Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-393
393. országos ülés Í908 áeczember 15-én, kedden. 4ol vannak, hogy önök ezeknek a vágyaknak, aspiráczióknak, gondolatoknak csupán érzelemben, csupán kívánságban, csupán szóban adnak kifejezést és a kifejezés ezen könnyű módjával tehát könnyen is élhetnek: nekünk ezeket tényekre kell felváltanunk, mi a dolgokban rejlő nehézségekbe ütközünk, azokkal kell megküzdenünk. És az ezen nehézségekkel való megküzdésben nem szolgál nekünk előnyünkre, nem ad nekünk erősséget az, ha a támogatásnak csak abban a mértékében és nemében részesülünk, a melyet azelőtt gyanakodó támogatásnak neveztem. {Élénk helyeslés) Annál többet, a mit mondtam, erről a helyről mondanom nem lehet a helyzetre való tekintettel, a melyre a ministerelnök ur tegnap reá mutatott és a mely magából a kiegyezésből folyik és áll fenn. Mi arra törekszünk, és azt óhajtjuk, hogy azon megoldást, a melyet a függetlenségi párt elfogadhat, együtt csináljuk meg ; mert senki sem fogja tagadni, hogy nagyobb erő rejlik abban, ha ezekben a megoldásokban azok a férfiak vesznek részt, a kiknek, hogy ugy mondjam, személyi hitelük van Európában, mint hogy ha különválva, velük szakitva eszközölnők a megoldást. (Élénk helyeslés.) Akkor az ügynek érdekében áll-e, minket, a kik a függetlenségi pártnak tagjai vagyunk és ministeri székben ülünk, minket szorítani ma oly nyilatkozatokra, a melyek esetleg ennek az eredménynek elérését veszélyeztetnék, ha erre nézve velük szemben bizalmatlanok leszünk. — nem a magam számára kérem a bizalmat, hanem Kossuth Ferencz számára kérem a bizalmat, (Elénk éljenzés.) a kinek megbízásából is beszélek, nemcsak a magam nevében, — mondom, t. ház, ha minket akkor szorítanak nyilatkozatra, a mikor esetleg a függetlenségi pártnak nem elvi álláspontjával, de taktikai elhatározásaival szemben, ha a Polónyi Géza t. képviselő ur által megjelölt utat követnők, ellentét m?rülne fel és lehetetlenné tennék nekik, hogy a függetlenségi párttal együtt menjenek? Azért arra kérem a t. házat, hogy ezek felett az inczidensek felett térjen napirendre. (Helyeslés.) Térjen napirendre azon meggyőződésben, hogy kárbaveszett, fölösleges munka a függetlenségi pártot oly fúziótól óva inteni, a mely az ő politikai becsületén csorbát ejtene; azon meggyőződésben, hogy azok a férfiak, a kik a ministeri székben ülnek, ezáltal nem lettek a párt rosszabb tagjai, mint mások: (Igaz! Ugy van!) abban a meggyőződésben, hogy a függetlenségi pártnak most komoly, nehéz feladatai vannak, hogy a felelősségnek oly súlya van a vállán, a mely egészen különböző helyzetet teremt számára, mint a minő előbbi helyzete volt. (Igaz! Ugy van.) T. képviselőház ! Mi tagadás benne: a függetlenségi párt az eseményeknek hatásai alatt a KÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XXII. KÖTET. többséget elnyerte, mielőtt az idők teljessége bekövetkezett volna, a melyben az ő programmját a maga teljességében megvalósíthatja. Az ország sorsáért azonban a felelősséget viselnie kell. (Igaz! Ugy van!) Ha a közt kell választania, hogy meg ne értsék őt, . . . (Mozgás. Szónok a baloldal felé fordul.) Mi volt a közbeszólás? Justh Gyula: Nem szóltam közbe, csak ezt a megjegyzést tettem: A nemzeti bankból nem engedünk. A felelősséget vállaljuk. Ennyit mondtam, de nem a minister urnak, hanem a szomszédomnak. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Csak ennyit. (Felkiáltások a baloldalon : Éljen Justh.') Emödy József: Justh nem lesz ministerelnök ! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök ismételten csenget.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Ha a függetlenségi pártnak, miután az eseményeknek fejlődése az ország sorsáért való felelősséget az ő vállaira helyezte, a közt kell választania, hogy azok előtt, a kik meg nem értik a helyzetet a haladás lassúsága miatt, a mely tényleg megvan, — habár a haladás is megvan, — veszítsen presztízsében, veszítsen népszerűségében, vagy a közt, hogy népszerűsége teljes nimbusának megtartása mellett az országot veszélyeztesse, (Igaz! Ugy van!) akkor a függetlenségi párt nem volna méltó önmagához, sem tradícióihoz, ha az önös, a szubjektív szempontokat választaná, nem pedig a nemzet, az ország érdekeit. (Igaz! Ugy van! Éljenzés és taps.) Lázár Pál: Együtt vagyunk. Nincs különbség köztünk és az ország között! (Nagy zaj. Folytonos közh 'szólások.) Nagy Dezső: A bank az egész nemzet érdeke! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister : Nem értem, hogy azok után, a miket mondtam, az én általános megjegyzéseim folytonosan oly közbeszólásokkal találkoznak, hogy a bank igy, a bank ugy. Bocsánatot kérek, ezt ahhoz a gyanakodó támogatáshoz sorolom, a melyet már említettem. (Elénk éljenzés és taps.) Egész általánosságban szólok. (Halljuk! Halljuk!) Ha mindenkinek szabad a függetlenségi párt érzelmi világa húrjait végigpengetni, hogy zavart, visszavonást idézzen elő, időelőtti krízist idézzen elő, akkor nékem, a ki felelősségteljes helyen állok és a ki bár ifjú tagja vagyok a függetlenségi pártnak, de talán némi érdemeket e j>árt körül szereztem, (Elénk éljenzés és taps.) nekem talán szabad mindezekkel a kicsinyeskedő kísérletekkel szemben figyelmeztetnem a függetlenségi pártot az ő nagy hivatására, az ő nagy felelősségére, arra, a _, mit az idő, a mit a nemzet tőle kíván. (Elénk helyeslés.) 51
