Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

4ÖÖ $93. országos ülés 1908 egy évig egy gazdánál vannak.« Hát én ilyent is nagyon keveset ismerek a plutokraták között. (Derültség.) Meglehet, hogy valami amerikai milliárdos egyszer azt a tréfát is megengedi magának, hogy megpróbálja, miként érzi magát az ember, ha szolgálatban van, de magyarországi latifundiumbirtokost én legalább nagyon keveset ismerek ilyet. (Derültség.) Hármas szavazati joggal birnak pedig, a kik teljes középiskolát végeztek, vagy a kik 100 K adót fizetnek. A t. képviselő ur maga megmondja, legalább rámutat, hogy benne lesznek — mert én mindent, a mi tény, és az igazságnak megfelel, ellenfeleimnek konczedálom, — hogy ezek között benn lesznek a latifundiumok tulajdonosai is. T. képviselőtársam maga is megmondja, hogy milyen arányban. Egy adatot hoz fel, (Halljuh! Hulljuk!) hogy t. i. a birtokososztálynak 0'14°/o-át képezik a nagybirtokosok. Ha ezeket a hárma? szavazattal megszorozzuk, akkor 0'42 °/o lesz a nagybirtokosok hármas szavazata. Erre mondja aztán t. képviselőtársam, hogy Magyarországon a választói reformot a nagybirtokosoknak és a pénzarisztokrácziának csináljuk meg. (Derültség.) Lesz még alkalmunk ezen választójogi kérdés felett alaposan vitatkozni, annak részleteit megvitatni. En teljes meggyőződéssel jónak, helyesnek tartom azt a javaslatot, a melyet t. barátom benyújtott és identifikálom vele magamat. Egyes részleteiben való változtatás természetesen nincsen kizárva, de az elvvel teljesen egyetértek, mert eddig senki sem mutat nekem helytállóbb módot annak kikerülésére, hogy a Magyarország sorsa feletti döntést egyszerre a politikai iskolázottság nélküli tömegek kezébe adjuk, a mit semmiféle jelszótól függővé tenni nem akarok. (Halljuk!Halljuk!) Addig is megengedem, hogy a bangulatcsinálásnak fegyvereivel lehet élni, de hogy ha azok az auxesis akkora fokáig vitetnek, a mint t. képviselőtársam vitte, hát csak tegye, mert ezzel azok a fegyverek önmagukban eltompulnak és hatástalanokká válnak. Röviden nyilatkoznom kell azon kifogásokról is, a melyeket Polónyi Géza t. képviselőtársam, mint Gaal Gaszton t. képviselőtársam a kormánynak a bankügy kérdésében elfoglalt álláspontjára nézve tett. (Halljuk! Halljuk!) Abban a kontroverziában nem megyek bele, hogy a 2°/o-os kvótaemelés egészben, vagy részben, vagy minő részben volt ellenértéke a bankkérdésben nyert szabad kéznek. A tény az, hogy az egész kormány a kiegyezést csak akként kötötte meg, hogy a függetlenségi párt teljesen szabad kezet tartson fenn a tekintetben, hogy régi programmját: az önálló magyar nemzeti bankot megvalósíthassa, így adta ezt elő Kossuth Ferencz, a midőn a kiegyezésnek hátrányait és előnyeit a függetlenségi pártkörben fejtegette, a hol szószerint azt mondotta. {Olvassa): (Halldeczember i5-en, kedden. juh! Halljuk!) Ki kell emelnem elsősorban, hogy a bankkésdésben a függetlenségi párt álláspontja teljesen érintetlen maradt, és ugy a kormánynak, mint a törvényhozásnak elhatározási szabadsága tökéletesen fentartatott. Ennél többet a függetlenségi párt a mai helyzetben nem követelhetett és a függetlenségi álláspont érvényesítése ilyen irányban is nehézségekbe ütközött. A végén azután Kossuth Ferencz levonja a mérleget, és ottan ő tényleg a kiegyezésnek összes előnyeivel állítja szembe a kétperczentes kvótaemelést, megmondja, hogy számszerint mennyit tesz az ki, 4,800.000 koronát, és hogy még egy pár olyan tétel van, a melyek pénzügyileg Ausztriának előnyére vannak, ezekkel szemben felsorolja mindazokat a tóteleket, a melyekből nekünk közvetlen pénzügyi előnyünk van, és arra a konklúzióra. jut, hogy ez a két tétel egymást körülbelül bilanszirozza. A kiegyezés megkötésének indoka azonban főleg az volt, a mint azt Kossuth Ferencz szintén akkor részletesen kifejtette, hogy a leendő gazdasági összeütközésben, a mely kikerülhetetlen lett volna, hogyha a kiegyezést meg nem kötjük, Ausztriának módjában állott volna a magyar közgazdaságon olyan sebeket ejteni, a melyek sokkalta nagyobb károkat okoztak volna, mini a mennyit a kétperczentes kvótaemelés okoz. Már most azt, hogy a függetlenségi pártnak az önálló bank létesithetése tekintetében teljesen szabad kezét megóvjuk, az egész kormány legszigorúbb kötelességének tartja, még pedig nemcsak ugy, hogy ennek lehetőségét a szerződésben biztosította, hanem ugy is, hogy ebben a kérdésben a döntést nem fogja halasztani azon időpontig, a melyen túl az önálló bank létesítésének gazdaságilag legyőzhetlen technikai akadályai volnának. (Élénk helyeslés) Más szavakkal, ez a kormány a bank-kérdés tekintetében nem fogja megismételni azt, a mit az előző kormányok a vámkérdés tekintetében tettek. (Élénk helyeslés és taps.) Ugyanezt mondotta más szavakkal a ministerelnök ur is. Ez a kormánynak kötelezettsége, melyet lelkiismeretesen teljesíteni fog. (Élénk helyeslés.) Egyáltalában — én nem fogok abba a hibába esni, a melybe esett Polónyi t. képviselőtársam, hogy személyes érzékenykedést vigyek bele a parlamenti vitatkozásba — de annyit mégis engedjenek meg nekem mondani, hogy mi nem szolgáltunk rá, hogy hozzánk olyan hangon beszéljenek és minket a mi kötelezettségeinkre olyan hangon emlékeztessenek, mint hogyha mi akár a nemzeti ügynek, akár a függetlenségi elveknek ellenségei volnánk. Mi ugyanúgy érzünk, mint önök, uraim, ugyanazok az ideálok és czélok, a melyek az önök lelkében és szivében laknak, bennünk, függetlenségi párti ministerekben is lakoznak. {Élénk helyeslés és taps.) A különbség kettőnk között csak az, hogy míg önök abban a szerencsés helyzetben