Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-393
393. országos ülés 1908 deczember 15-én, kedden. 395 politikát, amely háborúba kergeti a magyar nemzetet a tőreik birodalom ellen azért, hogy itt egy uj Keicksland teremtessék ? Most nincsenek ellenségek, de lesznek, lehetnek és voltak. T. Képviselőtársam és igen t. ministerelnök ur, ön ne feledje el, hogy abban a Boszniában lázadás is volt, s a mikor a hadügyi kiadásokra kérték a pénzt, akkor felállottak Irányi Dániel, Thaly Kálmán, Helfy Ignácz, Szilágyi Dezső, gróf Apponyi Albert, és itt van a napló a kezemben, hogy a legnagyobb harezot folytatták ezen okkupáczionális politika ellen és megtagadták a hadi czelokra szükséges költségek megszavazását. Hát ezek is hazaárulást követtek el, hogy az ellenséggel egyformán gondolkoztak? Egy hang (a középen): Csűrés-csavarás. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, semmi csűrés, semmi csavarás. (Zaj.) T. képviselőház! Mikor én világosan és kifejezetten ezen álláspontból beszélek, akkor a t. ministerelnök ur előáll azzal, hogy nekünk más jogezimünk is van, mint a mandátum. Mi az a jogezim, t. ház ? Azt mondja a ministerelnök ur, hogy veszélyeztetett érdekeink. Ki veszélyezteti a mi érdekeinket? Lachne Hugó: A nagyszerb propaganda! Polónyi Géza: Kivel akar a t. kéj>viselő ur hadakozni, talán a török birodalommal? (Zaj.) Adja Isten, hogy ez ne következzék be. De bocsánatot kérek, azt a jogezimet a t. ministerelnök ur fedezte fel, hogy: veszélyeztetett érdekeink oltalmára. A hivatalosan bevallott jogezim, azt hiszem, t. ministerelnök ur, nem ezt mondja, hanem a török alkotmány. Hát ez az a veszélyeztetett érdekünk? Hiszen ha ezt a jogezimet valaki elfogadná, akkor nekünk nyomban be kellene nyomulnunk Olaszországba, de mindjárt, és Antivárit, Szalonikit, Maczedóniát elfoglalni. (Zaj. Elnök csenget.) Ha egyáltalában a hadi jog ezen értelmezése léteznék, akkor figyelmeztetem a t. ministerelnök urat, hogy a nemzetközi jogban minden államot megillető ezen jog tekintetében Ausztria és Magyarország szerződési viszonyban van, s a szerződésben benne van, hogy miként érvényesiti az ő veszélyeztetett érdekeit; ez a szerződés meghatározza, hogy milyen terjedelmű az a megbizás, a melyet mi kaptunk. Ettől a megbízástól meggyőződésem szerint a megbízó hatalmak hozzájárulása nélkül eltérni nem is volna helyes és nem is volna szabad. Ha én szolgálatot teszek azzal, hogy ezt az álláspontomat itt elmondani lehet és akarom, akkor igenis megmondom, hogy százszorta inkább helyesnek tartom, ha legalább egy konferenczia utján állapittatik meg ez a kérdés, semminthogy háborúba keveredjünk. Mezőfi Vilmos: Senki sem akar háborút! Polónyi Géza: Akármint lesz is a kérdés megoldva, ha már minden áron annektálni akarnak, de ez az annektálás ugy történik, hogy Bosznia közjogi hovátartozandósága most teljes és végleges megoldást nem nyer, akkor az ideiglenes állapotoknak perennálásával roszszabb állapotot statuálnak, mint a mely Dalmácziában van, mert Dalmácziára nézve is fen tartatott a jog, a mely benne van törvényünkben is, s mégis tényleg ma osztrák tartomány. S én azt mondom, hogy ebből az annexióból sok mindenféle kár és veszély fenyeget bennünket, de még azt a veszélyt is kisebbnek tartanám, ha egész Boszniát és Herczegovinát odaajándékoznánk Ausztriának^ semmint annak az állapotnak statuálását, a melyet most kivannak az urak, t. i. hogy egy közösen kormányzott magyar terület Reiclisland gyanánt kezeltessék (Helyeslés balról.) és ott az 1723-iki törvényezikk intézkedései kijátszassanak. így áll a dolog Boszniára nézve. Most már befejezem — bocsánatot kérek — ily hosszura terjedő okoskodásomat. Én látom a ministerelnök urnak czélját is, jobban, mint ő, azzal a különbséggel, hogy én abban a hitben vagyok, hogy a ministerelnök ur czélt is fog érni. Én, t. ministerelnök ur, hosszú időn át szolgáltam pártomnak elveit, becsülettel és hűséggel, ez a meggyőződésem; volt idő, amikor. azt hiszem, szolgálatot tettem nemzetemnek is, de a t. ministerelnök ur legkevésbbé van jogosítva arra, hogy nekem, ha hibák történtek, szemrehányást tegyen. Én, ha vétettem volna, megkaptam már érte nemzetem jutalmát: egy hajszát kellett kiállanom, amelyről azt hiszem, százezrek közül egy sem állotta volna ki. Azt hittem, hogy már elég lesz ebből a nemzeti jutalomból. Én, t. kéjyviselőház, lelkileg el vagyok szánva arra, hogy a míg birom, teljesíteni fogom kötelességemet; a hajszának azt a nemét azonban, a mely most inauguráltatott, nemcsak lelkileg, hanem fizikailag sem lehet kibírni tovább. Én érzem, t. ministerelnök ur, hogy önnek igaza lesz, hogy le fogok szorulni tisztán fizikai okokból. Mert embernek fizikum nem adatott, hogy ennyi botrányos támadás után még ilyeneknek is ki legyek téve, a milyeneknek most ki voltam téve. El voltam tökélve arra is, hogy hazatérjek, és a költőtől keressek vigasztalást; sohasem hittem, hogy a költők igazsága ennyire igaz lehet egy emberrel szemben. A ministerelnök ur ismeri Bánk-Bánnak e versszakát : Ha mint tenlelkeden, függél barátodon, És nála titkaid, becsület és a hon, Ez sima orgyilkos kezét befúrja szivedig, Míg végre sorsod árulás által megdöntetik. Gondolkozni fogok ennek igazsága felett. (Mozgás.) Befejezésül csak ennyit: Én a t. ministerelnök urat személyében egyáltalán nemcsak nem érintettem, sőt kiemeltem. A t. ministerelnök ur pedig azt mondja: nem szándékozik szsmélyes50*
