal, hogy az általános választói jog természetére nézve és hogy a bankkérdésre nézve megtévesztette a közvéleményt és hogy más van a paktumban, mint a mit ma hirdetnek róla? Ezt mondta. (Felkiáltások balfelöl: Nem mondta!). Én igy értettem. Mondom, t. ház, a tanulság ós a konzekvenczia, a melyet ebből a kölcsönös vádból a közvélemény szempontjából le lehet vonni, az, hogy az ország a paktumra nézve és azokra az Ígéretekre nézve, a melyek abban foglaltattak, megtévesztetett, Ezzel óhajtok felszólalásom során foglalkozni, de mindenekelőtt egy formális ellenmondást bátorkodom konstatálni a t. ministerelnök ur védőbeszédében, a melyet Polónyi Géza volt igazságügyminister ur vádjaival szemben elmondott. Az igen t. ministerelnök ur azt mondja, hogy neki egyáltalában nem esik rosszul és nincs kifogása az ellen, hogy Polónyi Géza volt igazságügyminister ur a paktumnak szószerinti szövegét itt felhozza, mert ez által legalább eloszlattatnak azok a gyanusitások és vádak, a melyekkel a kormányt illették, hogy itt titkos és Írásba nem foglalt megállapodások is voltak. De azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy különösnek tartja mégis Polónyi Géza volt igazságügyminister ur részéről azt, hogy ezt a paktumot itt előadja, mert voltak ennek a paktumnak Írásba nem foglalt részei is, a melyeknek ismerete nélkül bajos ennek a paktumnak valódi értelmét megállapítani. Én ebben egy nyilvánvaló ellenmondást látok. Mert ha vannak szóbeli megállapodások, akkor nem áll az, hogy titkos részei a paktumnak nem voltak ; ha pedig titkos részei a paktumnak nem voltak, akkor mik azok a szóbeli megállapodások, a melyeket Polónyi Géza volt igazságügyminister ur elhallgatott, vagy a mikre nézve a paktumot nem helyesen értelmezték? Igenis, én is azon szerény nézeten vagyok, hogy a paktum valódi értelmének és tartalmának feltárására itt ebben a házban nagy szükség volt (Ugy van!) azért, mert nemcsak Polónyi Géza volt igazságügyminister ur konstatálta, de igenis minden józanul és elfogulatlanul gondolkodó ember megállapíthatja, hogy a paktum szövege és az igen t. kormány programmja vagy a trónbeszéd közt, a melyek akármelyikét veszszük, vannak nyilvánvaló ellenmondások. Ha már most a ministerelnök ur azt mondja, hogy felesleges ezt a paktumot ismertetni, mert hiszen a kormányprogramodban foglaltatik amúgy is a paktum, akkor ebben a tekintetben mindjárt egy tévedésbe ejtése történik az országnak, mert igenis a kormány programmja nem fedi minden tekintetben a paktum szövegét. A t. kormány a bemutatkozásnál azt mondotta, hogy a nemzetnek a vezényleti és vezérlett nyelvre vonatkozó igényeit és jogait felfüggesztette, a paktumban pedig a vezényleti és a szolgálati nyelv kérdése teljesen kikapcsoltatik, tehát erre nézve már az ország tévedésben volt. De még nagyobb tévedésben volt az ország arra nézve, hogy mi történik a létszámemeléssel. Emlékeztetem a t. házat arra, hisz itt is ismételten szó volt róla, és foglalkoztak vele a t. felszólaló urak, hogy a t. koalicziós kormány a bécsi kabinetalakitás után ugy jött vissza, mint győzelmes hadvezér; mindenki azt mondta és azt hirdette, hogy a koaliczió győzött, hogy a nemzet vezérei keresztülvitték a nemzet akaratát. Már most mit látunk arra nézve, hogy mi a nemzet akarata ? A nemzet akarata az volt, hogy magyar veszényszó nélkül létszámemelésről szó se lehessen és erre nézve a paktumban az volt, hogy elismertetett az ujonczlétszám felemelésének a szükségessége a mutatkozó szükséghez képest, Arról, hogy itt a nemzetnek ellenkövetelései és jogos követelései volnának, a paktumban szó sincsen. Erre nézve megint tanúi voltunk annak, hogy Polónyi Géza volt igazságügyminister ur és Wekerle Sándor t. ministerelnök ur egymásnak a »selber einer« kifejezés szerint vetették szemére azt, hogy a ministerelnöknek volt-e része az ellenkövetelésnek legalább szóbeli megállapítása tekintetében. Azt hiszem, egészen közömbös az országra nézve, hogy ki vivta ki a szóbeli megállapodást a vezényleti és vezérleti nyelv fentai'tására nézve; tény az, hogy a jjaktumban erről szó sincsen. E tekintetben tehát mást mondott a programúiban a t. ministerelnök ur a nemzetnek, és a mikor a nemzet jogairól van szó, azon követelésekről, a melyek miatt évek óta folyó harcz és küzdelem volt az országban, ezekről a követelésekről egy szót sem találunk a paktumban ; ellenben, mikor azon tervekről van szó, a melyeket a nemzet számára elfogadott a t. koalicziós kormány és a melyekről a nemzetnek egy szót sem szólott, azok fix módon és világosan belevétettek a paktumba. Molnár Jenő: Eem paktum az, császári parancs! Farkasházy Zsigmond: Azt hiszem, joggal állithatom, hogy a t. kormány a nemzeti követelések és a katonai kérdések megoldása ügyében nem helyesen informálta a nemzetet. Ebben a tekintetben minden elenyészik a mellett, hogy az országgal szemben milyen magatartást követett a kormány a pártok előtt. Ugy az igen t. volt igazságügyminister ur,